November 11. Szent Márton és egyben a nagy libalakmározás napja is. Hogy miért? "Mert, aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik" - szól a mondás. Úgy gondoltuk, melőtt felfalnánk egy efféle szárnyast, illő lenne számba venni a világ és hazánk híres gágogóit. Jöjjenek a híres ludak, szépen libasorban!
Sok lúd történelmet ír
A kolostoralapító szentéletű férfi viszont olyan szerény volt, hogy úgy gondolta, ezt ő nem érdemli meg. El is bújt egy libaólba. Hanem a libák nem arról híresek, hogy csendben maradnak, ha betolakodót észlelnek. Úgy gondolták Mártonnak inkább a püspökök között van a helye, mint a libák között, gágogásukkal elárulták, hogy hol rejtőzködik. Jól tették, Mártonból végül nagyon is népszerű és megbecsült püspök lett.
A nagyszájú liba kifejezés ma már nem tűnik hízelgőnek, pedig amint az első példából is kiderült, a libák gágogásának köszönhetjük, hogy Mártonból azért mégis csak lett valaki, és libagágogás mentette meg egyszer Rómát is. A legenda szerint a gallok ugyanis már majdnem bevették a Capitoliumot, ám a ludak ismét beleszóltak a történelembe és hangoskodásukkal felébresztették a szunyókáló őröket. Lám, a sok lúd nemcsak disznót győz, de a rosszban sántikáló gallokat is.
Nem buta, gőgös
Az írónő gyermekének akarta megkönnyíteni az olvasástanulást, ezért írta meg a Gőgös Gúnár Gedeont, amelynek verseivel nagyszerűen begyakorolható a nagybetűk és mássalhangzók olvasása. A könyv folytatása a Mosó Masa Mosodája, ami azoknak a lurkóknak szól, akik haladó szinten olvasnak és már a helyesírás megtanulásával küszködnek.
Elhúznak, mint a vadlibák...
..., meg a Márton lúd. Arról a közönséges házilúdról van szó, akit 1988-ban láthattunk először a tévé képernyőjén és, aki a vadlibákhoz csatlakozva a gonoszsága miatt törpévé zsugorított Nils Holgerssont a hátán szállítva körberepüli Svédországot. A hófehér házi szárnyast persze eleinte kiröhögik a vadludak, de rátermettségével, jó szívével és bátorságával végül meggyőzi a vadludak vezérét, Akkát is arról, hogy közéjük való.
A mesében egyébként számos emlékezetes lúd-karakter szerepel a dögös lánylibáktól kezdve (Ingrid, Pelyheske) a főnök fegyelmezett bizalmasán (Gereben) keresztül a zabagépig (Lasse), vagy az önjelölt énekessztárig (Siri).
A lúd
Aphrodité lúdon
A lúdfélék (Anseridae) az úszómadarak rendjébe, a lemezescsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Fészekhagyók, úszólábuak, rövid farkuak. És lúdtalpúak. A lúd és liba egykutya, vagyis ugyanannak az állatnak kétféle elnevezése. A hímnemű ludakat hívják gúnárnak, míg a nőneműeket tojónak. Persephoné szent állatai voltak, de Aphrodité kedvenc állata is a lúd volt, az indián asztrológiában a téli napforduló totemmadara, Kínában a házastársak közötti hűség jelképe, a finn mitológia szerint a világot egy lúd (más források szerint egy kacsa) tojta.
Ha már Döbrögi, legyen kövér
Mert hogy a mi irodalmunkban is akad olyan mesehős, aki baráti viszonyt ápol egy házilúddal. Viszont közel sem ilyen baráti a viszony közte és a despota földesúr, Döbrögi között. A Fazekas Mihály által írt történet igazán népszerű akkor lett, amikor Dargay Attila rajzaival és rendezésében 1979-ben elkészült egy egészestés rajzfilm a sztoriból. Matyi lúdja igazán jámbor jószág, megcsodálja a lepkéket, mint Süsü, és csudaszép bokrétákat és koszorúkat köt a mező illatos virágaiból. Hatalmas igazságérzettel és jó adag ravaszsággal megáldott gazdája bosszúhadjáratához csak csendes cinkosként asszisztál, de még így is sikerül magára és összes fajtársára haragítania a kövér Döbrögit, aki nemcsak a Mátyások, de a ludak jogait is durván megsérti diszkriminatív intézkedéseivel:
Ha már lúd, legyen részeg
Dargay Attila szerethette a ludakat, hisz a Vukba két fergeteges liba-alakítást is beiktatott. A nemrég elhunyt művész 1981-ben készült rajzfilmjének egyik felejthetetlen jelenete a sok közül kétségkívül az, amiben két részeg libát próbál a vadász két kutyája szoros őrizet alatt tartani. Simabőrű baromfiállományát ugyanis Vuk jócskán megtizedelte, csak két liba maradt meg. Ez a kettő viszont képtelen komolyan venni a vészhelyzetet, merthogy az általuk megdézsmált cefrétől rettenetesen berúgtak. Vahúr kétségbeesetten igyekszik elhallgattatni a gajdoló őrizeteseket, és megértetni Fickóval feladatuk lényegét. Vuk persze a lisztes hadművelettel túljár a két vadászeb eszén, akik ettől előbb súlyos önértékelési válságba, majd egy a gazdájuk, Simabőrű által Vuk számára felállított csapdába is beleesnek.
Új libafaja: Anser Absurdicus
A Vuk részeg libáinál nagyobb műsort már csak Besenyő Anti bácsi, azaz Parittya Setét Antal csinált. A L'art pour L'art társulat bizonyosan különösen vonzódik mindenféle baromfihoz és előszeretettel írja át a rendszertant. Miután megteremtette a Vastyúkot, Dolák-Saly Róbert közbenjárásával 1996-ban meghonosította hazánkban a Lila Libát.
Listánkat ennek a speciális libafajtának a bemutatásával fejezzük be. A Lila Libának ugyan nincs még latin neve, de ha lenne, bizonyára az Anser Absurdicus nevet kapná. Jellegzetes lila színű, szivaccsal kitömött, igen strapabíró állat. A Lila Liba akkor jelent meg légterünkben, -méghozzá zuhanórepülésben- amikor Anti bá öngyilkos akart lenni, de a feje helyett a levegőbe lőtt és eltalálta a Lila Libát. Nyilván a meghiúsult öngyilkossági kísérlet után érzett katarzis miatt, igen erős indulatok robbantak ki belőle és durva verbális és zenei őrjöngésbe kezdett, közben persze nem kímélte a libát sem.
A Lila Liba nagy kedvenc lett, a közönség imádta, már nem lehetett kihagyni a műsorból, ezért Parittya Antal a későbbi L'art pour L'art előadásokon is megmutatta milyen jó állattartó is ő.
Szent Márton napja
Egy hiedelem szerint nem jelent jót, ha a liba Szent Márton napján jégre lép. Nem azért, mert akkor libabőrös lesz, hanem mert "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál" - vagyis nem lesz fehér a karácsony.
