Michael Jackson This Is Itje révén újabb legendás darabbal bővült a koncertfilmek sora. Íme az öt talán legismertebb alapvetés - a teljesség igénye nélkül.
GIMME SHELTER (The Rolling Stones, 1970) A Gimme Shelter a Rolling Stones 1969-es amerikai turnéján készült zenés dokumentummozi. Ez volt ugyebár az a körút, melynek során Altamontban végzetes tragédia történt a zenekar koncertjén: az eleve roppant erőszakos légkörű ingyenes fellépés során egy fekete fiatalember fegyvert emelt Mick Jaggerre, mire a rendezői feladatokat ellátó Pokol Angyalai motorosbanda egyik tagja halálra késelte. A Gimme Shelterben természetesen az altamonti események kapták a központi szerepet – maga a szúrás is megörökítésre került –, de a film azért nem kizárólag erről szól, New York-i és stúdiós felvételek egyaránt szerepet kaptak benne. Érdekesség, hogy az altamonti eseményeken egy bizonyos George Lucas nevű kezdő filmes is forgatott, de az általa rögzített jelenetek közül végül egyik sem került bele a Gimme Shelter végleges verziójába. A filmet 1970 legvégén mutatták be, és nagy sikert aratott, amiben nemcsak a Stones népszerűsége, de az altamonti botrány által biztosított extra - bár nem éppen pozitív - hírverés is közrejátszott.
ZIGGY STARDUST AND THE SPIDERS FROM MARS (David Bowie, 1973) A Ziggy Stardust And The Spiders From Mars David Bowie 1973. július 3-ai, a londoni Hammersmith Odeonban adott koncertjét örökítette meg. A rendező D.A. Pennebaker eredetileg csupán néhány dalt akart filmre venni, de Bowie karizmája és színpadi megjelenése annyira magával ragadta az első koncerten, hogy végül egész estés mozi készült: rögzítette a másnap esti fellépést is, pedig fogalma sem volt, hogy annak végén Bowie sokkoló bejelentést tesz majd. Márpedig így történt: még az énekes zenésztársai is csak leforrázva álltak, amikor Bowie bejelentette, hogy a nézők nemcsak a turné utolsó koncertjét, de a zenekar utolsó fellépését is látják. Mindezt mindenki visszavonulásként értékelte, holott csak arról volt szó, hogy az énekes glames korszakának és az általa megszemélyesített Ziggy Stardust karakternek intett búcsút. Bowie ezt követően olyannyira szakított e periódusával, hogy a filmet közel 10 évig sehol sem lehetett megnézni, egészen addig, míg ki nem adták videón. Mára az énekes karrierjének egyik sarokköveként tartják számon.
A HARD DAY'S NIGHT (The Beatles, 1964) A Hard Day’s Night nem hagyományos koncertmozi abban az értelemben, ahogy mondjuk a lista többi szereplője az: Richard Lester filmje inkább amolyan félig-meddig dokumentarista alkotás, ami néhány nap történetén keresztül mutatja be a Beatles négy tagjának zaklatott életritmusát. Az már más kérdés, hogy a csúcspont természetesen itt is a várva várt fellépés a legvégén… A meglehetősen önironikus filmet meglepő módon nemcsak a közönség, de a szakma is jól fogadta, kiemelve a szellemes forgatókönyvet és a tagok hitelességét, még két Oscar-jelölést is kiérdemelt. A filmet Magyarországon csak 1964-es világpremierje után négy évvel mutatták be Egy nehéz nap éjszakája címmel.
LET THERE BE ROCK (AC/DC, 1980)„A beat-zene a lázadás zenéje, nem pedig – mint a Szóljon a rock is – cirkuszi produkció, érzéstelenítés, indulatlevezetés a semmibe. Végül tehát ez a film is manipuláció: fenntartás nélküli részvényese egy nagy üzletnek”, írta Lajta Gábor a Filmvilág 1982. júliusi számában, miután Magyarországon is bemutatták az AC/DC Let There Be Rock című koncertfilmjét. Minden idők egyik legnagyobb hatású zenekari mozijának gerincét 1979. december 9-én rögzítették az ausztrál csapat párizsi koncertjén, nem egészen két hónappal Bon Scott halála előtt, az amerikai és nyugat-európai mozikba azonban csak 1980 szeptemberében került, amikor a zenekar már ismét a világ tetején ült a Back In Black albummal és az új frontemberrel, Brian Johnsonnal. Az AC/DC hagyományaihoz hűen a Let There Be Rock olyan szimpla, mint a faék – a mindössze öt kamerával rögzített dalok mellett csupán néhány apró bevágás színesíti a turnézó zenekar életéből –, de éppen ebben rejlik az ereje: legjobb formájában örökítette meg a Scott-féle felállást, pont emiatt legendás a mai napig, noha DVD-n vagy bármilyen digitális formátumban érthetetlen módon nem hozzáférhető. A filmet viszonylag tapasztalatlan stáb rögzítette, bár ez egy cseppet sem látszik rajta. Érdekesség, hogy a szóban forgó párizsi koncerten annak idején maga Yves Saint-Laurent is tiszteletét tette. Hogy a hazai mozikba milyen megfontolásból jutott el két évvel bemutatása után, nos, az a mai napig rejtély.
THE SONG REMAINS THE SAME (Led Zeppelin, 1976) A The Song Remains The Same a koncertfilmek koncertfilmje, mely a Led Zeppelin 1973-as amerikai turnéján készült a New York-i Madison Square Gardenben, három egymást követő estén. A zenekar gyakorlatilag megalakulása óta szeretett volna valami hasonló mozgóképes anyaggal előrukkolni: eleinte televíziós dokumentumfilmben gondolkodtak, legendás szimatú menedzserük, Peter Grant azonban rámutatott, hogy a moziban sokkal jobban átjön majd a csapat élő hangzása. Korántsem a végső verzió volt az első nekifutás: már 1970-ben rögzítették egy koncertjüket a londoni Royal Albert Hallban, ám itt végül mind a hangzással, mind a világítással elégedetlenek voltak, így a felvétel több mint két évtizedre dobozba került, és csak 2003-ban került rá egy gyűjteményes DVD-re. Nem baj, hogy így alakult, a The Song Remains The Same ugyanis éppúgy karrierje legkirobbanóbb formájában örökíti meg minden idők legsikeresebb hard rock zenekarát, mint a Let There Be Rock az AC/DC-t. Maga a film nem végig a koncerteken készült: Grant elégedetlen volt a New York-i közeli felvételekkel, ezért aztán bő egy évvel később egy teljesen ugyanolyan színpadon, stúdiókörülmények között újravették az egész programot, és az itt készült képekkel egészítették ki a Madison Square Gardenben készült anyagokat. Ezek mellett szerepel a filmben néhány furcsább, jellegzetesen a ’70-es évek elszállt hangulatában fogant szerepjátszós jelenet is. A The Song Remains The Same végül 1976 októberében került a mozikba: a film, melyet Peter Grant a hosszas utómunkálatok és a rengeteg extra költség miatt csak minden idők legdrágább házimozijaként aposztrofált, már az első néhány napban behozta a kasszáknál összes gyártási költségét.
