Háromszázhuszonöt éve, 1684. október 10-én született Jean-Antoine Watteau flamand származású francia festő, a rokokó festészet egyik legnagyobb alakja.

A flandriai Valenciennes-ben született, tetőfedő apja gyakran nézett a pohár fenekére, vitái gyakran fajultak verekedéssé. Watteau egy helyi festőnél tanult, majd Párizsba utazott, ahol népszerű festmények másolásából és eladásából tartotta fenn magát. Ebben az időszakban fejlesztette ki vázlatszerű technikáját, és ismerte meg commedia dell,arte világát, melynek élete végéig szerelmese maradt. 

A Luxembourg palota kurátora vette szárnyai alá, ennek köszönhetően faldekorációkat készített, de alkalma nyílt az eredeti Rubens-vásznak másolására is. Egyre több önálló megbízást kapott, díjat nyert az Akadémia pályázatán. Karrierjének újabb állomása volt, hogy társulhatott a gazdag műgyűjtő bankár Pierre Crozat-val, aki bevezette az előkelő körökbe, és megnyitotta előtte saját gyűjteményét. Watteau keze alól ebben az időben kerültek ki leghíresebb képei, amelyeket a könnyedség, a színek és a mozgás iránti érdeklődés jellemzett. 

1718-ban az Akadémia teljes jogú tagjának fogadta Watteau-t, a "bebocsátáshoz" szükséges mestermunkája, az Indulás Cythere szigetéről a rokokó festészet csúcspontja. Érett festményei az arisztokrácia szépségekben bővelkedő, teátrális, de egyben frivol, szabadtéri flörtölésre remekül felhasználható társasági életét ábrázolják (ezért is nevezik a fetes galantes festőjének). 

Ugyanakkor alkotásai mély melankóliával is át vannak itatva, és az élet hiábavalóságáról szólnak, ezért tekintik a modern életérzés előfutárának.
Leghíresebb festményeinek egyike a Gilles. A bohóc arcáról lassan eltűnő mosoly a létezés félelemmel teli valóságát ragadja meg, és a halálos betegséggel küzdő Watteau fintorának is tekinthető. Korán kialakult tüdőbaja miatt 1719-ben Londonba utazott gyógykezelésre, de vagyonát elvesztette, az orvosi tiszteletdíját és a hazaút költségét festményeivel kellett előteremtenie. 

1721-ben kimerülten tért haza, nem törődött anyagi helyzetével, jövőjével. Egy műgyűjtő barátja fogadta be, neki festette utolsó képét. A halála előtti hónapokat félig öntudatlan állapotban, kezében ecsettel töltötte. 1721. július 18-án halt meg tuberkulózisban, mindössze 36 évesen. 

Watteau bukolikus jeleneteket ábrázoló, idillikus bájt árasztó
 képeit a klasszicizmus korában nem méltányolták, több képe meg is semmisült, ezeket csak másolatokból ismerjük. Egy 160 éve eltűntnek hitt festménye nemrég került elő: egy angol magánházban függött a falon, tulajdonosa a La Surprise (A meglepetés) című képért elképesztő, 12,4 millió fontos (1,8 milliárd forint) vételárat kapott.