Már azt hihettük, hogy örökké él a Kossuth-díjas Lossonczy Tamás. De ha végignézünk azon, amit az asztalra tett, könnyen lehet, hogy így is van. Isten nyugtassa.

Kaesz Gyula tanítványaként belsőépítészetet hallgatott az Iparművészeti Főiskolán 1929 és 1931 között. Az építészet ekkor jobban foglalkoztatta a festészetnél, képein később is fontos szerepet kapott a konstrukció. Az idős mester arra buzdította az embereket, hogy tanuljanak egymástól, ő például Szegedy-Maszák György festőművésztől (1904-1984) egyszerűséget, a sallangoktól mentes festést, a lényeglátást sajátította el. Elmondása szerint a festészet "színekkel, formákkal kifejezett gondolat."
Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Európai Iskolának. 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből, 1957-től az egyik budapesti szakmunkásképző iskolában szerkezeti rajzot tanított 1968-as nyugdíjazásáig. "Amikor tanítottam, azt akartam, hogy tudjanak a diákjaim" - összegezte az ott töltött 11 évet. A jog, az építészet, a belsőépítészet, a rajz és a festészet mellett mozaikot is tervezett 1998-ban. Az utóbbira Rómából kérték föl, a földalatti vasút, az EUR egyik állomására kellett mozaikot létrehoznia.
Lossonczy Tamás alapító tagja volt az 1992-ben létrejött Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a következő évben életmű-kiállítása volt az Ernst Múzeumban. "Közérthető művészet nincs, mert az emberek is különbözőek" - mondta.
A művész 105. születésnapján, augusztus 12-én nyílt kiállításán az utolsó öt év munkáit láthatta a közönség a Magyar Nemzeti Galériában ez év augusztusában és szeptemberében. A Kossuth-díjas festőművészt az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) saját halottjának tekinti.
Forrás: MTI