Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Egy „rocksztár” pesszimizmusa

Egy „rocksztár” pesszimizmusa

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2009. 10. 28.
Magyar dallamok Japánban - A Cimbaliband sikere Oszakában
2025-07-03 18:13:45

A magyar népzene különleges hangzása, a cimbalom egyedisége és a Cimbaliband szenvedélye ragadta magával a

A nyár ritmusai a BJC-ben
2025-07-02 08:17:33

A Budapest Jazz Club nyáron is gondoskodik arról, hogy a jazzrajongók ne maradjanak élmények nélkül.

Családi titkok, közéleti drámák – A Pulszky-levelezés feltárja a múltat
2025-07-01 11:56:45

A Pulszky család 1867 és 1911 között íródott 331 levele nem csupán személyes vallomásokat és meghitt

Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat
2025-06-30 11:54:28

A málnás fröccs frissítő élményét idézi meg a „Buborékok” című dal, amely az Artisjus Songbook Camp

további bejegyzések a szerzőtől »

Magyarországon kivételes alkalomnak számít, hogy Nobel-díjas közgazdász előadását hallgathatjuk - még akkor is, ha az semmi jót nem ígér.

Joseph Stiglitz
„Ritka alkalom, hogy a Közép-Európai Egyetem (CEU) egy valódi rocksztárt köszönthet” – kezdte bevezetőjét John Shattuck professzor, a CEU elnök-rektora. Valójában persze nem zenészről volt szó, ugyanakkor még a neves intézmény nemzetközi hallgatósága számára is kivételes alkalomnak számít, hogy Nobel-díjas közgazdász előadását hallgathatja. Nem véletlen tehát, hogy nemcsak az egyetem nagyelőadója telt meg zsúfolásig, hanem még legalább ugyanannyian a folyosón, kivetítőn követhették a közgazdász-nagyság(ok) előadását.

Kornai is Stiglitz eredményeit méltatta


Az amerikai professzor előadását hazánk talán legnagyobb becsben tartott és nemzetközileg is legismertebb közgazdásza, Kornai János vezette fel, méltatva Stiglitz munkásságát és úttörő eredményeit a közgazdasági elméletek fejlődésében. Véleménye szerint Stiglitz azok közé tartozik, akiknek sikerült elkerülniük a két szélsőség csapdáját: egyfelől azt, hogy a közgazdaságtan modern, igen komplex eszköztárát teljesen figyelmen kívül hagyva, egyfajta „felvizezett” intézményi megközelítést alkalmazzon, másfelől azt, hogy kizárólag a „mainstream” közönség igényeit kielégítve, a gazdasági elméletek dogmatikájától milliméterekre sem eltérve egy helyben toporogjon. Stiglitz nagysága abban áll – vélte a magyar professzor -, hogy e két véglet között a középutat megtalálva, mindig is megvolt benne a „kellő mértékű kétely” és „bátorság” ahhoz, hogy a megfigyelt komplex gazdasági jelenségeket újszerű módon, a korábbiaknál pontosabban magyarázza.

A piaci fundamentalizmusba vetett hit végleg vereséget szenvedett


Joseph Stiglitz, a 2001-es közgazdasági Nobel-díj birtokosa már előadása elején sem hagyott kétséget afelől, kiket tart hibásnak a 2008 második felére kibontakozó globális méretű gazdasági recesszióért, s azt sem rejtette véka alá, hogy a várható rövidtávú fellendülést újabb súlyos visszaesések követhetik. Véleménye szerint a súlyos hibák és az ezek következtében kialakuló válság elkerülhető lett volna, ha több figyelmet fordítunk az elmúlt 250 év gazdaságtörténetének tapasztalataira.

