A Csekélyértelmű Medvebocs és barátai nagy utat jártak be, amióta Alan Alexander Milne 1926-ban beköltöztette őket a Százholdas Pagonyba. Legutóbbi fordulat az életükben, hogy David Benedictus újabb regényt írt róluk, mely Micimackó visszatér címmel hetekkel ezelőtt jelent meg. Hogyan kezdödött történetük, hogy váltak világsztárokká, kicsoda Mr. Sanders és mi az a Zelefánt? Tizes listánkból ezek is kiderülnek.
Bájos mese ugyan, de a Micimackót szó szerint az élet írta. A főszereplő kisfiú - akit mi Róbert Gidaként ismerünk - nem más, mint Milne fia, Christopher Robin, aki nem volt túlzottan oda azért, hogy apja mesehőssé tette. A könyvben szereplő állatok a kis Christopher saját játékai voltak, melyeket ma is meg lehet nézni a New York-i közkönyvtárban. Valós helyszín a százholdas pagony is, Kelet-Sussex közelében található Ashdown Forrestben. A könyvben szerepelő patakon átívelő hidacskához előszeretettel zarándokolnak el a Micimackó rajongók, ennek következtében teljesen tropára ment pár évtized alatt. 1999-ben maga a Walt Disney állíttatta helyre 76 000 dollárból.
Micimackó evolúció
Diodorov-Kalinoszkij, Kitruk
és Burgess Micimarkója
Micimackó először 1925 karácsonyán a londoni The Evening News nevű újság hasábjain jelent meg, akkor még egy J. H. Dowd nevű ember rajzaival. A könyvhöz már Ernest Howard Shepard készítette az illusztrációkat, aki Micimackót nem Christopher Robin játékáról mintázta, hanem saját fia játékmackójáról. Színesben először 1932-ben jelent meg, a piros pólót 1933-ban a Micimackó jogokat megvásároló Stephen Slesinger "adta rá" először, plüssállatot először 1940-ben készítettek belőle. Walt Disney 1961-ben vette kezelésbe Medvecky Medvét. Az oroszok viszont saját Micimackót készítettek maguknak, az ő elképzelésükben a derűs mackó egy amorf és sötét paca-maci. Több verziója is ismert: a Diodorov-Kalinoszkij páros és a Fjodor Kitruk által rajzolt változat. Ez utóbbira állítólag a Disney cég egyik fejese azt monda, hogy sokkal jobb, mint az ő rajzaik. Micimackó legutóbbi külalakja kísértetiesen hasonlít a híres shepardi figurára, nem csoda, hisz a nemrég elkészült David Benedictus által írt folytatáshoz Mark Burgess az ő stílusában készítette el az illusztrációkat.
Harc a jogokért
Micimackó és barátai népszerűsége 1926 óta egyre csak növekszik, ezzel együtt egyre több pénzt is hoznak a konyhára - állítólag a Micimackó merchandising egy évben annyit hoz a konyhára, mint Donald, Mickey, Goofy és Pluto együttvéve. A profit növekedésével Micimackó környezetében az ellenségek is szaporodtak. Milne 1930-ban adta el a kereskedelmi és értékesítési jogokat Stephen Slesingernek, aki mindenféle módon (bábfigurákat, társasjátékot, rádióműsort készíttetett) "futtatta" a pagony sztárjait, egy éven belül már 50 milliós üzletet csinált belőlük. Slesinger özvegye aztán a jogokat továbbadta a Walt Disney-nek. Azóta pedig Slesingerék, és a Milne család leszármazottai időről időre pert indítanak, és egymással valamint a Disney-vel is perlekednek, hogy minél több részesedésük legyen a Micimackó iparágból bejövő profitból. Az évtizedek óta tartó pereskedés végül idén a Disney győzelmével zárult, az értékesítési jogok náluk maradtak, de ahogy Claire Milne, Alan Alexander unokája fogalmazott " a bíróság egy elegáns középutas döntést hozott, amely nem akadályozza a Disney-vel való üzleti együttműködésünket."
A Micimackót több mint 50 nyelvre fordították le, még latinra is. A fordítást Lénárd Sándor, az 1910 és 1972 között élt magyar orvos-irodalmár készítette. Lénárd igazi polihisztor volt: amellett, hogy orvosként praktizált, értett a zenéhez és az irodalomhoz, öt nyelven publikálta orvosi témájú és irodalmi műveit. Winnie ille Pu címmel 1958-ban adták ki a latin nyelvű Micimackót, amely 1960-ban hetekig szerepelt a best sellerek között. Lénárd műve nemcsak az első idegen nyelvű könyv volt, ami felkerült a New York-i Best Seller listára, hanem az egyetlen latin nyelvű könyv is, aminek ez sikerült.
Micimackó nevei
Milne először az Amikor még kicsik voltunk című kötetében szerepelteti fia játékmackóját, amit akkor még Edwardnak hívtak. Christopher Robert később átnevezte medvéjét Winnipegre. Így hívták ugyanis azt a medvét, amit Milne fia többször megcsodált az állatkertben. Bár Micimackó jellemén ez egy cseppet sem látszik, Winnipegnek katonai múltja is volt, az első világháború során egy kanadai ezredes vette meg egy vadásztól és katonái kabalaként tekintettek rá. Winnipeg rövidített nevéből, a Winnie-ből lett a mesekönyvben Winnie the Pooh. De mint tudjuk, lakhelyén a Mr. Sanders (magyar fordításban Kovács János) név szerepel. Mr. Sanders kilétét azóta is csak találgatják, ami biztos, hogy a név nem a mackóra vonatkozik, hanem valószínűleg a kuckó előző lakójának nevét jelzi. Sandersnek hívták egyébként azt a nyomdászt, aki Milne több munkájának nyomtatását is intézte, lehetséges, hogy az ő tiszteletére került a névtábla Micimackó ajtaja fölé. Micimackó hallgat még a Medveczky Medve, a Csekélyértelmű Medvebocs és a Csacsi Öreg Medvém elnevezésekre, továbbá dicső tetteivel kiérdemelte az Északi Sark Felfedezője (ÉSF) és a Füles Farkának Felfedezője (FFF) titulusokat is.
