Magyar ásatások a thébai nekropoliszban – ez csak egy cím, de amit takar: az egyiptomi régészszakma kalaplevéve áll a mieink páratlan sikerei előtt. Hajrá Magyarország, hajrá fáraók!
Hiller István 2008-ban hivatalos egyiptomi látogatása során vetette fel tárgyalópartnereinek a régészeti kiállítás ötletét, hiszen magyar régészek már száz éve végeznek feltáró és eredményes munkát Egyiptomban. A tárlat szervesen illeszkedik az egyiptomi régészeti főtanács (SCA) és a kairói Egyiptomi Múzeum kiállítás-koncepciójához: az egyiptomi helyszíni kutatásokban résztvevő országokat 2002-től felkérik, hogy eredményeiket időszaki kiállításokon mutassák be az egyiptomi és a nemzetközi közvéleménynek.
Egyiptomban az első magyar ásatásokat 102 éve, 1907-ben indította el Back Fülöp szponzorként. A feltárások a gamhudi és a sarunai lelőhelyen folytak. A leletek egy részét a Szépművészeti Múzeum őrzi, a többi Bécsbe, Krakkóba és Kairóba került.
A mostani kairói kiállítás részben az egyiptomi magyar régészeti feltárások kezdeteit mutatja be – például látható lesz a Gamhudban végzett első magyar ásatás anyagából származó aranyozott anthropoid fakoporsó, a benne lévő aranyozott cartonnage díszítményekkel ellátott múmia is. Másrészt az elmúlt két és fél évtized régészeti emlékeit is a közönség elé tárják. Kákosy László 1983-ban újította fel a helyszíni munkákat Egyiptomban, II. Ramszesz hivatalnoka, Dzsehutimesz sírjánál végzett ásatásokkal.
A magyar egyiptológusok a thébai temető két jól körülhatárolható egységét, az el-Hoha és a Sheikh Abd el-Gurna dombok sziklasírjait tárták fel. A leletek kronológiailag szóródnak: a Középbirodalomtól, az időszámításunk előtti 1900-as évektől a késő antik korig, a VI-VIII. századig terjednek. Ezért a kiállítás is kronológiai rendben halad, s két kivételtől eltekintve elsősorban az óegyiptomi halottkultuszt mutatja be.
Az egyik kivételt az úgynevezett rajzos osztrakonok jelentik: ezek olyan mészkődarabok, amelyeken "skicceket" vázoltak fel a sírokat készítő művészek. A másik kivételt a késő antik korban a nekropoliszban, a Sejk Abd el-Gurna nevű domb területén lévő kolostor szerzeteseinek írásos emlékei jelentik.
Több mint 140 tárgyat felvonultató kiállítás középpontját a Dzsehutimeszt ábrázoló szobrászati blokk alkotja. A hivatalnokról például két "családi" szobor is készült. Az egyiket, amelyen a feleségével és a fiával látható, magyar régészek találták az 1980-as években, ám az jelenleg is Dzsehutimesz sírjában van. A másik szobor, amelyen a szüleivel ábrázolják, a XIX. században került elő, s a Kairói Múzeumban őrzik - ez szerepel a kiállításon egy olyan, a Karnaki templomból előkerült kis gránitszoborral együtt, amelyet Dzsehutimesz még életében fogadalmi ajándékként helyezett el.
Forrás: MTI
