Az 1930-as évek elején régiónkban alakult meg az első magyar nyilaskeresztes párt, ami hamarosan nagy támogatottságra tett szert Zalában, főként a kistelepülések lakói körében.

A témáról Paksy Zoltán levéltáros tartott díjnyertes beszámolót nemrég: Nagykanizsán rendezte meg az MTA veszprémi és pécsi bizottsága azt a konferenciát, amelyen a doktori disszertációjából idéző kutatót a legjobb előadónak választotta a közönség. Hamarosan pedig a Zala Megyei Levéltár új tanulmánykötetében publikálja majd a korai szélsőjobboldali mozgalom történetét.

A Szálasi-mozgalom előtti nyilaskeresztes pártok működése még alig publikált, a legutóbbi monográfia a º60-as években jelent meg e témában. A rendszerváltás óta persze több értekezés napvilágot látott, de ezek többnyire az 1940-es éveket tárgyalják. Pedig a Dunántúlon már 1932-33-ban alakult egy szélsőjobboldali párt, ami először használta jelképként a nyilaskeresztet és viseletként a zöld inget mondja a megyei levéltár kutatója.

Mint megtudjuk, a párt német mintára először a horogkeresztet választotta szimbólumnak, de mivel ezt a belügyminiszter megtiltotta (egy másik állam felségjele volt), feltalálták a nyilaskeresztet. Ebben a régi magyar kettős keresztet kombinálták a honfoglalók nyilaival, egyszerre utalva a kereszténységre és az ősi nomád militáns hagyományokra.

Míg az Alföldön Böszörmény Zoltán szervezte a nemzetiszocialista kaszáskeresztes mozgalmat, addig a Dunántúlon, Győr, Vas és Zala megyében Meskó Zoltán országgyűlési képviselő és Pálffy Fidél arisztokrata származású szélsőjobboldali politikus létrehozta a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspártot. Zala lett a párt egyik bázisterülete. 

Zászlóbontó gyűlésüket 1933 decemberében tartották Zalaegerszegen, az Arany Bárány szállóban. Beszédes adat, hogy a város egyik legreprezentatívabb épületében több mint 1000 ember gyűlt össze. Elsősorban mégis az aprófalvakban élő parasztság körében voltak népszerűek, a kisgazdapárt (amelyik például Somogyban sikerrel szólította meg e rétegeket) ugyanis nem tudott jelentősebb bázist kiépíteni Zalában.

Az 1935-ös országgyűlési képviselő-választásokon a 11 zalai választókerületből 4-ben indítottak jelöltet a nyilasok. Ekkor még egy jelöltjük sem jutott be a parlamentbe, de átlagban 30-40 százalékos eredményeket értek el (akkoriban más volt a választási rendszer, szűkített választójog és nyílt szavazás jellemezte). Zalaegerszegen 1-2 százaléknyi szavazatot kaptak, de volt olyan kistelepülés, ahol 90 százalékot.

A teljes cikket elolvashatja ITT.