A Micimackó-vízipólót a Micimackó kuckója hatodik fejezetében találja ki kedvenc medvénk. Éppen költői válságán próbált úrrá lenni, amikor a patak felett átívelő hídról véletlen beleejtett egy tobozt a vízbe. Felfedezve, hogy a híd egyik oldalán vízbe pottyant toboz, a másik oldalon bukkan fel, előbb elkezdte saját tobozait versenyeztetni, majd az erdőlakók kis botocskákkal rendeztek hatalmas Micimackó-vízipóló versenyt. A sportból 1984 óta világbajnokságot is rendeznek ugyan nem az eredeti helyen, de annál nagyobb sikerrel. Egy Lynn Davids nevű férfi szervezte meg az elsőt, aki Dorchesterben volt gátőr és észrevette, hogy az emberek előszeretettel dobálnak be kis botokat a Temzébe. Azóta évente több százan állnak a világ minden tájáról érkező versenyzők a Little Wittenham hídon a világbajnokság napján. A 2008-as majdnem az utolsó volt, mert a Rotary Club tagjai -akik a Davids gátőrtől vették át a szervezés feladatait- egész egyszerűen kiöregedtek és hetven évesen már nem győzték a világverseny szervezésével járó feladatokat. Úgy tűnik, hogy volt kinek átadni a staféta botot, mert 2009-ben is volt verseny és már ki van tűzve a jövő évi időpontja is - 2010 március 28-án lesz.
Zelefánt, vagy Elefánt - rendszertani tévelygések a Százholdas Pagonyban
Szóval az úgy volt, hogy Milne könyveiben szerepelt két titokzatos lény, amiket soha nem láttak az állatok, maximum csak álmodtak róluk, vagy elképzelték. Ők a Woozle és a Heffalump. Mivel Karinthy ezeket simán menyétnek és elefántnak nevezi fordításában, a furcsa lényeket igazából csak a Walt Disney-korszakban ismertük meg, amikor a mozivásznon megjelentek. Ám a filmek fordítói tovább bonyolították a helyzetet azzal, hogy ahány filmben felbukkantak, mindig más nevet adtak nekik. A Woozle és Heffalump nevű méztolvaj szörnyek hol Apák és Cukák, hol pedig a Vuclik és Muclik fedőnév alatt futnak, sőt a 2005-ös Pooh's Heffalump Movie című moziban a Heffalump megkapta a Zelefánt nevet.
Karinthy tehát lemenyétezte a kis Woozle-kat és leelefántozta a Heffalumpokat, de nem csak ezen a téren kezelte lezserül az eredeti szöveget. Például Füles kedvenc eledele nem a tövis volt, ahogy Karinthynál szerepel, hanem a bogáncs. A Százholdas Pagonyban lévő Hét Fenyőfák elnevezésű terület pedig valójában Hat Fenyőfák. Karinthy tulajdonképpen magáévá tette a sztorit, amikor 1936-ban lefordította, sokszor kritizálták azóta, hogy a Micimackó végül szinte Karinthy saját műve lett. Karinthy Mártontól, Karinthy Frigyes unokájától pedig már azt is tudjuk, hogy nagyapja nem beszélt angolul, tehát az eredeti szöveghez ha akart volna, sem tudott volna ragaszkodni. A Karinthy-fordítások nyers változatait az író testvére, Mici írta, aki igazi nyelvtehetség volt. A Micimackó nyersfordítását is ő csinálta, és nagyon valószínű, hogy miatta lett Winnie the Pooh-ból Micimackó.
A Százholdas Pagony lakói - bölcsek vagy bolondok?
Amióta csak bevonultak a világirodalomba, hozzáértők és laikusok próbálják eldönteni Milne figuráiról, hogy tulajdonképpen tök hülyék, vagy épp ellenkezőleg: a filozófusok és pszichológusok is tanulhatnának tőlük. Fellelhetők az interneten olyan vicces pszichológiai elemzések, melyek szerint totál szerencsétlen bandával állunk szemben: van köztük kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, alulfejlett kisebbségi komplexusos, túlmozgásos megalomániás, gyermekét egyedül nevelő tisztaságmániás anya, csonka családban cseperedő elkényeztetett gyerek, dühkitöréses neurotikus, tudálékos túlkoros és súlyosan depresszív alkat egyaránt. Másrészről pedig a könyvpiacon tetemes mennyiségben találhatók olyan könyvek, melyek az erdőlakókat filozófusokként állítják be, Benjamin Hoffnak köszönhetően már tudjuk, hogy Micimackó és Malacka taoista bölcsek. Egy Roger E. Allen nevű szerző szerint rengeteget tanulhatunk a figuráktól a problémamegoldás, a személyközi kommunikáció és intézményi menedzsment módjairól, míg John Tyreman Williams a Micimackó és a filozófusok című könyvében a nyugati filozófia nagyjainak alakmásaiként tekint rájuk.
Bónusz:
Érdemes megnézni az orosz Micimackót!
Ideje feleleveníteni a híres Apa Cuka-dalt!