Újra lehet-e játszani egy biliárdasztalon az Osztrák-Magyar Monarchia történetét? Nos, ez még azoknak sem menne, akik Bécsben, a Café Sperlben gurítanák a fekete és sárga golyókat a piros, fehér és zöld színűekhez.

A Café Sperl biliárdasztalait a réztáblák szerint a Császári és Királyi Biliárd gyárban készítették. A kávéháznak vannak még magyar vonatkozásai. Itt volt törzsasztala Lehár Ferencnek, de itt forgatta Szabó István a Hanussen egyik jelenetét, amikor is feltűnik az akkor még tizenéves Goda Krisztina filmrendező is, aki autógrammot kér „a mágustól”.

Az 1880-ban nyitott Café Sperl őrzi a hagyományait, nemcsak a berendezései maradtak meg, de itt a kávét még kockacukorral adják, tehát nem a papírtasakba csomagolt cukrot szervíroznak. Kétségtelen, hogy a Sperlre ráférne egy tisztasági festés, de a nikotin füsttől megsárgult falak nem hatnak zavaróan, valahogy hozzátartozik a hely patinájához, ahogy a recsegő, kopottas parketta is. 

Nem emlékszem hányszor voltam a Sperlben, tízszer biztosan, de biliárdozni még nem láttam itt senkit. Nem is baj, a zöld posztós asztalokon a napi sajtót terítették szét. A Gumpendorfer Strasse 11. alatt található intézmény az utcáról nézve leginkább a Gerlóczy Kávéházunkkal rokon, a közelben van a Fillgradergasse szecessziós lépcsősora, és egy légvédelmi betonerődítmény, melyet most az extrém sportokat kedvelők használnak mászófalnak.

A Sperl a legrégebbi, jórészt eredeti berendezéssel működő bécsi kávéház, mely maga az eszményi kávémérés. Nem nagy, de nem is kicsi, legendásak a rétesei, és nem is nevezhető drágának, egy espresso 2,60 euro, tehát olcsóbb, mint mondjuk Pesten a New York Café kávéja. Sarki épületben van, természetesen, ahogy illik, az L-alakú üzlethelyiséget mindkét végén kapuszerű tükörfal zárja. 

Törzsvendégei között voltak a közeli Theater an der Wien művészei, Lehár Ferenc, de ide járt a katonai zseniként elkönyvelt Conrad von Hötzendorf, aki első világháborúban vezérkari főnök volt. Részint neki köszönhetjük a kirobbant az első világháborút és annak következményeit. 1913. január 1-je és 1914. január 1-je között huszonöt alkalommal indítványozta a szerb háborút, amihez ugyebár a trónörökös meggyilkolása már a kezére játszott. Azok, akik ide jönnek egy kis Monarchia nosztalgiára, azok nem árt, ha tudják: annak az embernek is itt volt a törzshelye, aki részint megásta az Osztrák-Magyar Monarchia sírját.

Minden magára valamit is adó művészkávéháznak vannak helyiérdekű legendái. A Sperlbe sok festő járt, akik csomagolópapírt kaptak, hogy ha eljár a kezük, ne az asztalt firkálják össze, hanem a papírt. A kis skiccekből, grafikákból nem egyszer volt már kiállítás is. 

A Sperlt azután javasoljuk, hogy megnéztünk mondjuk egy kiállítást. Most impresszionista tárlat van az Albertinában, legyen ez az úti cél! Monet, Renoir, Cezanne, Degas.. (Egy apróság: A Három halászhajó című Monet-képet a budapesti Szépművészeti Múzeum adta kölcsön.) Inkább a Sperlben vegyük magunkhoz a cukoradagunkat, mint az Albertina shopjában, ahol a festők színvilágához alkotott színes cukorkákat is árulnak.