Breiner Tamás mentalista és bűvész már gyermekkora óta érdeklődik a rejtélyek és misztikus jelenségek iránt. Tizenhat évesen rádöbbent, olyan képességekkel rendelkezik, melyek segítségével képes megfejteni mások gondolatait. Uri Geller A kiválasztott című műsorában láthattuk nemrégiben, ám a mentalista mégis az élő fellépések híve. November 5-én Breiner Tamás a Spinoza Házban tartott önálló estet. Interjú.
Persze, komoly tartalékokat halmoztam fel a pincében élelemből és minden másból, ami a túléléshez nélkülözhetetlen. A viccet félretéve: természetesen van. Egy ilyen kaliberű show-ban szerepelni és hétről hétre profi körülmények között dolgozni minden előadó számára öröm és komoly tapasztalat. Azóta viszont eltelt több mint egy év, az élet megy tovább és új célok, új kihívások vannak az életemben. Fejlesztem magamat, hogy jobb előadó legyek és folyamatosan új produkciókon gondolkozom.
Mit hozott neked a médiaszereplés adta ismertség?
Az ismertséget minden előnyével és hátrányával addig lehet igazán érezni, míg maga a műsor adásban van. Amikor véget ér, néhány hét alatt vége a felhajtásnak is, ami érthető is, hiszen naponta újabb és újabb arcokat termel ki a média és szinte követhetetlen, hogy kit honnan ismerhetnek a nézők. Idősebb kollégák mesélik, hogy néhány évtizede egy három perces tévészereplés után az ember ismert lett és sztárnak érezhette magát, mert csupán egyetlen csatorna létezett. Véleményem szerint manapság hosszú hónapok és évek munkája után is kevesen mondhatják el magukról ugyanezt. A közönséget minden alkalommal újra és újra meg kell nyerni, és senkit sem fog meghatni, hogy esetleg pár alkalommal láthatott a tévében.
Uri Geller blogjában azt írja rólad, látnoki képességed segítségével minden tolvajt leleplezel. Akkor tehát te látnok vagy, vagy mentalista?
Ez egy nagyon jól hangzó reklámfogás, amit a Kiválasztott szerkesztői találtak ki számomra, de sajnos nekem sincsenek valódi látnoki képességeim, viszont sok egyéb technikát ismerek és használok, melyek segítségével valóban felismerem bizonyos helyzetekben azokat, akik rosszban sántikálnak. A mutatványaimhoz is gyakran használok különféle sablonokat, amivel érdekesebbé tehetem az előadásaimat. Ez tulajdonképpen nem más, mint az ember színpadi karaktere, ami természetesen akkor hiteles, ha a való életből táplálkozik. Az embereket nagyon érdeklik a különféle bűnesetek. Vonzódnak a misztikus rejtélyekhez és általában mindenki kedveli az intellektuális nyomozó figuráját, ezért gyakran csomagolom a műsoraimat ilyen köntösbe. Ez annyira így van, hogy e karakter több sikeresen futó tévésorozatban is feldolgozásra került. Jó példa erre a Mentalista vagy a Hazudj, ha tudsz!.
A mentalista vállaltan nem rendelkezik természetfölötti erővel. Akkor tulajdonképpen miben más, mint a bűvész?
A legnagyobb különbség abban van, hogy itt a „csoda” nem vizuálisan, hanem a néző fejében jön létre. A mentalizmus a bűvészet egy nagyon speciális egy ága. A klasszikus bűvész a kellékeire és az ügyességére hagyatkozik, míg egy mentalista produkció ennél jóval összetettebb. Például gyakran olyan jeleket használok fel, amelyek bárki rendelkezésére állnak, csak kicsit jobban oda kell figyelni rájuk. Jó megfigyelőkészség szükséges hozzá, és pszichológiai ismeretek. A jövőbelátás, a gondolati irányítás illúzióját olyan teátrális elemekkel vegyítjük, mint a szemfényvesztés, sugallat, befolyásolás és félrevezetés. A mentalista előadás nélkülözi a kellékeket. Nincsenek színes, csillogó dobozok, ládák. Nincsenek a szó klasszikus értelmében vett rekvizitek. Nem jelenik meg semmi és nem tűnik el semmi. Ami közös, hogy mindkét műfaj illúziókat kelt szórakozató jelleggel. A bűvész a varázsló szerepét hozza, a mentalista egy olyan személyét, aki képes belelátni az emberek fejébe és manipulálni őket. Az előadások idejére mindketten egy különösen furcsa világban kalauzoljuk el a közönséget.
Mi az a trükk, amit csak te tudsz, más nem?
Manapság nem igazán van már ilyen. Sok mentalista képes lehet bármire, ha elég időt és energiát fektet a munkába. Persze vannak emblematikus eszközök, ilyen például Uri Gellernek a kanál, nálam ez talán az orosz rulett és a pisztoly, de a „nyomozós” mutatványok is hozzám köthetők.
Úgy hallottam, a rendőrség is kérte már a segítséged. Ez igaz?
