150 éves a Dohány utcai zsinagóga vagy Nagy Zsinagóga, a világ második legnagyobb, és Európa legnagyobb zsinagógája. Íme 10 dolog, amit tudni kell róla.

Egy kis történelem

Az első jeruzsálemi templomot Salamon király építtette. Időszámításunk előtt 586-ban pusztították el, amikor a zsidókat babiloni fogságba hurcolták. A második jeruzsálemi templom, a Szentély építése időszámításunk előtt 535-ben kezdődött és 515-ben avatták fel, ám a római légiók időszámításunk szerint 70. augusztus 4-én lerombolták. A zsinagógák ettől az időponttól kezdve váltak a zsidó vallás központi intézményévé. A görög eredetű szó a héber „bét kneszet” (a gyülekezés háza) tükörfordítása.

Az épület

A Dohány utcai zsinagóga építésére százötven évvel ezelőtt pályázatot írtak ki, amelyre a kor legjelesebb mérnökei nyújtották be pályamunkáikat. Végül Ludwig Förster német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el a pályázatot mór stílusú zsinagógatervével (Korábban ő tervezte a bécsi nagyzsinagógát is).

Alig négy év alatt lezajlott az építkezés, ami már akkor is rekordidőnek számított. Az építésvezető Wechselmann Ignác műépítész volt, aki később halálakor egész vagyonát a Vakok Intézetére hagyta. Förster távollétében igénybe vette az egyik rivális magyar építész munkáját is, így Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezhette meg a templom belső szentélyét. A zsinagógát végül 1859. szeptember 6-án avatták fel.

A háromhajós csarnoktemplomban több mint háromezer ülőhely található. Az építmény romantikus stílus bizánci-mór elemekkel keveredik, és sajátos keleties hangulata van a kerámiadíszítésű, kettős kupolájú épületnek.
A frigyszekrény tetején egy díszes kupola látható  - ez is Feszl Frigyes nevéhez fűződik, akárcsak a szentélyben található berendezési tárgyak, a frigyszekrény előtt álló két nagy, 12 ágú kandeláber és az egész templom kifestése is. A frigyszekrényhez, amely előtt mindig örökmécses ég, lépcsőkön juthatunk fel - az ősi Szentély oltárához 15 darab lépcsőn vonultak fel a papok és a léviták kórusa.
Az erőteljes keleties jelleg, a sokszínű nyerstégla, a belső tér öntöttvas szerkezete újdonságnak számított a zsinagóga építésekor.
A zsinagóga homlokzatának mindenképpen keletre, Jeruzsálem felé kell néznie, ez ősi szabály: ezért egy kisebb törésvonal keletkezett a Dohány utcai zsinagóga bejáratánál, ami eltér az utca irányától. Belül, a keleti főfalon elhelyezkedő  frigyszekrényben őrzik az ősi Tóra-tekercseket. A frigyszekrényt bársonyfüggöny és kárpit takarja el, melyen héber szöveg és zsidó jelképek láthatók, mint a menóra (hétágú lámpás), Dávid-csillag, a kettős oszlop, az oroszlán és a korona (a Tóra vagy a tudás koronája).

A hagyományos zsidó templomokban a Tórát szombat délelőttönként a középen elhelyezett emelvényről olvassák, ám több zsinagógában, így a Dohány utcában is a keleti fal közelében, az oltárrészben található.

Általános tudnivalók, ha zsinagógába megyünk

A zsinagógába mindig valamilyen fejfedővel illik belépni. A belépéskor egy bizonyos bibliai mondatot mondanak el a hívők, mégpedig Bileám, a pogány pap szavait: miután Izrael fiai legyőzték az amoritákat, a moábiták királya, Balak azt a parancsot adta neki, átkozza meg Izrael fiait. Életét a szamara mentette meg: a szamár először kitért az előttük megjelent és őket figyelmeztetni akaró angyal elől, majd nem volt hajlandó továbbmenni. Mikor Bielám ütögetni kezdte, megszólalt és megmondta, miért is állt meg. Bileám belátta, hogy ő bizony, mint Isten látóembere, nem átkozhatja azt, akit Isten megáldott, ezért Balak ígéretei és haragja ellenére átok helyett áldást mondott Izraelre. Azt mondta: „Milyen szépek a sátraid, Jákob, hajlékaid Izrael".
A zsinagógában imádkozni bizonyos alkalmakkor csak akkor lehet, ha legalább 10 férfi tartózkodik benne. Ennek magyarázatát a Szentírásban találjuk: Mózes Izrael fiainak 12 törzséből egy-egy embert küldött Kánaánba, hogy az országról híreket hozzanak. A visszatérők vállukra vetett rúdon hozták a hatalmas szőlőfürtöket, ami az ország gazdagságát, a „tejjel-mézzel folyó Kánaánt" jelentette. Ám két ember kivételével (Jósua és Káleb) mind azt mondta, a pusztai nép nem fogja tudni elfoglalni a számára odaígért földet. Mózes ekkor elmarasztalta a hírhozó csapat lázadását - eszerint tehát 10 felnőtt férfi már közösségnek, gyülekezetnek számított Mózes számára is.

