Október 1. a zene világnapja, melynek idén Magyarországon több jelszava is van, a programok záróakkordja pedig egy szuperkoncert a Művészetek Palotájában.
Yehudi Menuhin
Manapság alig tudunk olyan dolgot mondani, aminek ne ünnepelnénk világnapját. Lassan az év minden napjára fog jutni egy. Ezek közül sokról még nem is hallottunk, soknak pedig kitüntetett szerepe van az életünkben. Ilyen például a Föld napja, a Madarak és Fák napja, a Víz és természetesen a Zene világnapja. Ha a legtöbbért nem is rajong mindenki, azért nem tudunk olyan embert mondani, akinek ne lenne fontos a zene. Mindenkinek persze nem lehet a kedvében járni, hiszen ahányan vagyunk, annyi fajta zenét kedvelünk.
Yehudi Menuhin 1975-ben az ENSZ Nemzetközi Zenei Tanácsban töltött be elnöki tisztet és így hívta életre a Zenei Világnapot, amelyet idén 34. alkalommal ünnepelhetünk. Október 1-én idén is így tesznek majd elismert magyar művészek, a Világnap Nagykövetei is. Tégy így Te is, ragadj hangszert, menj ki az utcára, vagy pattanj fel munkahelyeden az asztaltól és Adj hangot!, Ha előadásodat dokumentálod és elküldöd nekünk értékes nyereményeket nyerhetsz rövid örömzenéléseddel!
2009-ben a Zene Világnapjának jelmondata: Hallgass át!, amellyel a szervezők zenei stílusok közt magasodó falakat igyekszenek döntögetni, és rábírni mindenkit, hogy akár csak egy napra is, de hallgasson bele olyan zenékbe, melyeket máskor elkerül. Mindannyiunk zenei ízlése más és más, és néha a különbségek áthidalhatatlannak tűnnek. Ezért ismerjük be, nem mindig vesszük a fáradságot egy új, számunkra ismeretlen stílus felfedezéséhez. Pedig így sokat veszthetünk, hiszen a nyitottság és a másik ízlésének elfogadása révén tömérdek zenei stílust ismernénk meg a barokktól a skaig, a klasszikustól a post punkig, vagy éppen az old schooltól a soft bluesig. Akarva-akaratlanul mindannyian valamely szubkultúra képviselői vagyunk, sokan nem is csak egynek. Az utcán vagy a munkahelyen is minduntalan összefutunk a különböző irányzatok rajongóival. Mégis e stílusok között ritka vagy egyáltalán nincs átjárás, áthallás - mindössze eltűrjük egymás társaságát, nem alakul ki közöttünk párbeszéd. A 2009-es Zene Világnapján ezek a határok megszűnnek, és olyan egyedi produkciók szólalnak meg, melyekben a különböző stílusok, hangszerek, korok arcátlanul összekeverednek, és nagyon jól érzik magukat.
A programok szervezői tehát arra bíztatnak mindenkit, hogy ezen a napon ismerkedjen meg olyan zenei stílusokkal is, melyeket máskor nem hallgat. Mivel az idegenkedés legtöbbször csak a felületes ismeretből adódik, és magunk sem tudjuk, mennyit vesztünk azzal, hogy nem hagyjuk, hogy sokféle zenei stílus külön vagy akár keveredve utat találjon a fülünkhöz.
Idén ünnepeljük a világhírű és Magyarországhoz is sok szállal kötődő zeneszerző, Joseph Haydn halálának 200. évfordulóját. A géniusz előtti tiszelgés jeleként a szervezők külön kategóriát nyitottak utcazenészeknek Játssz Haydn Papát! címmel.
A napot egy fantasztikus crossover koncert zárja a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben 19.30-kor, ahol többek közt Dés László, Lantos Zoltán és más sztárvendégek ünneplik a Zene Világnapját, a koncert végén hatalmas közös zenéléssel. A világnap nagykövetei idén többek között Szalóki Ági, Novák Péter, Lajkó Félix, a Quimby, a Budapesti Operettszínház, a Muzsikás együttes és még sokan mások.
További információk a programokról itt olvashatók.
Yehudi Menuhin köszöntője az első világnap alkalmából
„Kedves Kollégák, Barátaim! Nagy örömmel tölt el, hogy idén, a Nemzetközi Zenei Tanácsban betöltött elnöki tisztem utolsó évében megnyithatom az első Zenei Világhetet és a Zenei Világnapot. Szeptember 29. és október 5. között és főként a Zenei Világnap alkalmából október 1-jén az emberek legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják majd kifejezésre.
Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.
Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással. Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói. Ehhez hasonlót láttunk már néhány városban: San Francisco-ban például, sőt a zajos New York-ban is, amikor a legforgalmasabb útkereszteződéseknél a Manhattan és a Julliard Zeneiskola fiatal hallgatói játszottak a járókelőknek. A régi holland orgona-tekerőket, a nápolyi tenoristákat, az énekmondókat és a trubadúrokat juttatták eszembe és azt, hogy e hagyományokat érdemes újra életre kelteni.
Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez. Valószínűleg tudomásuk van arról, hogy néhány éve egy kongresszusunkon Párizsban Witold Lutoslavski, a nagy lengyel zeneszerző javasolta, indítsunk mozgalmat, amely harcol az embernek a csendhez való jogáért. Azt szeretném, ha a csendnek e perceit követően utcákon, minden gyárban, otthonban, koncertteremben és operaházban megszólalna a zene. Az előző napok eseményeinek elő kell készítenie a csúcspontot, a Zenei Világnapot.
Kérem Önöket, tegyenek meg mindent ezen esemény érdekében, mely nemcsak a zene, hanem a világ számára is fontos. Egyesek Önök közül talán koncertet adnak a Zeneművészek Nemzetközi Kölcsönös Segélynyújtási Alapja javára, mely intézményt - mint tudják - a zene ügyének előre haladása és megóvása végett hoztak létre és azért, hogy a zeneművészeket közelebb hozzák egymáshoz.”
Elhangzott: Toronto, Kanada, 1975. október 1.
