A negyvenes mintafeleség rájön, hogy eddig nem is a saját életét élte. Egy ilyen történet nem ígér felejthetetlen élményeket. De a Pippa Lee négy élete meglepően jó film. Üdítő, sírva-nevetős mozi sok sztárral és igazán jó alakításokkal.

Tulajdonképpen már az első pár percben minden benne van, amiről a film szólni fog, mégis folyamatosan tud meglepetéseket okozni. A három infarktuson túlesett befolyásos könyvkiadó, Herb Lee nagyvárosból egy csendes kertvárosba való költözését, kvázi nyugdíjba vonulását ünnepli egy kis asztaltársaság, a pohárköszöntőt mondó barát viszont mégis szinte csak a Herb árnyékában élő feleségről, Pippáról beszél. Arról, hogy senki nem tudja, milyen is ő valójában. Aztán egy elborult, zilált külsejű filigrán nőcske odasúgja a nagy Herbnek, hogy van pár új verse, megmutatná. Nemsokára az is kiderül, hogy a szomszédba beköltözik egy "félnótásnak" mondott titokzatos férfi. Minden lényeges momentum el van helyezve, már csak ezeket a szálakat kell úgy sodorni, hogy Pippa is rádöbbenjen, már maga sem tudja, kicsoda is ő valójában.

A kifogástalan modorú, elegáns mintafeleségről, aki a nála harminc évvel idősebb férjének minden gondolatát kitalálja, flashbackeken keresztül derül ki, hogy nem volt ő és az ő élete mindig ilyen rendezett és kiszámítható. Drogos anya, lelkész apa, sok testvér, leszbikus nagynéni. Lázadó kamaszkor, szexuális szabadság és teljes talajvesztés a hetvenes években. Ezekkel a háta mögött futott bele Pippa az íróból könyvkiadó mogullá vált Herb Lee-be, akihez fülig szerelmesen, de egy tragédia miatti bűntudat súlyának terhe alatt, hozzáment feleségül. A vadóc lányból elbűvölő feleség lett, az élete és Herbbel való kapcsolata pedig lassan elkezdett kiüresedni.

Most, több évtized elteltével viszont új személyiségének feltörhetetlennek hitt burka repedezni kezd és a réseken szökni próbál az igazi Pippa. Alvajáró lesz, álmában oroszlánt sétáltat és cigit vásárol az éjjel nappali trafikban dolgozó "félnótástól", Christől. Elkezd benne motoszkálni a szabadságvágy, asztalra csap az antidepresszáns szükségességét emlegető férj közönyössége láttán, kirúgatja magát még a ráérős feleségeknek fenntartott fazekas szakkörből is. Aztán, az élet szinte felkínálja neki, hogy tiszta lapot kezdjen. Volt anyuci bájos kislánya. Volt kócos, léha kamasz, elmosódott sminkkel. Volt tökéletes feleség. Itt a lehetőség, hogy Pippa Lee belekezdjen a negyedik életébe, amiben talán saját magára is rálelhet.

A film érdekessége, hogy mivel érett asszonyként és bohó tiniként is látjuk, a felnőtt Pippát két színésznő is alakítja, ám ez egyáltalán nem zavaró. A tinivígjátékokból és a Gossip Girlből ismert Blake Lively, valamint Robin Wright Penn játéka szépen kiadja Pippa személyiségét. A feltűnő ruhákban és bozontos hajjal illegő-billegő fiatal Pippa arcán is ott a negyvenéves önmagát idéző megkapó báj és nemes elegancia, de ugyanígy a mintafeleségben is ott lakozik a kiszámíthatatlan, ironikus és önironikus csitri.

A címszereplő mellett a történet még számos sorsot, karaktert vonultat fel, és bár a fókusz mindvégig Pippán van, a mellékszereplők is egytől egyig jól megírt karakterek érthető motivációkkal. Nem tudnék rosszul, vagy akár csak közepesen játszó színészt mondani a filmben. Alan Arkin Herb szerepében mogorva és fáradt, fél az elmúlástól és elköveti az idős, egocentrikus férfiak tipikus hibáját: egy fiatal feleségénél még fiatalabb szeretővel bizonyítja magának, hogy még van benne spiritusz. Keanu Reeves a "félnótás" trafikos, Chris szerepében nyers, de egyenes. Nem játszmázik ezért képes meglátni, milyen Pippa, amikor ő sem játszik szerepet. Nem tudom hogy csinálják, de Keanu és Robin Wright Penn között akkor is izzik a levegő, amikor semmi mást nem csinálnak, csak állnak egymással szemben egy bejárati ajtó előtt.

Winona Ryder és Maria Bello lényegében ugyanazt a karaktert, a labilis, érzelmi parazita szerepét játssza, előbbi inkább e jellem komikumát, utóbbi pedig inkább annak tragikumát emeli ki. Érdekes, hogy míg egyikük a szerepek rabságába taszította Pippát, másikuk éppen felszabadította a szerepjátszás kényszere alól.

De felbukkan még apró, ám cseppet sem jelentéktelen mellékszerepekben Monica Bellucci és Julianne Moore is akik skiccszerűen ugyan, de nagyon határozott vonalakkal rajzolják meg saját karaktereiket.

Rebecca Miller saját könyve alapján rendezte meg a filmet. Az, hogy az író, forgatókönyvíró és rendező személye egy és ugyanaz kétségkívül jót tett a filmnek. A Pippa Lee négy élete jól átgondolt, szépen felépített mozi, amiben nagyon el vannak találva az arányok. Nem érzelgős, de nagyon emberi. Bár a történet szereplőinek sorsa egyáltalán nem vidám, a film mégis humoros. A sztori folyamatosan egyensúlyoz a víziók és a valóság, az álom és az ébrenlét között, tele van klipszerű, szimbolikus jelenetekkel mégis nagyon életszagú, egy cseppet sem művészkedő és egy pillanatig sem közhelyes.