Az orgona

A zsinagóga orgonáját a thüringiai Paulinzellben készítették, a Schulze és Fiai orgona üzemben, dr. Wöhler Gotthard tanár tervei szerint, 2 manuállal, 38 szóló változattal.

1902-ben a pécsi Angster gyárban átépítették Schweida Rezső tervei alapján, ekkor 44 szóló és 26 mellék változattal, 3 manuálosra.
1931-ben ismét átalakították, ezúttal Wehner Géza elképzelései alapján, Rieger Ottó pesti orgonagyárában, és a hangszer az akkori technika szerinti elektro-pneumatikus rendszerűre váltott: a 70 regiszteres, 4 manuálos hangszernek összesen 5030 sípja és 49 harangja volt, így ez volt az ország egyik legnagyobb orgonája.

Az orgonaház nélküli hangszer  60 év alatt teljesen tönkrement. A zsinagóga 1991-96 évi nagy felújítása során szinte teljesen új orgonát építettek be. A régi orgonából csupán 20 sípregisztert vettek át. Professzor Lehotka Gábor zeneakadémiai tanár, orgonaművész elképzelései alapján francia-romantikus stílusú hangszerként született újjá, hagyományos, mechanikus traktúrával, 63 regiszterrel és nagyjából 4500 síppal. Az orgonaházak elrendezése is teljesen újszerű. Az orgona a szebb hangzás érdekében magasabban helyezkedik el, így kiemeli Feszl Frigyes Tóraszekrényét.

Ülések

Az épületben található üléseket még a zsinagóga átadása előtt, akár részletre is, meg kellett vásárolni, így a továbbiakban csak a tulajdonos használhatta. A későbbiekben ezeket az üléseket aztán el lehetett adni, vagy meg lehetett vásárolni, sőt, még jelzálogot is lehetett rá felvenni, annyira értékesnek számított egy-egy ülőhely a zsinagógában. A helyi zsidó közösségben úgy szólt a mondás: „Az egyházközség tagjainak rendelkeznie kell egy lakással, egy nyaralóval és egy ülőhellyel a Dohány utcai zsinagógában”- ezt Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója, a zsinagógában nyílt kiállítás ötletgazdája és kivitelezője mesélte az érdeklődőknek szeptember elején.

Tanulás

A zsinagóga hagyományos feladatai elsősorban az imádkozás, a Tóra olvasása, valamint a tanulás.
Jósua ben Gamala főpap időszámításunk szerint 64-ben úgy rendelte el, hogy „minden olyan községben, ahol legalább tíz felnőtt férfi lakik, építsenek zsinagógát és iskolát" - az ingyenes és kötelező népoktatás (annak idején 6-13 éves korig) a zsidó közösségekben alakult meg. A főpap rendelete szerint ha a községnek nincs elég pénze, hogy zsinagógát és iskolát építsen, akkor csak iskolát építsenek, hiszen imádkozni ott is lehet. A zsinagóga tehát a vallási tanulmányok fontos helyszíne is, főleg felnőttek részére - és ebből kitűnik, a tanulás az ima előtt állt.
A bét midrás (azaz a tanulás háza), vagy a bét kneszet elkülönített helyisége volt, vagy ugyanazt a termet használták mindkét célra. A Tóra egy egész életen át tartó tanulását mindig is ösztönözték a zsidó kultúrában, és még az imádkozásnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Ezért a Tóra-tanulás nemcsak az imarendnek vált részévé, hanem tanulócsoportok is alakultak, amelyek az istentiszteletet megelőzően vagy aközben Tórát tanultak.

