A spanyol nyelvű mainstream pop bekerült a rock and roll fősodrába, aminek most vagy a latin szappanoperák biztosították a tüzérségi előkészítést, vagy nem. Az azonban biztos, hogy Nelly Furtadónak és Shakirának is egy időben jelent meg taccos és burito illatú tánclemeze.
A hangját is shakirásan modulálja, ez sem áll jól neki, ráadásul Nelly Furtadónak kimondottan kellemes az orgánuma. Kár volt elrontani. Mentségére legyen mondva, hogy a lemeze nem lett nagyon folkie, mégis: visszalépés a karrierjében. Dinamikus, akusztikus gitáros sound a jellegadó hangkép, még ha a Suficienté Tiempo című szám történetesen elektrós. Ahhoz képest konzervatív anyag, hogy milyen kreatívok voltak a hiphoppal kevert folkos témái.
Van vendégjárás rendesen a lemezen, de hát a latinók már csak ilyen vendégszeretőek. Feltűnik Julieta Venegas, Lester Mendez, utóbbi Shakirát is boldogított egy-egy számmal. Semmi baj nem lenne ezzel az egzotikus hispano-pop megszólalással, ha olyan erős dalok lennének rajta, mint a Vad angyal főcímzenéje, de valójában eléggé vékony az anyag.
A művésznő lemezén ezúttal elmaradtak az olyan kreatív bizsergések, mint amilyen a Folklore című albumon hallható, Kronos Quartettel rögzített One-Trick Pony című munka volt, de ha elszomorodunk, még mindig vigasztalódhatunk a Romantica című szappanopera csatorna bármelyik sorozatának 888. epizódjával.
A hastáncban verhetetlen kolumbiai Shakira már akkor sztár volt, amikor mi még nem is tudnunk róla. Igaz: Latin-Amerikában, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a pop egyik legnagyobb piacáról van szó, errefelé nem ritkák azok a koncertek, melyeken egy-egy zenekar cirka félmillió ember előtt játszik. Harmadik angol nyelvű lemeze egyértelmű, hogy az elektro trendek között lavíroz, és ahogy kell, némi world musicos, etno tónussal bolondították meg.
Pont ezek a latin ízek azok, melyek megkülönböztetik mondjuk egy Madonna remixtől. Az anyagon olyan producerek segédkeztek, mint a The Neptunes, Pharell, Wyclef Jean és John Hill – szóval a művésznő ízlésével nem lenne gond, a végeredménnyel se nagyon – feltéve, ha szeretjük ezt a hastáncra és pilates tornára ingerlő hangvételt.
Shakira elfogadását nehezíti, hogy hiába van képzett hangja, sokakat irritál a hangszíne. Vannak lakások, ahol ripityára törik az üvegpohár, a macska pedig világgá megy, ha meghallják a művésznő gyárilag modulált hangját. Egyébként meg lehet szokni. Külön figyelmet érdemelnek azok a dalok, melyek írásában közreműködött Sam Endicott, a The Bravery nevű pop new wave zenekar agya. (Egyébként a méltatlanul elfeledett The Bravery járt Magyarországon, a Depeche Mode előzenekara volt a Budapest Sportarénában.)
A lemez változatos, sok-sok finomság található rajta, az egzotikus ütősök vagy egy-egy népi hangszer rendszeresen lazítja fel az elektro hangképet. A She Wolf rövid, gyors menet, jó fél óra az új anyag, utána néhány spanyol remix. Vagy lehet, hogy ez nem is olyan gyors?
Mi Plan
Universal
45 perc 11 szám
Sharika
She Wolf
Sony Music
41 perc 12 szám