Az etnográfus Vikár Bélára emlékező, fotókból és dokumentumokból álló kiállítás nyílt kedden a fővárosi Hagyományok Házában. A tárlatot Voigt Vilmos néprajzkutató professzor vezette be és ő mutatta be a Vikár Béla népzenei és népköltési gyűjteménye című DVD-t, valamint a Lajtha László zenefolklorista című könyvet és a Népzenei olvasókönyv új kiadását is.
A Pávai István és Sebő Ferenc által tárlattá rendezett anyag fotók és dokumentumok segítségével tekinti át, milyen útvonalon gyűjtött Vikár, milyen volt néprajzi "világképe", ezen túl közvetlen és emberi portrét ad róla - jegyezte meg Voigt Vilmos.
A Vikár Béla népzenei és népköltési gyűjteménye című DVD szenzációja, hogy néhány grammos adathordozón egyesülnek az időközben számtalan helyre szétszóródott, jó esetben múzeumi raktárak mélyén lapuló adatok. A DVD-n lévő anyag szövegvizsgálatát végző Küllős Imola kiemelte: a majdnem 10 ezer tételes anyag feldolgozása nem teljes, munkát ad a következő nemzedékeknek is. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a kiadvány jelentősége vitathatatlan: átfogó képet ad arról, milyen volt a magyar folklór az 1900-as évek táján, milyen sokrétű, színes volt a hagyomány, és milyen mélyről, az 1700-as évekből táplálkozott és élt elevenen.
A 115 éve született és 45 éve elhunyt Lajtha Lászlóra 2008-ban fotó- és dokumentumkiállítással emlékezett a Hagyományok Háza. A Lajtha László zenefolklorista című kiadványt e kiállítás anyagából szerkesztette Pávai István.
A zenetudós és zeneszerző Lajtháról még nem mindent, de egyre többet tudunk - fogalmazott Voigt Vilmos. Mint mondta, Pávai István könyve kedvet ad, hogy Lajtha fordulatos életének egyéb mozzanatait is megismerje az érdeklődő.
Sebő Ferenc Népzenei olvasókönyve a magyar népzene alapvető ismertetője. A vokális és a hangszeres néphagyomány jellegzetességeiről egyaránt szól (ezen belül a tánczenéről is). Tartalmazza egy mintaszerű népzenei gyűjtés anyagát is, amelyet a CD-ROM mellékletről lehet meghallgatni.
Vikár Béla a Somogy megyei Hetes községben született, 1859-ben. Pécsi gimnáziumi évei alatt magánszorgalomból megtanult gyorsírni. Érettségi után a budapesti tudományegyetemen nyelvészetet és irodalmat hallgatott, megtanult finnül, és lefordította finnek nemzeti eposzát, a Kalevalát. 1889-től az Országgyűlési Gyorsiroda alkalmazottja volt, később az iroda vezetője lett, innen ment nyugdíjba 1921-ben.
Az I. világháború idején grúzul is megtanult, és lefordította azz az eposzt, amely 1917-ben Zichy illusztrációival jelent meg magyarul Tariel, a párducbőrös lovag címmel. 1890-ben kezdte meg népköltészeti gyűjtőmunkáját Somogy, Baranya és Tolna megye falvaiban. 1945-ben hunyt el.