„A közgazdász-kutató számára a mostani válság szinte unalmas, hiszen majdhogynem pontosan ugyanezeket a folyamatokat számtalan válság kapcsán megfigyelhettük már az elmúlt évtizedekben” – fogalmazott ironikusan. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a mostani válság ismét ékes bizonyítéka a piac mindenhatóságába, automatizmusába vetett hit tarthatatlanságának – mind elméleti, mind gazdaságpolitikai szempontból. Véleménye szerint a Lehman Brothers bukása a neoklasszikus dogmát vallók számára épp olyan váratlan és megmagyarázhatatlan esemény volt, mint a Berlini fal leomlása a kommunizmus ortodox híveinek. A piac tökéletlenségével kapcsolatban leszögezte, hogy az információs aszimmetriák és az externáliák következtében „Adam Smith jól ismert láthatatlan keze éppen azért láthatatlan, mert nem is létezik”.

A bankok és a szabályozásban nem hívő szabályozók a felelősök


A Nobel-díjas közgazdász kifejtette: élesen megoszlanak a vélemények az Egyesült Államokban és világszerte arról, hogy a Lehman Brothers csődje – mely azonban csupán a jéghegy csúcsa – és a jelzálog-piaci buborék kipukkadása kinek a hibájából következett be. Stiglitz hosszú ideje nyíltan hangoztatja, hogy az elsődleges felelős az amerikai gazdaságban megtermelt profit 40%-át (!) realizáló pénzügyi szektor felelőtlen magatartása és a kockázatkezelési gyakorlat teljes csődje. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az USA pénzpiaci rendszerének szabályozottsága – pontosabban szabályozatlansága – számos kívánnivalót hagyott maga után. A Columbia Egyetem professzora szerint a 2. világháborút követő időszakban létező meglehetősen fejlett szabályozási rendszert a 80-as évektől egy új váltotta fel, melynek élén - paradox módon - olyan személyek álltak (pl. Alan Greenspan, a jegybank szerepét betöltő Fed korábbi elnöke), akik maguk sem hittek a szabályozásban.

Stiglitz szerint a Greenspan és mások által – hamis feltételezésekre építve – létrehozott szabályozási rendszer olyan „perverz” ösztönzőket teremtett mind a pénzintézetek, mind az óriási hiteleket felvevők számára, melyek révén a veszteségeket minden esetben a közösség viseli, míg a csillagászati nyereségek, prémiumok a felelőtlenül gazdálkodó bankárok zsebébe vándorolnak. Nem véletlen tehát, hogy a bankok „ragadozó kölcsön-kihelyezési” gyakorlatot folytattak, mivel éppen a kockázatok növelésében váltak érdekeltté. Ennek eredményeképpen alacsony jövedelmű családok milliói vettek fel olyan mértékű hiteleket, melyek jelentősen meghaladták mind a vásárolt ingatlan értékét, mind pedig saját lehetőségeiket. Sok esetben eleve esélytelennek tűnt a hitelek visszafizetése, ám a bankok nem voltak érdekeltek e kockázatok kiszűrésben.

Ezen a helyzeten ráadásul még tovább rontott a Bush és az Obama adminisztráció által egyaránt folytatott gyakorlat, mely szerint bizonyos intézményeket – melyek „túl nagyok ahhoz, hogy bedőljenek” – kiment az állam, mégpedig az adófizetők dollár százmilliárdjai révén, míg másokat hagy tönkremenni. A professzor véleménye szerint a pénzügyi szektor jelentős része, ha meggyengülve is, de jól jöhetett ki a válságból, míg a károkat az amúgy is a társadalom alsóbb rétegeiből származó, házukat és teljes megtakarításukat elvesztő családok milliói szenvedik el, akiktől hiba volt elvárni, hogy hiányos információk birtokában, hosszú távon racionálisan tudják felmérni a kockázatokat.

