Jó adag cigány temperamentum, kitűnő zene, némi magyaros dallamvilág megbolondítva csipetnyi füstös kávéházi hangulattal, ízesítve Karádyval, Jávor Pállal, a XX. század első felének bárzenéjével, filmdalaival és slágereivel - mindez igazi, mai élvonalbeli magyar énekesek előadásában. Korok, generációk és kultúrák találkozása a Budapest Bár - kiváló muzsikusokkal és fantasztikus egyéniségű előadókkal. A dalok keserű-édes hangulatáról, Brazíliáról, rocksztárokról és cigányzenéről is beszélgettünk a Budapest Bár vezetőjével, Farkas Róberttel.

Zenészcsaládból származol, így gondolom nem volt kérdéses, hogy te is  ezt a pályát válaszd.

Szüleim minkét oldalról zenészcsaládba születtek: édesanyám nagyapja karmester volt, Bécsben végzett annak idején. A nagyapám (apai oldalról) 1956-ban kiment Amerikába, ő jazz-hegedűsként éli életét - egyébként még életemben nem találkoztam vele.

Hogy lehet ez? Hiszen te is rengeteget jársz-kelsz a világban.

Sokat voltam ugyan Amerikában, de mindig elszalasztottuk egymást, mert ő nem telepedett le, állandóan utazik.

A félreértések elkerülése végett: a Budapest Bárban játszó Farkas-testvérpár nem rokonod?

Nem, csupán névrokonok.

Édesapád a 100 Tagú Cigányzenekarban játszott, majd később te is. Hány évesen kerültél oda?

Öt éves koromban kaptam meg az első hegedűmet, majd édesapám kezdett tanítgatni. Hét évesen zeneiskolába mentem. A fordulópont tizennégy évesen jött az életembe, mikor én is bekerültem a 100 Tagú Cigányzenekarba, édesapám által.

Te voltál a legfiatalabb?

Igen. Nagyon jó, ha az ember ilyen fiatalon kerül zenész közegbe. Láttam a muzsikusok életstílusát, sok embert ismertem meg és híres zenészek vettek körül. Pár évvel korábban már elkezdtem zongorázni tanulni. Először, a 100 Tagúban gyakorlatilag én voltam a százegyedik, de hamarosan prímássá váltam. Óriási dolog volt, hogy a zenekar élére állhattam és szólót játszottam. Az utolsó éveimet vezető prímásként töltöttem, és a fél világot bejártuk.

Tizennégy évesen egy elismert és világszerte híres zenekar tagjaként nehéz lehetett az iskolát befejezni.

Nem is jártam gimnáziumba ezután. Beiratkoztam ugyan, de negyed év elteltével azt mondták, mivel eddig sem jártam be, most már ne is menjek. Tizennyolc évesen megtetszett a harmonika is a balkán zenék hatására, így elkezdtem harmonikázni tanulni. Az egyik legnagyobb harmonikaművésztől, Tabányi Mihálytól is tanultam - jó korszak volt, szerettem hozzá járni. Még ennél is fontosabb fordulópont volt az életemben, mikor huszonévesen bekerültem a Besh o droM zenekarba, ami cigányzenész szemmel egyáltalán nem volt akkoriban szokványos zenekar. Máshol koncerteztünk, mint én azelőtt, más életstílust, életvitelt képviseltek, sokat éjszakáztunk, rengeteget turnéztunk. Itt ismerkedtem meg feleségemmel, Gáncs Andival, aki a Besh o droM menedzsere volt. Ő indított el minket, ő segített a turnék szervezésében, így utaztunk többek között Franciaországba, Angliába és Németországba is. Sok olyan emberrel léptem kapcsolatba, akik fesztiválokra jártak fellépni - míg a 100 Tagú Cigányzenekarral inkább színházakban, nagy pódiumokon koncerteztünk. A Sziget Fesztivál például nagy újdonság volt a számomra. Négy és fél évet töltöttem el a Besh o droM zenekarral, ám közben nyomasztott az iskolai végzettség hiánya, nyolc osztállyal a nagyvilágban nem lehet boldogulni. Beiratkoztam hát esti középiskolába, elvégeztem, majd felvételiztem a Zeneművészeti Főiskolára, ahol tavaly diplomáztam: hegedűtanár- és kamaraművész diplomát kaptam. Eközben természetesen sok zenekarban megfordultam, játszottam a Pannonia Klezmer Bandben, a Romano Dromban és a Kistehén Tánczenekarban is.

Az imént említett fordulópontot a feleségeddel kötötted össze, aki jelenleg a Budapest Bár menedzsere is. Közösen találtátok ki a produkciót?

