Mindenki ismeri a legújabb kori közmondást: csak ne kerülj kórházba. Vagy: szervezd úgy az életed, hogy a rokoni szociometriában legyen egy doki, aki vész esetén odaszól: Sándorkám, menne hozzád az ángyom fia, és hogy nagyon finom volt az a gyenge galambleves, amit küldtetek a Terikével…
A Magyar Betegnek viszont bordazúzódása lett. Semmi gond, irány a Csengery utca, ahol történetesen van protekció, és mivel Protekcióországban élünk, nem is volt több az egész egy óránál, röntgen, kivizsgálás, aztán: irány a beutaló a Fiumei úti baleseti sebészetre. Itt viszont egy álló napot töltött el a Magyar Beteg, mert ide már nem ért el a hozzátartozók keze, szabadságon a protekciós vonal, unokáival játszik, nem lehet zavarni. Együtt ültünk majdnem egy egész napot Valóság nagybátyámmal, egy bácsival, akinek ráesett egy tégla a lábára. Kedves, kispesti munkásember – írta volna Moldova György egy szocioriportjában. Beszélgetünk: mióta várakozik: öt órája…. És maga? Három.
Közben átmegy a színen néhány vérző hajléktalan, mindenkitől cigit kérnek. Nincs cigi. Áttolnak néhány félmeztelenre vetkőztetett idős embert -lábuk mellett kis táskájuk, melyekből kilógnak az ócska, kínai papucsok. Mintha csak a mezőhegyesi állomás mellékvágányra állították volna őket, hogy jöjjenek értük a cukorgyári pft-sek. Van, hogy egy-egy betegszállító kocsin készségen egy-egy órát várakoznak az ájult páciensek, kócosan, körömágyukon alvadt vér, bámulnak a lámpatestekre, mintha már a műtőben lennének, pedig dehogy.
Meghoznak néhány sittes arcot, bőrszíjon, bilincsben, múlnak az órák. Megjön a változatosság kedvéért egy ipari alpinista fiú, törött, duzzadt karral, majd három órát vár, aztán nem is tudja meg a Magyar Beteg, hogy mikor kerül sorra, és hogy mi lett vele. Visszajön a műtőből Valóság nagybátyám, akinek közben levágták a nagylábúját, melyre ugyebár tégla esett. Sok mindent látott már, nyilván kussolt '56 után, majd a keszon építkezések ebédszünetében lőtyölte a zacskós tejet ebédre, valahol az Astoria alatt, nyugdíjas, nem is időz sokat az ügyével, a Magyar Beteg nem akar faggatózni.
Aztán a betegfelvétellel foglalkozó főorvos újabb műtétre megy, állásidő újabb egy óra. Aki azt hiszi, hogy azért, mert Budapesten van, jobb orvosi ellátást kap mint a vidékiek, nos, az ne legyen biztos ebben olyan nagyon. Persze, ha a Békés megyei helyzetet vesszük, nos, annál talán semmi nem rosszabb...
Amikor a Vidéki Magyar Beteget (Magyar Beteg apját) berendelik Orosházára, majd miután ötven kilométert buszozott (naponta három járat megy csak oda-vissza), kiderült, hogy az orvos továbbképzésre ment. Hogy az asszisztens felhívja telefonon a vidékről érkező pácienseket… Kicsire (értsd: kis emberre) nem adunk.
Vagy: ott van a Magyar Beteg kedvenc példája, a kevermesi mentőállomás ügye. Kevermes kis falu Békés megye déli részén, aszfaltút nem köti össze Battonyával, a régió egyik legnagyobb településével, tehát mentő egy komolyabb kerülővel érkezik, értékes perceket veszítve így a beteg, aki ugyebár az idővel „fut” úgymond versenyt, éppenséggel meg is halhat, persze, mint bárki más.
No, de térjünk vissza Budapestre! Közben beesteledett, a Magyar Beteget behívják, majd ultrahangra és röntgenre küldik (a röntgent újra megcsinálják, nem tudni, hogy miért). Az alagsori útvesztőben arrogáns asszisztencia… „Megtenné, hogy odébb áll?” És közben az orra előtt vágják be az ajtót. De legalább nem tegezett le. Mert alapesetben orvostól lefelé mindenki tegez…
Átláthatatlan a folyosó labirintusa, de a Magyar Beteg megtalálja a röntgent és az ultrahangot. Van összehasonlítási alapja: a Csengery utcában raknak rá ólomköpenyt a röntgen vizsgálatnál, a Fiumei úton nem. Korszerűbb a balesetin a műszer, azért nem kell? Akár ez is lehet. Visszatér a közben Joshi Barat kasztingra emlékeztető bázisára, ahol mindenki kívülről megtanulta már a valamiért itt ipari mennyiségben található Szuperinfó legutóbbi lapszámának összes hirdetését. A főorvost közben újabb műtétre hívták, bonusz állásidő: ezúttal csak 40 perc.
Az egyre dühösebb betegek és hozzátartozók miatt egy kedves asszisztens magyarázkodni kezd: ma már több mint 80 beteget látott el a főorvos úr, és vannak még vagy harmincan, kérjük legyenek türelemmel. És sorra kerül a Magyar Beteg, nincs lépsérülése, csak bordazúzódása. Remek. Mindenki másnak nem annyira. A szíjon tartott sittes srác összebilincselt kézzel próbálja olvasni a Szuperinfót.
