Ezt Nemes Nagy Ágnes írja az Október versében, ahol szó van még acetilén fényben ázó útjavításról és négyemeletnyi angyalokról – ismerjük az elviselhetetlenül korai estéket a városban.

De még nyilnak a völgyben a kerti virágok, és ugyan nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok közt nem lengedez a zephyr, de elképesztő gyümölcsök, termések alatt roskadoznak a kiskertek. Ilyenkor muszáj lopni, persze csak azt, ami átnyúl a kerítésen, meg szedegetni a még hamvas diót, szedret. És tart a Szüret.

Amíg van fény, és nyári időszámítás, addig kötelező elmenekülni a városból és kifacsarni a napból azt a maradék kis meleget, azt a maradék kis D-vitamint. És színekkel etetni a szemet, még mielőtt jön a fekete-fehér világ. Nézegessen őszi réteket, kerteket!