Andival már régóta beszéltünk arról, hogy hogyan is lehetne a cigányzenét megújítani. Mostanában nem mondhatni, hogy fénykorát éli a roma muzsika. Volt ugyan egy-két nagy korszaka, így például a harmincas-negyvenes évek, majd a hatvanas-hetvenes évek, talán még a nyolcvanas évek eleje is, de manapság nem igazán népszerű. A quartettel - mely a Budapest Bár magját képezi - eközben estélyeken, fogadásokon léptünk fel, ahol igényes szalonzenét játszottunk. Készítettünk egy demófelvételt, amit hajnal fél 3-kor hazavittem a feleségemnek. Volt rajta egy magyar dal, a Halálos tavasz, amit kicsit másképp játszottunk, mint ahogyan azt cigányzenekarok játszani szokták. A felségem, ahogy meghallotta, azt mondta, ezt meg kellene csinálni énekesekkel. Mindez a Budapest Bár megalakulása előtt másfél évvel történt, szóval szépen lassan őröltek a malmok. Aztán elkezdett körvonalazódni, hogy a húszas-harmincas évek dalait fogjuk játszani - a régi „Pesti Dal” és ez a típusú szórakoztatás egyébként is mindig közel állt hozzám. Fontos, hogy nem nosztalgia-zenekart akartam létrehozni, hanem valami frisset, valami újat.

Hogyan választottatok énekeseket?

Először színészekre gondoltunk, aztán ezt az ötletet hamar elvetettük. Rájöttünk, hogy ismerősök, kollegák, barátok köréből választunk előadókat, így került a képbe például Szalóki Ági (vele a Besh o droM zenekarban játszottam együtt), vagy Németh Juci (akivel együtt tanítottam), Kiss Tibi és a többiek. Olyan széles volt a baráti kör, hogy igen hamar összejött tíz énekes. Egyébként sokáig nem gondoltam, hogy zenekart kellene alapítanunk ebből az ötletből, csupán egy kávéházi albumot akartunk elkészíteni, amit majd kávéházakban hallgathatnak. Mikor az énekesekkel megosztottam a koncepciót, mindenki igent mondott, tetszett nekik az ötlet, sőt, Kiss Tibi és Lovasi András azt mondták, ők is évek óta terveznek egy ilyen projektet. Nyitott kapukat döngettem.

Az albumból aztán mégiscsak egy komplett produkció született.

Miközben készítettük az albumot, az énekesek nem találkoztak egymással, csak a zenekarral, mert külön zajlottak a próbák és a felvételek. Ahogyan elkészült az album, szerveztünk egy bemutatót. Így jött a képbe a Katona József Színház, ahol végül dupla előadást kellett tartanunk, hiszen hamar elkapkodták a jegyeket. 2007. december 21-én volt az első fellépésünk, majd nem sokkal később a másik - nagy sikere volt mindkettőnek, aztán sorba kaptuk a felkéréseket. A gond csak az volt, hogy mindenkinek van saját zenekara, mellyel sokat koncerteznek, ráadásul általában hétvégén, úgyhogy végül úgy döntöttünk, a mi koncertjeink hét közben lesznek, és akkor rá fog érni mindenki. Ezért játszunk ritkán hétvégenként.

Mi alapján választottátok ki a dalokat a lemezekre?

A feleségem a kezembe nyomott egy bakelitlemezt, ami a szüleié volt. Postási Juli és Dévényi Ádám közös albuma volt ez, melyen rajtuk kívül csupán egy szintetizátor volt hallható. Ezen a lemezen szerepelt többek között a Szívemben bomba van című dal is, amiről rögtön tudtam, hogy rajta lesz a Budapest Bár-albumon. Később, mikor a kiadónk érdeklődött a lemez iránt, ki kellett választani egy húzó számot, természetesen erre a dalra esett a választás. Egyébként e nóta a maga korában nem vált slágerré, tehát nem egy olyan számmal léptünk először színpadra, amit mindenki ismert. A duettet kifejezetten a Tibi-Juci párosnak képzeltem el, és nekik is nagyon tetszett. Juci külön örült is neki, mert mikor kislány volt, édesanyja mindig ezt énekelte, ő pedig soha nem gondolta, hogy egyszer majd ő énekli ugyanezt. Sok egyéb bakelitlemezt összeszedtem és elküldtem az énekeseknek, válogassanak. Volt, aki négy-öt számot is kiválasztott magának, volt, aki nem tudott dönteni, volt, akivel közösen keresgéltünk, és volt olyan is, akinek én ajánlottam dalt.

A „Pesti Dal” jellegzetesen borús, melankolikus, ez jellemző a Budapest Bár első lemezére is. A második album mennyiben tér el ettől a hangulattól?

