A kékszakállú herceg vára című operát adja elő Kocsis Zoltán vezényletével pénteki évadnyitó koncertjén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben; Bartók 1945. szeptember 26-án hunyt el New York-ban, az előadás az évforduló előestéje.

A koncert első felében elhangzó kompozíciók szerzőit Kocsis Zoltán, az NFZ főzeneigazgatója tiszteletbeli magyaroknak nevezte: Haydn három évtizedet töltött az Esterházyak szolgálatában, Schubertet is több szál kötötte Magyarországhoz. A nemzeti filharmonikusok két D-dúr hangnemű darabot szólaltatnak meg tőlük: Haydn 1761-es A reggel alcímű, valamint Schubert III. szimfóniáját. Az utóbbiról a főzeneigazgató megjegyezte: ritkaság a szerző életművében, mert nincs egyetlen felhős momentuma sem.

A két derűs hangvételű alkotás után Bartók egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára hangzik el, amelyben "véres árnyat vet a felhő". A műsorválasztás szándékos volt - jegyezte meg Kocsis Zoltán; a Kékszakállú volt az alap, és úgy gondolta, azt nem párosítja súlyosabb művekkel.

Kocsis Zoltán elmondta, hogy az előadásban messzemenően figyelembe veszi Bartók Péter (a zeneszerző második fia) revízióját, bár tudja, hogy akadnak, akik - mint például Pierre Boulez - szerint az Universal kotta jobb. Szerinte ez nem így van; megfogalmazása szerint Bartók Péter nagyon alapos munkát végez, ami egy kritikai összkiadás végső előkészítésének tekinthető. (Ebből egyébként néhány kötet mintapéldány már elkészült, a Kékszakállúé még nem.)

A Bartók-opera kincseskamra jelenetének végén például "a legszebbik koronád véres" szavaknál a D-dúr alapú akkord helyett Deszt kell Juditnak énekelnie; Eötvös Péter ezt a finomítást már beillesztette az Universalhoz készített revízióhoz, és a hiányzó magyar szöveget is pótolta.

Ahogy a Concertóban, a Kékszakállúban is előfordulnak hibás metrumok. Ezek magyarázata a főzeneigazgató szerint tulajdonképpen egyszerű: fotókópia készítésekor a kottalap felső szélén jelzett 92-es számnál a 9-es teteje lemaradhatott vagy elmosódott, és 72-essé változott. Ez nagyon jelentős különbség, hibaforrás.

Kocsis Zoltán úgy vélte, Bartók Péter munkájának megalapozottságát, hitelességét erősíti, hogy rendelkezésére állnak olyan eredeti kéziratok, amelyek másutt csak másolatban, mikrofilmen lelhetők fel. Ezzel kapcsolatban hozzáfűzte: "áldatlan helyzet, hogy a budapesti Bartók-archívum és Bartók Péter között ellentét feszül. Túl sok a szakember, ami nem lenne baj, ha együttműködnének".

A főzeneigazgató reményét fejezte ki, hogy mire a Bartók Új Sorozatban felveszik a darabot, sikerül valóban etalon értékű előadást létrehozni, de legalább a jövő számára járható utat kijelölni.

A mű többféle olvasata lehetséges; Kocsis Zoltán tájékoztatása szerint "alaposan átrágták az énekesekkel". Az énekes próbákon eltérő megoldások ütköztek, az "győzött", amely a dramaturgiai folyamatban jobban igazolható. A Kékszakállú herceg például néha gyerekként, néha kétségbeesett szeretőként vagy bősz atyaként reagál Judit szavaira.

Judit egyénisége is roppant sokrétű: a mű első felében övé a vezető szerep, majd fokozatosan háttérbe szorul, és előjönnek belőle a Kékszakállú számára negatív tulajdonságok. "Amikor azt követeli a férfitól, hogy nyissa ki a hetedik ajtót, nincs híjával a gonoszságnak" - jegyezte meg Kocsis Zoltán.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója szerint Bartók nehezen, talán sohasem heverte ki a Geyer Stefi hegedűművésznő miatti csalódást és ez A kékszakállú herceg várában is tükröződik.

"Nagyon sűrű alkotás, többet mond 50 perc alatt a férfi-nő viszonyról, mint Debussy a Pelléas és Mélisande-ban két és fél óra alatt" - magyarázta Kocsis Zoltán az.