Sokan azt gondolják, hogy cukrászdába járni afféle női huncutság, Opera Luxus rúzzsal kifestett nyugdíjas úri nők eszik a Rigó Jancsit, miközben a Víg Színház bérleteseiről diskurálnak, és a menyükről, akit most műtöttek az Uzsokiban.

Vagy: szerelmi bánatban szenvedő leányok vigasztalják egymást, miközben sós könnycseppek hullnak az édes tejszínhabba. Pedig cukrászdába járni nem feminim dolog, láttunk mi már délben, kőműveseket krémest enni, minőségi cukrászdába járni pedig kimondottan ildomos dolog, az Auguszt Cukrászda konyakmeggyes lúdlábja például helyreállítja a kizökkent világ rendjét, és még akkor sem lesz semmi a szánk PH-értékével, ha utána otthon megiszunk egy altató gyógysört. 

Örömmel számolunk be arról, hogy a halálra ítélt, szmogtól, portól és zajtól legyengített Kossuth Lajos utcában, Budapest egykor patinás utcájában idén júliusban megnyílt az 1870-ben alapított Auguszt Cukrászda új üzlete. Ez már csak azért is ünnepeljük, mert hátha életet lehel a szebb időket látott környékbe. Az intézmény egy butik helyén nyílt, az egyetlen, amit ennek a farmerüzletnek köszönhetünk, hogy kibontották a vasoszlopot, mely most a cukrászda egyik ékessége. 

A süteményes pult mellett persze az üzlet ékességei közé tartoznak még a Dürer metszeteket ábrázoló tapéták. A cukrászdának sikerült elkerülnie a nagymama kedvence-érzést, modern benyomást kelt, annak ellenére, hogy a lámpák egy letűnt kort idéznek. A galéria alapvetően modern, mellyel a maga korában korszerűnek ható vasoszlop tartja a térben a kapcsolatot, de ami a legfontosabb: széles, tágas a tér, és még világos is. 

Olyan érzésünk van, mint egy elegáns abbáziai szálloda halljában lennénk, nem pedig a forgalomtól meggyötört Kossuth Lajos utcában. (Egyébként van még Auguszt Cukrászda a Fény utcai piac mellett, és a Farkasréti temető közelében, gesztenyefákkal körülvett környezetben.) Az Auguszt minőségi cukrászda, a csoki-eper mousse-tortájuk, Dobos-tortájuk, Füge tortájuk is világszínvonalú, de nyugodtan kijelenthetjük az itt főzött fagylaltokról is, hogy szenzációsak. A fagylaltjuk 100% gyümölcsből készül. Olyan érzésünk volt, amikor a sütemény után elfogyasztottuk, mintha lesmárolt volna minket egy málnává varázsolt istennő. 

Az üzletvezető foglalkozik a vendégekkel, beszél a cukrászda történetéről, majd ha segíteni kell a felszolgálásban, máris a pult mellett terem. Látszik, hogy az Auguszt dinasztia szerelemből foglalkozik az üzlettel, nem a csilingelő pénztárgépet figyelik hanem a másfajta hangot kiadó habverő tálakat. 

A família tele van történetekkel, az üzletben fellapozható Auguszt emlékkönyvből kiderül, hogy többek között ők volnak a Millennium ízei. Nem lepődtünk volna meg, ha Borbás Marcsi hétmérföldes mosolyával berontott volna, hogy ők most krémesezik egy nagyot. 

Ajánlott olvasmány
Elveszett a Szent Korona