Három zenefüggő csapat birtokba veszi a Trafó nagytermét, élükön karizmatikus női frontemberekkel. A női jelenlét nagyon is érződik a zenén és az előadásmódon. Mondjuk azt, hogy a Dependent Revue ellenállhatatlanul szexi lesz? Mondjuk!

Persze a buli távolról sem lesz egy csajos este. Az Esclin Syndo dark-ba hajló downtempo szimfóniái, extatikus előadása, az eat me! psychopop-ja, táncos raveülete, party-hangulata és a nyírségi fenomének, az Óperentzia vintage hangzásokkal tűzdelt electrója táncos elszállással kevert különleges atmoszférát teremtenek.

Az elektronika és a gitár, a pszichedelia és a látvány mindjárom zenekar számára egyformán fontos. Az eat me! legelső videó klipjét a koncert során óriás vásznon mutatják be.

A fellépőkről

Az Esclin Syndo lassan már kultusz zenekarnak számít Budapesten. Szuggesztív, olykor dark-ba hajló előadásaik nemcsak zenei, hanem részben színházi események is.
Első albumuk, a Sleeping Traveler 2009 elején jelent meg, és noha a zavartól a lelkendezésig megosztotta a kritikát, elkötelezett híveket szerzett a zenekarnak.

Tulajdonképpen az Esclin 'második eljövetelét' éljük, hiszen a 2003-ban, Pécsett alakult zenekart, amely a nemzetközi ABC tehetségkutatón dobogóra is jutott, Berger Dalma és Sándor Dániel 2006-ban alakította újjá. Azóta Dalma, akinek különleges hangja és előadói stílusa mágnesként vonzza a közönséget a koncertekre, afféle underground celebritássá is vált. Az Esclin Syndo a saját útját járja: borongós-álmodozó alapokat újraértelmezve lavírozik a new-wave, az indusztruális rock és az elektronika között.

Az eat me! két hangzásból pörgős, táncolható zenét kever ki: az általuk psychopop-nak nevezett, fokozásokra épülő zene beférne egy táncparkett programjába is - feltéve, ha a feszes kettőnégyre mozgó táncosok nem idegenkednek a prog rock-os megoldásoktól sem. Az eat me! első albuma, a WEEP szintén 2009-es termék. Az áprilisban letölthető formában, szeptemberben pedig CD-n megjelent anyag első kritikái igen pozitívak voltak. Az eat me! egyre több helyen lép fel, a Sunday Girl című számuk a Radio Cafe programján futott hosszan, szeptemberben pedig egyetemi városokat érintő turnén is szerepel.
Az Óperentzia Nyíregyházáról jön, a keleti végekről, és ez sajátos ízt (east) kölcsönöz zenéjüknek, másként közelítik meg a trendeket. 2005-ben alakultak, 2008-ban megnyerték a budapesti Fringe Fesztivált. Nem kívülállók többé, de szerencsére különutasok maradtak: eredeti és egyedi, amit művelnek.

Három év alatt két lemez: az Óperentzia szoros alkotóközössége igen termékeny. Az Óperentzia című első lemez még a trip-hopból merített, régies, azaz vintage hangzásokkal, retró szintik erdejével.

A One Week című új lemezükön több az elektronika, nagyobbak a fordulatszámok, és közben maradt a merészség, amellyel stílusokat kevernek: feltűnik a noise, a jazz, sőt a rajzfilmzene.

Az eat me!, az Esclin Syndo és az Óperentzia is játszott rendszeresen a budapesti Cökxpon klubban, ami az elektronikát és a rockot vegyítő hazai zenekarok bölcsőjének is tekinthető.