Ez is a legenda része, amitől többször próbáltam megszabadulni, bár lehet, hogy talán nem is kéne… Az igazság annyi, hogy többször voltam tanúja különböző bűncselekményeknek, és általában ezáltal kerültem kapcsolatba a hatóságokkal. Jó a megfigyelőképességem és hasznos információkkal, adatokkal tudtam segíteni a munkájukat, de többet erről nem mondhatok.
Téged is a kémtörténetek izgatnak leginkább. Honnan ez a fajta érdeklődés?
A vonzódás egészen korai, már gyerekkorom óra vonzanak az ilyesfajta történetek akár az irodalomban, akár a mozivásznon. Az egyetemi szakdolgozatomat is a modern kor történetének a James Bond-filmekre gyakorolt hatásáról írtam. A kémek és ügynökök tevékenysége sok tekintetben hasonlatos a mentalisták és bűvészek előadásaihoz. Mindkét „műfaj” képviselői a titkokra alapozzák létüket és alapjaiban mindkettő elég magányos műfaj.
Mi volt életed első gondolata, amit „leolvastál” valakiről, emlékszel?
Körülbelül öt-hat éves lehettem, amikor először felfigyeltem arra, hogy amikor megcsörrent a telefon szinte minden alkalommal tudtam, ki lesz a vonal másik végén.
Nemrégiben Hajnóczy Soma megnyerte a bűvészek Oscar-díját. Mit szólsz hozzá? Van konkurenciaharc a hazai bűvészek és mentalisták között?
Szerintem nincs olyan művészeti ág, ahol ne lenne konkurencia, így a miénk sem kivétel, bár nem nagyon beszél róla senki. Viszont úgy érzem, ezt a világbajnoki címet kicsit mindenki a magáénak érzi a szakmában, hiszen ekkora sikert még egy hazai előadó sem ért el. Nagyon komoly eredmény, kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla beszélni.
Milyen a mentalista-mezőny hazai, valamint nemzetközi szinten?
Annak ellenére, hogy ilyen előadások már a múlt század húszas, harmincas éveiben is léteztek, a műfaj az utóbbi néhány évben kezd igazán népszerűvé válni az egész világon, de leginkább az angolszász országokban. A sikerhez nagymértékben hozzájárult az angol gondolatolvasó és pszicho-bűvész Derren Brown, aki a jelenleg a legismertebb mentalista az egész világon. Az ő televíziós műsorainak a hatására kezdett el egyre több klasszikus bűvész a mentalizmus irányába fordulni. Itthon csupán néhányan vagyunk, akik ez a műfajt űzzük, de a Kiválasztott komoly áttörést hozott, mert itthon is egyre többen kezdenek foglalkozni vele és egyre népszerűbb a közönség között is.
Az egyik legismertebb mutatványod az orosz rulett. Hogyan fejlesztetted ki ezt a produkciót?
Régóta készültem erre a produkcióra, és a műsor remek lehetőség volt ahhoz, hogy végre színpadra vigyem. Ez a mutatvány rendkívül veszélyes. Gyerekkoromban volt egy balestem és ennek hatására hosszú ideig féltem a fegyverektől, de aztán rájöttem, hogy szembe kell néznem a félelmeimmel - így született meg ez a szám, mely mára egybeforrt a nevemmel. A hatvanas évek óta több külföldi mentalista próbálkozott ezzel a mutatvánnyal. Természetesen áttanulmányoztam az összes fellelhető verziót és így fejlesztettem ki a sajátomat, mely így teljesen egyedi lett. Négy revolver egy forgó állványon, három üres és egy töltve van… A színpadon érezhető feszültség és a félelem valós de ettől lesz hiteles a mutatvány. Sokat merítettem egyébként Robert De Niro „Szarvasvadász” című filmjében nyújtott alakításából is.
A Spinoza Házan látható önálló ested miben más, mint amit a televízióban láthattunk?
Tavaly ősszel kezdtem el az önálló estjeimet a Spinozában és most szeptemberben indult el a második évad. Ez egy másfél órás one man show, ahol bebizonyítom, hogy a gondolatainak nem titkolhatjuk el többé. Mindenkit szeretettel várok, aki szeretne esélyt kapni, hogy egy értékes nyereménnyel távozzon. Aki kíváncsi egy évszázados rejtélyre, aki felfedezne magában egy rejtett képességet. Aki el akarja dönteni, hogy a telepátia illúzió-e vagy maga a valóság és ha mindez nem lenne elég, élőben nézhet végig egy hazugságvizsgálatot. Az estemnek a „Veled is megtörténhet” címet adtam. Ezzel arra próbáltam utalni, hogy aki eljön, az saját maga is részese lehet azoknak a varázslatoknak, melyeket korábban a televízióban láthatott, hiszen a tévéműsor után sokan hajlamosak elintézni annyival, hogy „minden meg volt beszélve”. Hiszem azt, hogy a mentalizmus és bűvészet elsősorban nem a televízióban, hanem élőben az igazi. Aki jegyet vált, az a műsor részesévé válik, hiszen minden mutatvány a nézők közreműködésével történik.