Bár az első lemezen akadt néhány swinges dal is, de az alap hangulat valóban szobában ücsörgős, szomorkás. A második album már egy produkció, nem csupán egy lemez. Olyan dal kell a hallgatóságnak, amire táncolni tud. Míg az első korong szomorú és kicsit steril volt, addig a Budapest Bár 2-t már élőben vettük fel az A38 hajón. Sokkalta több energia van benne, és nagyon érződik a koncert-fíling. A dupla lemez egyik korongját végig lehet táncolni, a másikon finomabb, árnyaltabb zenék csendülnek fel, de ennek kornak megvolt a maga hangzásvilága, mi pedig megpróbáltuk megtalálni az egyensúlyt.

Mi lehet a titka, hogy a mai fiatalok kezdenek visszatalálni a húszas évek dalaihoz?

Eleve nagyon jók, dallamosak a számok. Ma egyre kevesebb a bonyolult zene, kávéházi zenét már nem is írnak a zeneszerzők. A dalok szövegei nagyon tartalmasak, olykor-olykor kedvesek. A központban majdnem mindig a szerelem áll, akármelyik dalt nézzük, lehet épp vicces, vidám, vagy kicsit líraibb. Az albumon sok olyan dal hallható, amit nem ismernek, mégis első hallásra könnyen megjegyezhetőek, lehet dúdolni és lehet rájuk táncolni. A siker másik titka pedig abban rejlik, hogy olyan ikonok éneklik e dalokat, akikre felnéznek a fiatalok. Ezek az énekesek felvállalták a dalokat, a közönségük pedig rögtön odafigyelt rájuk. Ráadásul szerencsére izgalmas számukra a cigányzene is. A Budapest Bár-koncerteken egyébként megfigyeltük, hogy a produkció nem csak a fiatalokat, de a középkorosztályt és az idősebb korosztályt is vonzza: a fiatalok legkedveltebb rocksztárjaik miatt járnak el. A középkorosztálynak a legnehezebb ma olyan zenét mutatni, amire fogékonyak, az idősebbek pedig nosztalgiázni szeretnek, de érdeklik őket az új, friss előadók is. A zenekar is nagyon élvezi, hogy rocksztárokkal dolgozunk együtt és olyan fesztiválokon lépünk fel, ahol egyébként egyetlen ilyen típusú cigányzenekar sem fordul meg. És természetesen a sikert mindenki jól kezeli, nagyon jó érzés, mikor fiatal rockerek velünk éneklik: „A muzsikusnak dalból van a lelke.”

Mit tanultál a régi zenekaraiddal töltött időszak alatt, amit most a Budapest Bárban fel tudsz használni, mint zenekarvezető?

Sokat számít, hogy különböző zenekarokban játszottam, tanultam jóból és rosszból is. Láttam a példáját, hogyan ne vezessünk zenekart, hogy hogyan tartsunk össze egy csapatot, mik azok az erők, melyek összetartanak egy bandát, és volt, ahol azt tanultam meg, hogy úgy kell tolmácsolni a dalokat, hogy figyelembe kell vennem, hogy a hallgatóság nem mindig rendelkezik zenei múlttal. Úgy kell hangszerelni és előadni a dalt, hogy könnyen emészthető legyen mindenki számára. Minden eddigi tapasztalatom itt, a Budapest Bárban érvényesül a leginkább.

A második lemez bemutatójának színpadképe, látványvilága, koncepciója mennyiben különbözik az első lemez produkciójától?

Mikor bemutattuk az első albumot, több olyan visszajelzést is kaptunk, hogy nem jó, hogy ülni kell. Van, aki táncolni akar, vagy mondjuk rágyújtani, amit például a színpadon Frenk és a többiek is gyakran megtesznek, hiszen a színpad bárhangulatot sejtet - fogyasztanak is szépen mind alkoholból, mind
dohányáruból. Úgy gondoltuk, hogy ha már színházban lépünk fel, legyen teátrálisabb az előadás. Egy nagy stábbal és Pál Kálmán rendezővel dolgozunk együtt, a dalokat most egy másik oldalról akarjuk megközelíteni, aminek az énekesek nagyon örülnek, mivel mindegyikükben van egy kis színészi hajlam. Természetesen itt is meg kell találnunk az egyensúlyt. Mivel nem képzett színészekről van szó, fontos látnunk, mi az, ami hihető, jópofa és szórakoztató, és mi az, ami már sok. Pál Kálmán nem mondja meg, mit kell csinálni, hanem segít nekik kibontakozni, együtt dolgoznak, ötletelnek, és inkább képekben gondolkodunk a próbák során. Természetesen nem az volt a szándék, hogy Németh Juciból Júliát faragjunk. Azt mondhatom összességében, a produkció a kabaré világába kalauzolja a nézőket.

