Megjelent magyarul a kortárs német irodalom egyik legjelentősebb alakjának, Ingo Schulzénak új regénye, az Adam és Evelyn. A könyv központi témája az 1989-es magyar-osztrák határnyitás és azok a morális konfliktusok, amelyeket a politikai változások okoznak a főszereplők életében - mondta el a könyv fordítója, Nádori Lídia.
Nádori Lídia elmondta: a könyv férfi főszereplője, Adam az egykori NDK-ban női szabóként dolgozik, párja, Evelyn pedig bölcsész. A férfi hűtlensége miatt a lány Magyarországra utazik, hogy sok száz keletnémet menekülttel együtt a Balaton partján várja a határnyitást. A férfi Evelyn után indul, és végül sikerül átjutniuk az osztrák-magyar határon. Nádori Lídia hozzátette, a történetnek nincs lezárása, az író az olvasóra bízza, hogy milyen folytatást képzel a párnak.
Nádori Lídia az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent 248 oldalas könyvet egy filmes dialóguslistához hasonlította. Mint mondta, az író csupán rögzíti a "rövid, pattogós párbeszédeket" és az olvasóra bízza annak megfejtését, hogy a dialógusok milyen korábbi szituációra, érzelmi helyzetre utalnak. A fordító szerint ezzel Schulze a nála megszokott írói technikához nyúl, hasonlóan nagy szerepet szán az olvasóknak, mint például az Új életek című, magyarul 2008-ban megjelent könyvében tette.
A fordító kiemelte: a könyv magyar vonatkozásai külön csemegét tartogatnak a hazai olvasóknak, hiszen a regény azt is bemutatja, miként láttak minket az akkori keletnémetek.
Az Adam és Evelyn a korábbi művekkel ellentétben sokkal kevesebb önéletrajzi elemet tartalmaz. Nádori Lídia hozzátette, hogy Ingo Schulzét a kortársai "Kelet-Németoszág krónikásának" tartják, amelyet mára az író is elfogadott. "Életműve következetesen épül, ugyanarról ír, nincsenek hangsúly-eltolódások vagy világnézeti válságai" - jellemezte Schulzét a fordító, aki megjegyezte azt is, hogy az írótól távol áll a nosztalgia, sőt elítéli azokat, akik az egykori diktatúráról nosztalgikus hangvételű műveket írnak.
Ingo Schulze Jénában szerzett diplomát klasszika-filológiából. 1990-ig színházi dramaturgként dolgozott Altenburgban, 1993-ban átmenetileg Szentpétervárra költözött, ahol újságíróskodott. Azóta szabadfoglalkozású író. 1995-ben jelent meg A boldogság 33 pillanata című könyve, amely nagy sikert aratott, csakúgy, mint három évvel később kiadott Szimpla sztorik című regénye (valamennyi felsorolt műve olvasható magyarul). Írói munkásságát irodalmi díjakkal ismerték el. Népszerűségének legfőbb bizonyítéka, hogy 2000-ben a Stern magazin - Steffi Graf mellett - őt választotta meg az év emberének.
Az Európa Könyvkiadó tájékoztatása szerint Ingo Schulze új regényéből részleteket olvas fel november 13-án Budapesten, a Goethe Intézetben a Rendszerváltás a Balatonnál kezdődött című rendezvényen.
