Nos, lehet, hogy lelkileg kiüresedőben a világ, de amikor európai idő szerint hajnali fél ötre húzom az órát, hogy le ne maradjak a U2 Los Angeles-i koncertjéről online, mégis azt kell gondolnom, akad valami ösztönös kohézió bennünk, emberállatokban ezen a planétán…
Mi ez a parancs, mit tud ez a kurva zene, tébolyult népvezéreket és vallási fanatikusokat is megszégyenítve a tömegmozgatás terén, hogy reggel 5:36-kor a Stand By Me-t dúdolgatom, keblemre ölelve a Rose Bowl stadion közönségét? Hogy hirtelen nem tudok dönteni egy forró fekete és egy jéghideg pálinka közt? Hogy kiszakadni vágyom térből és időből, és egy pillanatra el is hiszem, hogy lehetséges? Hogy olyan egyértelműen közhelyes a vágyakozás, mint a dalszövegek?
A kérdést illetően szobájából kirontó kétéves fiam nyugtat meg, aki az ismerős zajra azonnal őrült táncba kezd, így magam meg a pálinka mellett döntök, hiába, kódolt az üzenet. A web2 is összeomlani látszik, a facebook, twitter felhasználók üzenetei a koncert első órájának végén eltűnnek a YouTube U2 felületéről, nyilván mindenki venni és adni akart…
Érzelmeket minden háztartásba! Elsőosztályúan tudunk gyűlölni, megnyomorítani másokat, de egyedülállóan vagyunk képesek szeretni és mind ezt kifejezésre juttatni egy 40.000 embert befogadó stadionban, vagy egy 300 millió felhasználót egyesítő közösségi site-on. A probléma tehát nem az idő felgyorsulásával, hanem annak minőségével van. Úgy tűnik, ez is rajtunk múlik. Mint mindig.
Amikor Bono egy pillanatra ímaszőnyegnek használja az Egyesült Államok nemzeti lobogóját, akár milyen hatásvadász is, szívfacsaróan lesz törékeny és kiszámíthatatlan a jövő. Ha csak… We're one, but we're not the same. És akkor mi van? Vannak mitoszaink. Kultusznak is lennie kell.
Az interaktív turné
A U2 nemcsak az élő YouTube streammel, de számos más interaktív eszközzel próbálta rajongói értésére adni, hogy van élet a lemezeladáson túl is, és recesszió ide-vagy oda, jegyet venni muszáj. A 360 (nincs köröcském) turné 3D díszletei a koncertek előtt két héttel felkerültek a Google Earthre, a Nemzetközi Űrállomáson pedig az unatkozó legénység felénekelte a Your Blue Room-ot. A Facebookon Paul David Hewson mindenkit hajlandó volt ismerősnek jelölni (így vált többek közt Kultúrpart rajongóvá) és The Edge is rendszeresen küldött fotókat a Twitteren. Ennek ellenére a közösségi siteokon közel sem sikerült annyi követőre szert tenniük mint pl. David Lynchnek, aki észak-amerikai interjú-projektjéhez toborzott fan-eket. Ennek magyarázata egyszerű: a U2 helyett ezt a munkát egy profi team végzi, ez viszont a blogok világában nem működik. Aki nem személyesen postol, mint pl. Lynch, vagy Paulo Coelho, az soha nem lesz annyira érdekes, mintha valóban a sztár nyomogatná a gombokat.
A korábbiakhoz képest változást jelentett az is, hogy a U2 manegment az alma helyett a szederből kívánta kipréselni a szponzorlét, így hát az iPhone helyett most a Blackberry okostelefonra tölthetők le a 360 tour applikációi, melyek segítségével mindent megtudhatunk és megoszthatunk, amit az ír fiúkkal kapcsolatban érzünk.
Aki pedig lemaradt az október 25-i pasadenai koncertről, vagy annak live streamjéről, az egyrész újra megnézheti, vagy ha szeretné, azt a hangot és azt a képet, akkor nemsokára megvásárolhatja DVD-n, Blue-rayen, és minden máson, amin el lehet adni.
K.A.
A U2 nemcsak az élő YouTube streammel, de számos más interaktív eszközzel próbálta rajongói értésére adni, hogy van élet a lemezeladáson túl is, és recesszió ide-vagy oda, jegyet venni muszáj. A 360 (nincs köröcském) turné 3D díszletei a koncertek előtt két héttel felkerültek a Google Earthre, a Nemzetközi Űrállomáson pedig az unatkozó legénység felénekelte a Your Blue Room-ot. A Facebookon Paul David Hewson mindenkit hajlandó volt ismerősnek jelölni (így vált többek közt Kultúrpart rajongóvá) és The Edge is rendszeresen küldött fotókat a Twitteren. Ennek ellenére a közösségi siteokon közel sem sikerült annyi követőre szert tenniük mint pl. David Lynchnek, aki észak-amerikai interjú-projektjéhez toborzott fan-eket. Ennek magyarázata egyszerű: a U2 helyett ezt a munkát egy profi team végzi, ez viszont a blogok világában nem működik. Aki nem személyesen postol, mint pl. Lynch, vagy Paulo Coelho, az soha nem lesz annyira érdekes, mintha valóban a sztár nyomogatná a gombokat.
A korábbiakhoz képest változást jelentett az is, hogy a U2 manegment az alma helyett a szederből kívánta kipréselni a szponzorlét, így hát az iPhone helyett most a Blackberry okostelefonra tölthetők le a 360 tour applikációi, melyek segítségével mindent megtudhatunk és megoszthatunk, amit az ír fiúkkal kapcsolatban érzünk.
Aki pedig lemaradt az október 25-i pasadenai koncertről, vagy annak live streamjéről, az egyrész újra megnézheti, vagy ha szeretné, azt a hangot és azt a képet, akkor nemsokára megvásárolhatja DVD-n, Blue-rayen, és minden máson, amin el lehet adni.
K.A.
