A köztudatban élő négy magyar néprajzi tájegység mellett egy ötödiket is bemutatnak, mint új tudományos felfedezést a Regionális néprajzi kutatások a Kárpát-medencében című tudományos ülésen, amelyet az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya közösen rendez az MTA Debreceni Egyetemen működő Néprajzi Kutatócsoportjával hétfőn, a Magyar Tudomány Ünnepe keretében Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián.
Az elemzésből kiderült, hogy a négy tájegységen (Dunántúl, Észak /Felföld/, Alföld és Erdély-Moldva) kívül kimutatható egy ötödik is, mégpedig a Lippa-Nagyvárad-Debrecen-Miskolc vonal, a nyelvhatár és Erdély nyugati határa által bezárt területen. A kulturális régiók meghatározása segíthet abban, hogy az Európai Unió régiókat előtérbe helyező irányelveire figyelve, a döntéshozók a régiós határokat a kulturális tagolódás figyelembevételével húzzák meg, s ne erőltessenek olyan felosztást, amely esetleg kettévágja az adott egységeket.
Borsos Balázs csak a magyar etnikumot vizsgálta, az atlasz erre adott lehetőséget. Megjegyezte, hogy a szomszédos országok közül csak a magyarok készítettek néprajzi atlasz alapján statisztikai és csoportelemzést a kulturális régiókról. Néprajzi atlaszok ugyanakkor készülnek a szomszédos országokban is, az ötkötetesre tervezett román kiadványból eddig három kötet jelent meg, és Szlovákiában is elkészült egy sokoldalú és gazdag anyagú atlasz.
Egy kérdésre megjegyezte, hogy az ilyen vizsgálatok is alátámasztják a népi kultúra újabban előtérbe kerülő egységes, a tárgyi anyagot a folklórral egységben kezelő szemléletének fontosságát. Az ülésnapon többek között Bartha Elek a vallási régiók néprajzi értelmezéséről, míg Fejős Zoltán a Hagyományos tájak és régiók néprajzi átértékelődéről értekezik. A Kulturális régiók a Kárpát-medencében címszó alatt többek között szó lesz Sárköz tájközpontú, míg a Mura-vidék néprajzi kutatásáról, s a településnéprajzi kutatásokról Erdélyben.
