Peter Ogi november 18-án mutatja be a Millenáris Teátrumban az Everything Will Flow című art-rock showját, melyen fellép a magyar indie-pop és igényes mainstream pop apraja és nagyja. Ogi alapította Magyarország első punk-rock zenekát a Spionst, mely formáció alapjaiban határozta meg a magyar underground karakterét.

30 év se volt elég ahhoz hogy a Spionst  helyére tegye a magyar popkultúra-történet. Helyén van a szintén rövid ideig létező URH, de a Spionsról egy mai egyetemista nem tud semmit. Mit gondolsz, mi ennek az oka?
Részben az én hibám is. Nem voltam a dolgaim mögött annyira, amennyire kellett volna. Őszintén szólva nem tudtunk összehozni rendes anyagot, alig voltak felvételeink. Nem volt teljes, végigjátszott koncertünk sem. Részben a Montrealban élő Molnár Gergely miatt is alakultak úgy a dolgok, ahogy. Gergely magyarul nem hajlandó már megszólalni, de velünk, egykori zenésztársaival sem akar kommunikálni. Nem tiltotta le a Spions archív felvételeinek kiadását, sőt hagyott egy levelet a magyar underground hagyatékot gondozó Artpool galériának, hogy minden hozzá köthető hanganyag és egyéb dokumentum megjelentetésére engedélyt ad, már csak azért is, mert nem érdekli a múltja. Megszakította a magyar vonalat, és egy teljesen másik világban él.

Idegesíteni, ha valaki rákérdez, hogy mi van Molnár Gergellyel?
Nem idegesít. Inkább az ő meghasonlása zavar. Mert Molnár Gergely már nem az ember, akit annak idején megismertem.

Az Alexandra elindít egy underground archív sorozatot, melyben a Spions felvételei is megjelennek. Jogilag minden simán ment Franciaországban megjelent anyagok újrakiadásával kapcsolatban?
Minden használható hangfelvétel - a kislemez is és az ős-demók is- lemezre kerülnek, jogilag semmi akadálya nem volt a dolognak.

Az 1978-as disszidálás okát a perspektívátlanság és az állandó rendőrségi vegzálásokban jelölted meg. 1978-ban, nem sokkal azután, hogy tavasszal külföldre mentetek, már színpadra állt a „balhés” Beatrice és a HBB. Ők is el tudtak valahogy lavírozni, talán nektek is sikerült volna…
Mi 1975-ben kezdtük ezt az egészet, akkor nagyobb volt a rendőrség arroganciája, és még nem láttuk előre a magyar újhullám virágzását. A Kex mellett mi voltunk egyedül, akiknek a radikalizmusát nem tolerálta a hatalom.

A Franciaországban, 1979-ben megjelent Total Chekoslovakia című dalotokhoz mit szóltak anno a csehszlovákok? Bekerült-e az anyag a szocialista táborba, köztük Magyarországra?
A Total Chekoslovakia most fenn van sok cseh és szlovák site-on, de a lemez sorsáról annak idején nem tudtam sokat, mert amikor megjelent, mi már szét is mentünk.

Azt írod az önéletrajzodban, hogy van néhány dolog, ami másképp történt, mint ahogy annak idején terjesztetted. Van olyan sztori, amely része lett a magyar popfolklórnak, miközben kamu volt?
Én is egy rock and roll svindli része vagyok, becsapom a világot, hogy kiadom magam popzenészek, miközben klasszikus zenész vagyok. Folyamatosan játszok ezzel. Most írok egy önéletrajzi könyvet és ott is játszom a valósággal és a fikcióval. De fontos hozzátennem: nem hazudok!

A 80-as évek elején párizsi divatbemutatókra írtál zenét, készítettél reklámzenét a Kenzónak. Nem tartottál attól, hogy túlságosan elragad ez a csillogó látszatvilág?
Nem fenyegetésnek éltem meg, hanem egy nagyon vonzó utazásnak. Nem kellett ellenállnom, mert helyén kezeltem a dolgokat, biztos talajon álltam, megőriztem függetlenségem.

Mindig erős személyiségek, afféle popideológusok között élted életed, például Molnár Gergelyre és Malcolm McLarenre utalnék. Nem furcsa ez?
Apám Hegedűs Zoltán író és költő volt, a Filmvilág egykori főszerkesztője (de a Filmkultúrát is ő alapította). Én is író akartam lenni, és filmes, már gyerekkoromban, nyilván apám hatására, és amikor a zene bejött az életembe, folyton ideologizáltam, zenén kívüli elemek tükrében néztem a zenére. Kerestem a helyemet a filmzenékben, és olyan formákban, melyek nem tisztán zenék. Persze, erős egyéniségek voltak mellettem, és ez mindenképp inspiratív volt.

Amikor vad hajakkal és szerelésekkel megjelentetek 1977-ben a belvárosban, hogyan reagált a környezet, hogyan reagáltak a hatalmi szervek?
Gyakran értek minket inzultusok, nem kellett ezért vörösre festeni a hajunkat, így aztán nem is nagyon tudnék egy-egy dolgot kiemelni. Ebben az időben már akkor kaptál a rendőrtől egy-egy pofont, ha hosszú volt a hajad… Volt, hogy a rendőr előkapott egy ollót és az utcán belenyírt a hajadba. Kafkai módon másztak bele az életedbe, bejöttek a lakásodba, elvitték az irataidat, a hangszereidet, a magnódat. Nem véletlen nem volt dobunk… Egy dob cucc sokba került, és tudtuk, hogy úgyis elkobozzák.