A lemez már megjelent, szóval nem árulunk el titkot, ha kicsit konkrétabban beszélünk a változásokról: Kiss Erzsi és Szalóki Ági nem szerepel a második albumon, ellenben két új énekessel gyarapodtatok. További változás, hogy a Budapest Bár 2 duplalemezes kiadvány és összesen 24 darab dalt tartalmaz.

Az első albumon még hallható volt Kiss Erzsi, de ő élőben már nem tudta vállalni a fellépéseket, valamint Szalóki Ági rengeteg elfoglaltsága miatt nem tudott csatlakozni hozzánk, így lett két új énekesünk, Behumi Dóri és Ferenczi György, és nagyon jót tett a csapatnak ez a vérfrissítés. A Budapest Bár második albumán csupán egyetlen duett található, melyet Behumi Dóri és Lovasi Andris énekel, annak idején a Karády-Jávor páros énekelte, a címe: Május éjszakán. A magyar 6:3 című filmből a Jaj a Helén című dal is hallható, melyet Kiss Tibi énekel - ezt én választottam neki. A lemezen az Eldorádóból a Tiroli Boci című dal is szerepel, melyet annak idején a Pa-dö-dö énekelt, és van egy bónusz track, egy brazil bossa nova, melynek az az apropója, hogy év elején Brazíliában tanítottam, és szerettem volna ezzel adózni a braziloknak. Hallható az albumon továbbá egy francia sanzon is, ezt Rutkai Bori énekli franciául. Sokszínű tehát a lemez, vidám és pörgős.

A „Pesti Dal”, a Budapest Bár hangulata és az előadás megállja a helyét külföldön? Lenne rá kereslet?

Igen, és ez a következő feladatunk. Már jövőre szeretnénk külföldre vinni a produkciót, és már többen érdeklődnek is. Külföldieknek bemutatni a gyönyörű Budapestet egy zenés kirándulással, ami egyben színházi előadás is, szerintem sikeres vállalkozás lehet.

Említetted, mindenkinek van saját zenekara is, neked is van más a tarsolyodban?

Januárban lesz a Művészetek Palotájában egy újévi koncertünk a Budapest Bárral, én pedig utána a feleségemmel ismét Brazíliába vonulok, hiszen nemrég létrehoztam kint egy zenekart. Mivel Brazíliában decemberben kezdődik a nyári szezon, koncertezni fogunk. A brazil zenéről mindenkinek a szamba és a bossa nova jut eszébe, de van egy sokkal kevésbé ismert régebbi műfaj, a chorro, mely Brazíliában nagyon nagy népszerűségnek örvend. Egy kicsit hasonlít a cigányzenére abból a szempontból, hogy instrumentális, virtuóz és improvizatív muzsika. Ezt használtuk ki brazil barátaimmal, így belecsempészünk egy kis cigányzenét, hozzátettünk egy kis jazz-t, így egy nagyon erős és izgalmas egyveleg született. A London Jazz Festival érdeklődött már a zenekar iránt, és ha már Londonba eljutunk, akkor szeretném Budapestre is elhozni őket.

Mint mondtad, Brazíliában tanítottál az év elején. Mennyi időt töltöttél kint és mit tanítottál a tanítványaidnak?

Három hónapig tanítottam gyerekeket zenélni. Tudni kell, hogy Brazíliában óriási a szegénység, számos favella, azaz nyomornegyed létezik (csak Rióban hatszáz található). Tíz éve működik egy program, amely a tehetséges árvákat vagy szegény gyermekeket támogatja - egy negyvenfős, 7-16 év közötti
gyermekekből álló kórust működtetnek. Nekik tanítottam magyar népdalt magyarul, és cigány dalt cigányul, továbbá zongorázni és hegedülni is megtanítottam őket. A végén koncertet is adtunk, hogy a három hónapot megkoronázzuk.

Mit tudnak Brazíliában Budapestről, Magyarországról?

Majdnem minden brazil, akivel találkoztunk, tud Budapestről: van egy nagyon híres művészük, Chico Buarque (énekes, gitáros, író, zeneszerző és költő), aki írt Budapest címmel egy könyvet nemrégiben. A kötet arról szól, hogy a főszereplő - egy író - munkája során Budapestre érkezik, ahol beleszeret a magyar nyelvbe és egy magyar nőbe. A könyvben Chico Buarque úgy fogalmazott, hogy a magyar az a nyelv, amit az ördög respektál. Amikor kint jártunk, furcsa csodálattal néztek ránk, hogy ezt a rendkívül nehéz nyelvet egyáltalán mi tudjuk, értjük. És persze tudnak Drakuláról és Lugosi Béláról is.