Október 31. a szellemek napja: ennek alkalmából íme a világ öt talán leghíresebb kísértetjárta háza vagy legnagyobb csalása, nézőpont kérdése...

A GLAMIS KASTÉLY A skóciai Angus tartományban álló Glamis kastély Nagy-Britannia talán legismertebb kísértetkastélya: legendás hírnevét a 20. században csak tovább öregbítette, hogy itt nevelkedett gyermekkorában Elizabeth Bowes-Lyon, a jelenlegi angol királynő, II. Erzsébet édesanyja. A Strathmore grófok rezidenciája és szűkebb környezete évszázadok óta baljós és tragikus események színhelye volt: a hagyomány szerint 1034-ben a skót lázadók itt – azaz az erődítmény elődjében – gyilkolták meg II. Malcolm királyt, akinek vérnyomai állítólag a mai napig látszanak a tett színhelyén. A tragédiák később folytatódtak: az 1500-as években a kastély úrnőjét boszorkányság vádjával máglyára küldték, természetesen az ő kísértetét is számtalanszor látni vélték a szobákban és a folyosókon. Ugyanez a helyzet az Ogilvy família tagjaival is: a Strathmore-ok – ismeretlen okokból – a 16. században halálra éheztették a teljes baráti családot, akik üldözőik elől menekültek Glamisbe. Az igazi balsors azonban a következő évszázadban sújtott le Glamisre az akkori gróf, Patrick személyében, aki állítólag kora egyik legborzalmasabb természetű főnemese volt, kegyetlen, kicsapongó és bosszúálló, nyomoréknak született gyermekét pedig a helyiek szerint befalaztatta egy szobába. Ez az úgynevezett „szörny” talán a legismertebb Glamis minden hazajáró lelke közül: a néhai anyakirálynő saját elmondása szerint maga is találkozott vele. A 18-19. században a környéken szilárdan tartotta magát a hit, hogy a Strathmore-ok családjában elődeik rémtettei miatt minden generációban születik egy vámpírgyermek. A közeli Loch Calderben szintén gyakran véltek látni furcsa teremtményeket.
A kastély mai urai természetesen hasznot húznak a hely legendáriumából, az uradalom látogatható, a turisták pedig özönlenek ide, hátha ők is összefutnak a különböző tornyokat és épületszárnyakat kísértő rémségek valamelyikével. A glamisi szellemjárásban hívők rendszerint azt sem felejtik el megjegyezni, hogy a vár három bibliai elnevezésű helyi falu, Jericho, Zoar és Pandanaram háromszögében fekszik.


AZ AMITYVILLE-I HÁZ 1974. november 13-án rendkívüli módon felzaklatott férfitől kaptak hívást a Long Island-i Suffolk megye rendőrei. Miután kimentek a megadott címre, az amityville-i Ocean Avenue 112. szám alá, szörnyű mészárlás nyomaira bukkantak: valaki különös kegyetlenséggel kivégezte a bejelentő Ronald DeFeo anyját, apját és négy testvérét. DeFeo néhány nappal később bevallotta, hogy ő maga ölte meg családját egy vadászpuskával, méghozzá a házban hallott különös hangok sugallatára. A gyilkost hatszoros életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, a ház pedig majdnem egy évig üresen állt, míg a földmérő George Lutz és neje, Kathy be nem költöztek három gyermekükkel – hogy aztán szörnyű pokoljáráson menjenek keresztül szobákat elborító rovarokkal, a padlón megjelent fekete nyálkával, járkáló házidíszekkel és hasonlókkal. Kathy Lutzot saját bevallása szerint láthatatlan karok ölelgették, testén fájdalmas vörös sávok jelentek meg, mintha csak valaki piszkavassal égette volna össze, George pedig egyre inkább úgy érezte, elhatalmasodik rajta az őrület. Ő is hallani kezdte a DeFeo emlegette hangokat, melyek folyamatosan arra biztatták, tegyen kárt a családjában. A helyszínre hívott ördögűző papot súlyos betegség támadta meg, Lutzéknak pedig egy idő után meggyőződésükké vált, hogy az épületben valami gonosz erő tanyázik, mely hatalmába akarja keríteni őket. A család végül elmenekült a házból, Jay Anson pedig sikeres könyvet írt a velük készült beszélgetések alapján Az amityville-i horror címmel, melyből később két film is készült.
Némiképp árnyalja a sztorit, hogy utóbb kiderült: Lutzéknak komoly anyagi problémáik voltak, a ház részleteit sem tudták rendesen fizetni, így mindenképpen tovább kellett volna állniuk Amityville-ből. A helyszínre érkezett kutatók ugyan találtak az épületben egy titkos pincehelyiséget, de ezen kívül a Lutzék emlegette szörnyű történetek semmi nyomával nem szembesültek. A ház a mai napig áll, de a címet azóta a helyi hatóságok megváltoztatták – a szám jelenleg Ocean Avenue 108 –, hogy elkerüljék a bámészkodók áradatát. A jelenlegi lakók több mint egy évtizede lakják az épületet, és soha semmilyen bizarr jelenséggel nem találkoztak a falak között.


A WAVERLY HILLS SZANATÓRIUM Ez az amerikai Kentucky államban található hatalmas épület 1910-ben nyílt meg, hogy a Jefferson megyében dühöngő tuberkulózis-járvány betegeit megfelelően tudják ápolni. A szanatóriumban a szájhagyomány szerint összesen több mint 63 ezer ember halt meg az évtizedek során, így aztán nem csoda, hogy gyorsan híre ment a falak között zajló nyomasztó, különleges és félelmetes eseményeknek. Amikor pedig elterjedt, hogy az 502-es szobában egy megtébolyodott ápolt meggyilkolt egy nővért, a Waverly Hills Amerika-szerte ismert hellyé vált. A későbbiekben sok beteg és dolgozó szembesült az épületben fel-alá járkáló holt lelkekkel, a folyosókat terrorizáló rémekkel és hasonló lidércekkel. A kórház először a ’60-as évek elején zárta be kapuit, majd újra megnyitott, hogy aztán a ’80-as évek első felétől kezdve több mint egy évtizeden keresztül kihasználatlanul álljon. Először börtönné akarták átalakítani, majd egy elmés vállalkozó kitalálta, hogy luxuslakásokat hoz létre a hatalmas épületben, miközben a vele szemben álló dombon egy 46 méter magas Krisztus-szobrot tervezett felhúzni. A grandiózus elképzelésekből aztán semmi sem valósult meg; jelenleg éppen hotelt akarnak csinálni a romos épületből, néha pedig koncerteket is rendeznek a hatalmas aulacsarnokban.
Waverly Hills legendáinak hitelességét sajnos több tény is csorbítja: az 502-es szobában nem gyilkosság történt, hanem öngyilkosság (egy nővér felakasztotta magát), a 63 ezer halott pedig a hivatalos adatok szerint teljesen alaptalan túlzás, az itt elhunytak száma legfeljebb 8-9 ezer között mozgott hat évtized alatt. Mindez persze nem akadályozta meg, hogy a szanatórium rejtélyeiről dokumentumfilm és mozifilm is készüljön.