Égő Duna címmel jelent meg Kínában az a könyv, amelynek szerzője, amikor munkájába belekezdett - sőt még akkor is, amikor befejezte -, azt gondolta, hogy életében nem láthatja majd művét a könyvesboltok polcán.
A 67 éves Hou Feng-csing (Hou Fengjing) közel húszéves munkája az 1956-os magyarországi eseményekről puha kötésben 35 jüanért (ezer forint) most mégis megvásárolható egyes kínai könyvesboltokban.Hou Feng-csing három alkalommal, összesen tizenkét évet töltött Magyarországon mint az Új Kína hírügynökség tudósítója. Először a hetvenes évek elején, ezt követően 1986 és 1990 között dolgozott hazánkban, majd az utolsó négy év után 1999-ben tért haza. Könyvét nem megbízásra kezdte el írni, hanem az 1989-ben Magyarországon látottak, tapasztaltak, illetve olvasmányai indították arra, hogy a hivatalostól eltérő módon, ismeretterjesztő céllal, a történelmi hűséget szem előtt tartva mutassa be 1956 őszének történéseit a kínai olvasóknak.
Persze tudta, nem rajta fog múlni, hogy végül mi, mennyi jelenik majd meg nyomtatásban, ha egyáltalán megjelenik valami abból, amit leír.
A három fejezetből álló kötet első része már 1994 előtt elkészült. A második és a harmadik rész 2007 nyarára volt meg. Kiadót azonban nem volt hozzá könnyű találni. - Egyeseknek nem tetszett - magyarázza Hou.
Az akkor már nyugdíjas író-újságíró végül volt kenyéradójánál talált támogatóra. Az Új Kína vállalta. A magyarországi eseményekről eddig megjelent kínai publikációkhoz képest újdonság a könyvben, hogy egyetlen egyszer sem szerepel benne az "ellenforradalom" minősítés, de azt a szót sem írja le, hogy "forradalom".
Helyette leginkább a "népfelkelést" használja. A szerző alig leplezett szimpátiával ír a felkelőkről, a Petőfi Kör rendezvényeiről is. Részletesen beszámol a harcok menetéről, a szovjet fegyveres beavatkozás részleteiről és annak következményeiről, a szovjetellenes közhangulat felerősödéséről.
A kötet fekete-fehér képanyaga rendkívül gazdag, és szintén nem azt sugallja, hogy Nagy Imre és köre ellenforradalmárok és halálbüntetést érdemlő árulók lettek volna. Az utolsó képek Nagy Imrének és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetését, a 301-es parcella megkoszorúzott sírjait és Jovánovics György emlékművét ábrázolják.
Hou a könyv "legkényesebb" részének azt tekinti, amely a kínai szerepvállalásról benne maradt. E szerint Mao Ce-tung (Mao Zedong) néhai elnök egyetértett Moszkvával abban, hogy másodszor nem kell beavatkozni, ám két nap alatt megváltozott a véleménye.
A Kínai Kommunista Pártnak épp a szovjet fővárosban tartózkodó akkori második embere, Liu Sao-csi (Liu Shaoqi) október 30-án már Maónak azt a határozott véleményét tolmácsolja Hruscsovnak, hogy igenis be kell vonulni. A szovjet kommunista párt legfelsőbb vezetői ezután döntöttek, és a szövetségesekkel történt egyeztetést követően indították útba a szovjet harckocsikat, amelyek november negyedikén reggelre meg is érkeztek a fővárosba.
Arra a kérdésre, hogy milyen forrásokból jutott ezekhez az információkhoz, Hou elmondta, hogy a moszkvai levéltár őriz ilyen tartalmú anyagokat, és visszaemlékezések alapján is így rekonstruálhatók a történtek.
- Az Égő Dunával az volt a célom, hogy honfitársaim is megismerjék a több mint ötven évvel ezelőtti esemény igazságát. És ez egyben tisztelgés a kommunista Nagy Imre előtt is - hangsúlyozta Hou, aki szerint Kínának még sok adóssága van külpolitikai múltjának értékelésében.
Idő kérdése, és meg fog történni - véli, de nem gondolja, hogy deklarált korrekciókra kerül majd sor, sokkal inkább egy folyamatban fog elhalni a régi álláspont és a hozzátartozó frazeológia. Ahogyan ma már Kínában sem mondják ellenforradalomnak a magyar 1956-ot.
Hou Feng-csing nyugodt ember benyomását kelti, és amikor arra válaszol, nem tart-e attól, hogy számon kérik, mosolyogva válaszolja: a könyvkiadást felügyelő szervnek megvolt a lehetősége arra, hogy kiemeljen részeket a könyvből, ahogyan azt meg is tette. Ami tehát maradt, az a jóváhagyott változat. - Csupán apróságokat emeltek ki - jegyzi meg Hou, hozzátéve, hogy "ma már valamivel szabadabb a légkör, különösen ha a múltról, a történelemről van szó."
Hou könyvét az érdeklődő kínaiak úgy értékelik, mint amely hozzájárul a tisztánlátáshoz. A vele egykorú barátok, ismerősök és az ismeretlenek, akik az interneten is véleményt írtak az Égő Dunáról, köszönetet mondtak az "új" megvilágításért, a mögöttesek kimondásáért. A kínai író elégedett, még ha munkájáért nem is járt honorárium a kiadótól. Helyette húsz tiszteletpéldányt kapott, és végre a kezében tarthatja húsz év gyümölcsét...