Százhúsz évvel az óbudai ásatások kezdete után megtalálták az aquincumi polgárváros kelet határát - tudatta a Budapesti Történeti Múzeum (BTM).
"Azért volt ilyen bonyolult ez a feltárás, s megtalálni a városfalnak ezt a részletet, mert nagyon mélyen fekvő területről van szó. Abban a korban egészen másképp nézett ki a felszín, amely igen erősen lejtett a Duna felé. Ezen az oldalon intenzív újkori földmunkákat végeztek, megépítették a Gázgyárat, vasúti töltéseket emeltek, nagyon erősen átrendezve a terepet. Ebből adódóan a római kori emlékek igen mélyre kerültek" - hangsúlyozta Láng Orsolya ásatásvezető régész.
Ismertetése szerint korábban volt egy-két próbálkozás, de csupán most nyílt arra lehetőség, hogy a felszíntől több mint 3 méterre leássanak.
"Magát a falat már nem nagyon lehet megtalálni, hatalmas kőtömbjeit valószínűleg már a középkorban kitermelték, felhasználták építkezésekhez, viszont előkerült e kövek törmeléke. Inkább csak a fal földműveit lehetett megtalálni, ami azért nagy eredmény, mert eddig ezt sem ismertük.
Most már meg tudjuk határozni, hogy hol volt a város keleti széle" - mondta.
Mint kifejtette, előkerültek széles, 80-90 centiméteres faltöredékek, amelyek valószínűleg egy reprezentatív középület maradványai lehetnek.
"Egyszerűbb középületnek nem voltak ilyen szélesek falai" - jegyezte meg Láng Orsolya.
A feltárás legérdekesebb együttese egy kicsi és egy nagyon nagy méretű, legalább 2 méter széles római kori vízelvezető árok. Utóbbi feltehetően a polgárváros keleti városfalát kívülről kísérő, védelmi céllal kialakított vizesárok lehetett, a kisebbik pedig a falat belülről kísérő vízelvezető volt.
"A Duna felőli oldalon eddig semmilyen adatunk nem volt a város lezárására" - hangsúlyozta a régész.
Feltártak utcarészleteket, ahol az egykori kocsikerekek nyomait tudták regisztrálni. Az utak burkolata már természetesen nem volt meg, a kőlapokat a későbbi korokban szintén felhasználták az építkezésekhez. Sok kerámiatárgy, érme került elő, s állatcsontokat is találtak, ami a korabeli fogyasztásra vagy műhelytevékenységre utal. Előkerültek a római építkezéseken használt jellegzetes téglák, tetőfedőcserepek maradványai.
"Ez olyan leletanyag, amely igen jellegzetes egy római kori város esetében" - mutatott rá Láng Orsolya. Az idei feltárás másik fontos eredménye egy római kori kút feltárása volt. A felső 1,5 méteren kőből készült, az alján pedig hordódongákból készített építmény már a város falán kívül került elő.
Valószínűleg az egykori Gázgyár területén korábban feltárt nagyméretű ipartelephez tartozott. Akkor negyvennél több kút került napvilágra.
"A Kr.u. II-III. században működött ez a fazekasműhely, ahol ipari méretekben készítették a kerámiaedényeket. Több tucat kemencével, kúttal rendelkezett, a termékeit pedig a Dunán szállították, tehát exportra is dolgozott" - magyarázta az archeológus.
Hozzátette: az az érdekes, hogy egy ilyen viszonylag keskeny felület feltárása révén is nagyon sok fontos információt ki lehetett nyerni. "A római épületfalak folyamatos városi beépítésre utalnak kelet felé. A vizesárkok segítettek behatárolni a római kori várost, a kút pedig igazolta azon korábbi feltételezéseket, amelyek szerint a római kori ipartelep az esztergomi vasúti töltés északi oldalán is folytatódott és egyben jelezte a városi település határát" - összegezte Láng Orsolya.
