Tersánszky Józsi Jenő író (1888-1969) halálának 40. évfordulója kapcsán emlékművet avattak pénteken Budapest XII. kerületében. Az emberfejeket mintázó lapokból álló könyv Varga Tamás szobrászművész alkotása.
A 100 éves Nyugat folyóiratra emlékezve Tersánszky nevét csak ritkán említették, holott olyan szerző volt, akinek első elbeszélését Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője egyetlen megjegyzés nélkül közölte - tette hozzá. Egész élete diákcsínyek sorozata volt, úgy tréfálkozott, hogy soha senkit nem sértett meg, a derű, a kísérletező kedv és a sokoldalúság jellemezte. Festett, rajzolt, zenekart alapított, feltalálta a kétágú avar furulyát és tökéletesítette a bicikliféket, amelyet megörökített az Egy biciklifék története című könyvében is. Nem kedvelte az irodalom letargikus szerzőit, a való életből vett figurái képesek voltak megőrizni életkedvüket és derűjüket.
A főpolgármester felhívta a figyelmet a Kakuk Marci című regényre, a Misi Mókus kalandjai című báb- és mesejátékra, valamint az Életem regényei címmel kiadott önéletrajzi írásra is.
Az avató beszéd után Scherer Péter színművész mellett a Budai Középiskola tanulói adtak irodalmi műsort. A Kiss János altábornagy utca és az Alkotás utca kereszteződésében található köztéri alkotás alapjának egyik sarkán felirat díszeleg: Tersánszky. Olvastad?
Tersánszky Józsi Jenő 1888. szeptember 12-én született Nagybányán. Elsőként Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, s 1910-ben a Nyugatban megjelentette Firona című novelláját. Az I. világháború kitörése után önkéntesnek vonult be, de ekkor sem hagyott fel az írással, 1916-ban megjelent a Viszontlátásra, drága című regénye. 1922-ben a Nyugat főmunkatársa lett, ízes-kellemes történetei pedig 1942-ben jelentek meg Kakuk Marci címmel. A személyi kultusz évei alatt kiszorították az irodalomból, ekkor báb- és mesejátékokat írt. A magyar irodalom egyéni hangú alakja négy Baumgarten-díjat, 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott. A bohém életművész 1969. június 12-én halt meg Budapesten.
