Szellemileg gazdagnak, pénzügyileg pedig keservesnek, állandó bizonytalansággal küszködőnek nevezi a kulturális, irodalmi folyóiratok életét Villányi László József Attila-díjas költő.
Ugyanakkor a napokban tartott Győri Könyvszalonon nem lehetett beférni a Műhely Radnótival foglalkozó tematikus számának a bemutatására. E helyzetről, a Műhely törekvéseiről beszélgettünk Villányi Lászlóval, a Győrben kiadott Műhely című folyóirat főszerkesztőjével.
- Természetesen nagyon örültem annak, hogy ilyen sokan voltak az eseményen. A bemutató sikere valószínűleg összetett. Egyrészt bebizonyosodott, hogy Radnóti semmit sem veszít népszerűségéből. Nem ártott neki sem az irodalomtörténészek bizonyos csoportjának részéről újra meg újra megfogalmazódott negatív kritika, sem pedig életművének vagy életműve egy részének időnkénti ideologikus megközelítése. Az olvasók, a diákok változatlanul szeretik a költő verseit. Ezért is volt fontos ez a győri konferencia, ahol avatott irodalomtörténészek tűnődtek Radnóti versein. A tematikus szám nagy részét ezek az előadások, illetve az előadásokból született tanulmányok teszik ki. Gazdag a szerzők névsora, Ferencz Győző nevét mindenképpen ki kell emelni, hiszen a költő életművét ő dolgozta fel ez idáig a legteljesebben. Amit ő a monográfiában megfogalmaz, az megkerülhetetlen.
- A Radnóti-szám megjelentetése nyilván adott volt a költő születésének 100. évfordulója miatt. Ugyanakkor a Műhely rendszeresen jelentkezik olyan tematikus számokkal is, amelyeknek látszólag semmi aktualitásuk nincs. Ilyen volt például az Álom, a Bicikli vagy akár a Foci. Mi szüli ezeket a témákat?
- Bizonyos témák kötődnek Győrhöz vagy a megyéhez. Így született korábban a Weöres Sándor-szám, mivel a költő egy évet itt járt gimnáziumban. De említhetem a Kormos István-számot, a Galgóczi Erzsébetnek szentelt kiadványt, ők a megyében születtek, egyikük Mosonszentmiklóson, másikuk Ménfőn. Márai Sándor 100. születésnapjára is jelentettünk meg tematikus számot. Egyrészt tehát van ez a vonulat, másrészt olyan témákhoz igyekszünk nyúlni, amelyek időtlenek, az emberi létezés olyan szimbólumai, amelyek izgalmasak lehetnek az olvasóknak és az íróknak egyaránt. Így született meg Tóta Péter Benedek szerzőnk ötlete alapján az Otthonos város vagy a Tillmann József által felvetette Életművészet. Ezek a kiadványok valóban sikeresek, a Gyermek-szám és a Márai-szám is vezette annak idején az Írók Boltja sikerlistáját, de a Bicikli-számból is 1500 példány fogyott el a szokásos ezerrel szemben. Számunkra a tematikus kiadványok azt is jelentik, hogy bővül általuk a Műhely szerzői köre, és az olvasók számát is növelik. Például amikor a Bicikli-szám megjelent, akkor több kerékpáros szervezettel is kapcsolatba kerültünk, amelyek terjesztették a hírét.
- Milyen olvasóközönséghez jut ma el egy vidéki kulturális folyóirat?
- Fontos számunkra, hogy a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriumának döntése nyomán benne vagyunk a folyóiratok egy szűkebb körében, amelyek az ország valamennyi megyei és városi könyvtárába eljutnak, de a Műhely eljut a határon túlra is, például a Vajdaságban kézről kézre adják. Nagyon sok nálunk megjelent tanulmány vagy esszé, esetleg egy teljes tematikus szám ajánlott vagy kötelező olvasmány az egyetemeken, főiskolákon. Több középiskolában érettségi tétel a Műhely, és tudatosan törekszünk is arra, hogy az érettségi előtt álló korosztályt megszólítsuk, számos rendhagyó órát tartunk, ahol bemutatjuk a folyóiratot.
- Mennyire képesek finanszírozni a megjelenés költségeit, honoráriumot fizetni, egyáltalán miből tud létezni ma egy kulturális folyóirat?
- Elsősorban támogatásokból képes működni a lap. Főleg a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzatra, Győr városára, valamint a Nemzeti Kulturális Alapra támaszkodhatunk. Ezt egészíti ki a győri Széchenyi István Egyetemtől, továbbá az egyik önkormányzati cégtől kapott forrás. Költségvetésünk csupán egy kisebb része származik az eladott példányokból. Ugyanis egy folyóirat ára sosem lehet magas, nem lehet megfizethetetlen. E lapok kulturális missziót végeznek, ahol a piac egészen másképp működik, mint a gazdaságban.
- Mindezek után milyennek látja a kulturális folyóiratok helyzetét ma Magyarországon?
- Szellemileg rendkívül gazdagnak, pénzügyileg pedig keservesnek. A támogatások mértéke nemhogy növekedne, de évről évre csökken. Állandó a bizonytalanság, és a válság és a megszorítások nyomán a várostól kapott támogatásunk is megcsappant. Az idei költségvetésünkben még van hiány, éppen emiatt. Nagyon nehéz a létezés anyagi oldala, de van gondunk a terjesztéssel is.
- S milyen lehet e lapok jövője?
- Azt a szerepet, amelyet a folyóiratok betöltenek, semmi más nem képes pótolni. A magyar kultúrában, a magyar irodalomban óriási hagyományuk van. Frissen tartják a szellemi életet, olyan impulzusokat adnak szerzőknek, olvasóknak, amelyek más formában elérhetetlenek. A mi gyökerünk Győrben van, és a Műhely által a város ezer szállal kötődik az ország szellemi életéhez, befolyásolja azt. Sokan a folyóirat miatt tekintenek úgy Győrre, mint jó városra. Bízom abban, elérkezik az az idő, amikor anyagilag is virágzó kulturális élet esélye teremtődik meg.
- Visszatérve a Műhelyhez, lehet-e már tudni, hogy mi lesz a következő tematikus szám?
- A Vonat. Már együtt van az anyag, jövőre jelenik meg.
(Forrás: MTI)