A holokauszt

1944-ben itt állították fel a pesti gettót, amelynek egyik kapuja az árkádsor Wesselényi utcai oldalán volt. A környéken lévő háztömbökben és magában a zsinagógában is közel hetvenezer embert zsúfoltak össze - vagyonuktól és jogaiktól megfosztották őket.
Budapest ostroma idején a templomot összesen 27 találat érte, ezek hosszú évtizedeken át láthatóak voltak az épületen. A templom kertje ekkor vált a mártírok temetőjévé, itt temették el a betegségben, vagy éhen halt vagy a nyilasok által meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére exhumálták és a budapesti zsidó temetőkben helyezték örök nyugalomra. Mintegy hétezer holttestet azonban nem tudtak azonosítani, vagy hozzátartozójuk sem maradt életben, az ő  hamvaik ma is itt nyugszanak.


A kert és a park

Az eredeti tervek szerint egy vízmedence került volna a Dohány utcai zsinagóga, a Zsidó Múzeum és a Hősök temploma közti területre. Ez a füves terület a budapesti gettó 1944. november 18-i létrehozásával a gettó területére került. A közelmúltban egy kisebb parkkal egészítették ki a temetőt, melyben emlékmű őrzi az életeket megmentő Raoul Wallenberg, Giorgio Perlasca és Per Anger emlékét.

A temetőrész oldalfalain található az első világháború hősi halottjainak, Szenes Hannának, a sok üldözött menekülését segítő Kasztner Rezsőnek, a VAC-nak (az egyetlen zsidó sportegyesületnek), valamint a Hasomér szervezetnek emléktáblája. A kert mellett, a Holokauszt-emlékparkban látható a Varga Imre által tervezett, vörösgránit talapzaton álló, szomorúfüzet mintázó Életfa, melyet az Emánuel Alapítvány segítségével 1991-ben avattak fel - a csaknem 30 ezer levelén az elhunyt áldozatok neveit olvashatjuk. Létrejöttét Tony Curtis is támogatta.

A temető

Különleges jelentősége van a zsinagóga melletti temetőnek: a zsidó szokások szerint ugyanis a temetőket nem helyezik a templomok mellé. E temető a második világháború körülményei szörnyű közt, szükségből jött létre. A gettóban a különböző járványok, az éhínség, a hideg és a nyilasok gyilkolásai következtében rengetegen meghaltak, a halottakat pedig nem tudták temetőbe vinni, ezért a zsinagóga falánál több ezer holttest hevert csaknem 40 napig. Ezek közül 3500-at a Kozma utcai és a Salgótarjáni utcai temetőkben temettek el.
A gettó felszabadulásakor az utcákon több ezer temetetlen holttest feküdt; csak a Klauzál téren több, mint 3000 halott volt. Az elhunytak közül 2881 holttestet a zsinagóga udvarán, 24 tömegsírba temettek el. Az eltemetettek között volt Arany Dániel matematikus is, akinek emlékére évente középiskolai matematikai versenyt rendeznek.

A kiállítás

Az európai zsidó kultúra napján ünnepélyes keretek között nyitották meg a budapesti Dohány utcai zsinagóga történetét bemutató, egy éven keresztül megtekinthető kiállítást; a gyűjteményt az egyházi épület fennállásának 150. évfordulója alkalmából mutatták be. Az állandó kiállítás első része a zsidó vallás kegytárgyait, a vallásos életforma használati eszközeit mutatja be,
az ünnepek rendjének megfelelően. Az állandó kiállítás második része az 1938–1945, tehát a zsidótörvények, a Holokauszt s a háború vége közötti időszakot jeleníti meg a látogatók előtt.

Maga a kiállítás döntő többségében felnagyított fényképmásolatokból áll, kevés eredeti tárgy található meg a tárlaton. A kiállítás része egy lépcsősor, amelyen lejutva a látogató egy emléktáblához s egy mécseshez juthat.
A kiállításon látható két ülőhely története is, az egyik a Pesti Izraelita Nőegylet egyik alapítójáé, Bischitz Johannáé, a másik pedig Budapest első vasgyárosáé, Feiwel Lipóté. A tárlaton megtekinthető több szertartási tárgy, így többek között egy horgolt tóraköpeny, egy lévita kézmosó kannával és tállal, illetve imakönyvek és különböző dokumentumok.

A Dohány utcai zsinagóga építészeti alapkoncepciójáról szóló anyaggal egy külön vetítésen lehet megismerkedni. A zsinagóga pincéjében berendezett kiállításon megtalálható az egykor itt működő rabbik tablója, a zsinagógákban végzett rítusok rendje és a zsinagóga környékének története is.


Forrás: www.dohany150.hu