Az egész a bormarketinggel kezdődött. Egy geológusokból álló kis csoport a Hartyáni-hátság szőlőinek talajösszetételét vizsgálva felfigyelt annak szokatlanul magas kéntartalmára.
A vizsgálat a felnőtt lakosság 78 százalékánál mutatott ki futurabszcenciózist. Ez a különleges kór blokkolja az agy jövőkép-alkotásért felelős területét. Az ezzel együtt élők abnormálisan viselkednek, képtelenek hosszú távon tervezni, takarékoskodni, vagy gyereket nevelni. Enyhébb eseteket már korábban is észleltek a Hartyános területén, azonban ennyire súlyos tüneteket – amelyeknek nem csak okozója, de mint később kiderült, közvetlen következménye is lehet egy magyar geológiai katasztrófa – még sosem regisztráltak.
Az abnormális viselkedésformák elsődlegesen a fogyasztási szokásokban mutatkoztak meg. Az első abszurditás az volt, hogy egyszerre csak a helyi kisbolt helyett mindenki a közeli megyeszékhely nagyáruházába kezdett járni, ráadásul nem kerékpárral, hanem autóval. És bár mind ugyanoda mentek, mindenki egyedül utazott. De ez még nem volt elég: mindenki otthon hagyta a cekkerét, kosarát, és az áruházban külön nejlonzacskókat vásárolt, amivel otthon aztán nem tudott mit kezdeni. Ugyanúgy, ahogy nem tudtak mit kezdeni a hihetetlenül megszaporodott csomagolóanyaggal, ami az új termékekkel együtt érkezett. Mert amíg szódát ittak, nem volt gond a műanyag palackokkal, és amíg a pitvarban kapirgált a csirke, az ólban pedig malac túrt, addig a krumplihéjra is akadt jelentkező. De csirke is, disznó is a nagyáruházba költözött, fóliázva, műanyag tálcán lett beszerezhető, egykori helyükre garázs épült. A szeméttel meg senki nem tudott mit kezdeni, és a megváltozott agyműködés annyira blokkolta az emberek realitásérzékét, hogy nemhogy szelektáltak volna, de egybe próbálták begyömöszölni a túlterheléshez nem szokott kukáikba a számukra feldolgozhatatlan anyagokat. A szeizmológiai aktivitás meg nőttön-nőtt.
Erre azonban – ha nem is helyi, de nemzetközi szinten - már akadt példa, na de olyat, amire az egyik hegyi település vetemedett, még a sötét középkorban sem csináltak.
Úgy alakult, hogy a falunak két vége volt: az egyikben többen, a másikban kevesebben laktak. Ahol kevesebben laktak, ott másképp jártak templomba, másképp szerelmeskedtek, másképp öltöztek, és más szem-, haj-, és bőrszínnel rendelkeztek az emberek, sőt olyan is akadt, akinek rövidebb volt az egyik lába mint a másik. Ahol a többség élt, ott is. De ők azt találták ki, hogy majd ők jól megmondják a falu kisebb részén lakóknak, hogy hogyan éljenek. És hogy ne. Mert biztos, hogy minden miattuk van!
A legkülönösebb azonban az volt, hogy minél inkább megbolondult Hartyános népe, annál magasabbra csaptak a fortyogó gőzök-gázok, állandóvá váltak a földrengések. Sőt, a hátság mentén már repedések is keletkeztek, ahol megjelent a láva, és újra kitöréssel fenyegettek a sok millió éve kialudt magyar vulkánok.
Úgy tűnt, ezt a geológiai anomáliát abnormális életmódjuk váltotta ki.
A Hartyánosról érkező hírek annyira megrázták a nemzetközi közvéleményt, hogy külön konferencián kellett megtárgyalni az esetet. Az konferencia résztvevői végül arra a megállapításra jutottak, hogy az egyetlen megoldás az, ha a Hartyánosi-hátságot bizonyos pontokon, speciális hidraulikával megemelik, és kicsit meg is döntik, nyugati irányba. Így, ha fenntartják, talán elkerülhető lesz, hogy oly sokak szeretett szülőföldjét elnyelje el a föld. És talán az emberek agya is kitisztul a magaslati levegőnek köszönhetően.
A kísérlet sikeréről folyamatosan tájékozódhat itt.
