Janikovszky Éva emlékére avattak táblát egykori lakhelyén Budapesten, a Bazja utca 8. számú ház falán szerdán. Balassa Anna, a Móra Könyvkiadó nyugalmazott főszerkesztője felidézte, hogy az író 48 évig, 2003-ban bekövetkezett haláláig lakott a házban és ott alkotta életműve jelentős részét.
"Egyetlen öreg írógépe, amelyet ő Mercédesznek hívott, most a síremlékén is szerepel" - tette hozzá az egykori főszerkesztő, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Janikovszky Éva munkássága megkerülhetetlen.Balassa Anna emlékeztetett: Janikovszky Éva Magyarországon az elsők között vette észre a hatvanas években végbemenő társadalmi változások fontosságát. "Az egész világon a szülők generációja hol csendben, hol forradalommal, de átadta a hatalmat a fiatalabb nemzedéknek. Janikovszky Éva ebben a lázadásban a fiatalok pártjára állt, észrevette, hogy a változások nagyon sok pozitívumot tartogatnak" - mondta a főszerkesztő.
Véleménye szerint az írónő könyvei - például az első igazán jelentős regénye, a Ha én felnőtt lennék, amellyel elnyerte az Év gyermekkönyve díjat 1973-ban - főleg arról szólnak, hogy a gyermek gondolataira, jogaira figyelnie kell a szülők generációjának.
A nyugalmazott főszerkesztő emlékeztetett arra is, hogy Janikovszky Éva könyvei sikereivel segített talpra állítani a Móra Könyvkiadót, és idős korában is aktívan részt vett az igazgatótanács munkájában.
"Az ezredforduló tájékára az íráshoz is megjött a kedve" - emlékeztetett Balassa Anna arra, hogy az írónő a kétezres évek elején számos újságban publikált, cikkeit "apró villanásoknak" nevezte az öregedés örömeiről, bajairól, az emberi kapcsolatok fontosságáról, az idős kor méltóságáról.