Korponay Csilla munkáinak története van. Minden tárgy születéséhez egy-egy ember vagy a természet valamely megnyilvánulása köthető. Adni szeretne magából, cserébe újabb inspirációt vár csupán.
- Hol és mikor kezdődött az agyag iránti szerelem?- Egészen kicsi koromtól kezdve éreztem, hogy a kreatív munka vonz. Több kézműves szakkörre jártam, mégis gimnáziumba jelentkeztem. Utána mentem csak a mezőtúri szakmunkásképzőbe fazekas szakra. Szinte megszállottan vágytam a korong közelébe, ha egy hétig nélkülöznöm kellett, szinte elvonási tüneteim voltak. De nem nőknek való mesterség, mert fizikailag nagyon megterhelő.
- Meddig kötötte le a fazekasmesterség?
- A férjem - aki szintén fazekasnak tanult - önálló műhelyt nyitott, még mondhatni pályakezdő korunkban, ott dolgozgattam én is. Népművészeti üzletekbe, éttermekbe vittünk edényeket és más használati vagy dísztárgyakat. Kapolcsra is jártunk a művészeti fesztiválokra, de nem voltunk tipikus vásározók. Nagyszakácsiban éltünk jó pár évig, ahol nagyon erősen hatott rám a környezet. A ház, amiben laktunk, igazi skanzen volt. Egy idő után azonban elég lett, úgy éreztem, egy korszak lezárult. Cserszegtomajra költöztünk, s miután megszülettek a gyerekek, ők lettek az elsők, végül leálltam a korongozással.
Kattintson, a cikk itt folytatódik!
Forrás: KultúrPart