Pesszimista jövőkép az USA és Európa számára


Többek között korábbi tapasztalatokra, valamint az amerikai munkaerő-piac súlyos állapotára utalva Stiglitz kifejezetten pesszimista jóslatokkal zárta előadását. Véleménye szerint az USA gazdasága az idei év végére ismét növekedést mutathat, ám ez nem tűnik fenntarthatónak, s a fellendülési időszakot minden bizonnyal újabb visszaesés követi majd. A kilátások Európa és a világgazdaság számára sem ígéretesebbek. Egyedül Ázsia, azon belül is a világ devizatartalékainak legnagyobb részét birtokló Kína lehet az, aki győztesen kerülhet ki a válságból. Bár az előadáson konkrét országok, így Magyarország számára nem hangzottak el konkrét helyzetértékelések, illetve megoldást kínáló receptek, Stiglitz korábbi kijelentései alapján tudvalevő, hogy a professzor élesen bírálja az IMF és a legtöbb szakértő merev álláspontját a költségvetési hiány csökkentésének elsődlegességét illetően: véleménye szerint hibás döntés a költségvetési hiány mindenáron való csökkentése, amennyiben ez túlzott mértékben visszafogja a gazdasági növekedést, a hatékony befektetéseket és a munkahelyteremtést.

Joseph Stiglitz 1943-ban született az Indiana állambeli Garyben. A bostoni MIT egyetemen szerzett PhD-fokozatot, s már pályafutása elején olyan neves – Nobel-díjas - közgazdászok mellett dolgozhatott, mint Paul Samuelson, Robert Solow, illetve Kenneth Arrow. Pályafutása során számos nagynevű egyetemen töltött be professzori állást, többek között Oxfordban, a Harvardon, a Yale-en és a Princetonon. Kutatói pályafutása csúcspontjaként – George Akerloffal és Michael Spence-szel megosztva – 2001-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat. Ennek kiérdemlésében elsősorban az ún. információs közgazdaságtan megteremtése játszotta a legjelentősebb szerepet: az ún. információs aszimmetriák és egyéb, ma már általánosan elterjedt fogalmak és elemzési eszközök nagyban elősegítették a komplex gazdasági jelenségek pontosabb leírását és jobb megértését. Számos más területen is maradandót alkotott, többek között az ún. „hatékonysági bér” modelljének kidolgozásával, mely a munkaerő-piaci folyamatokat, illetve az „egyensúlyi munkanélküliséget” magyarázta. Stiglitz rendkívül termékeny szerző: több, mint 450 folyóirat cikke mellett számos monográfia, tankönyv és egyéb kötet szerzője, melyeket több, mint 20 – többek között magyar - nyelvre lefordítottak. Magyarul is megjelent például 2003-as kötete, melynek címe: „A viharos kilencvenes évek - A világ eddig leprosperálóbb tíz évének új története”, de nemrégiben jelentetett meg könyvet az iraki háborúval kapcsolatban is.

Nagy várakozás előzi meg 2010 januárjára várható legújabb könyvét, melynek címe is sokatmondó: „Szabadesés: Amerika, szabad piacok és a világgazdaság süllyedése”. Kutatói pályafutása mellett fontos gazdaságpolitikai pozíciókat is betöltött: 1993 és 1997 között Bill Clinton adminisztrációjában a Gazdasági Tanácsadók Tanácsának tagja, majd elnöke volt, 1997 és 2000 között pedig a Világbank vezető közgazdásza és alelnöke. E minőségében gyakran élesen bírálta az amerikai kormányzat és az IMF által folytatott gazdaságpolitikai gyakorlatot. Jelenleg a New York-i Columbia Egyetem professzora.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Amerika Politika Társadalom Fenntarthatóság Gazdaság Világválság Lavór

Ajánlott bejegyzések:

  • Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat
  • Magyar tehetségek is a reflektorfényben a Bartók Világversenyen Magyar tehetségek is a reflektorfényben a Bartók Világversenyen
  • „Ennyike?” – A kérdés, amit nem lehet megkerülni „Ennyike?” – A kérdés, amit nem lehet megkerülni
  • Amíg élek – A Chalga új albuma személyesebb, poposabb és népibb egyszerre Amíg élek – A Chalga új albuma személyesebb, poposabb és népibb egyszerre
  • Együtt lenni jó – újra itt a Kispesti Városünnep! Együtt lenni jó – újra itt a Kispesti Városünnep!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr477862260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard