Roland Emmerich november 12-én bemutatott 2012-je nem az első és nem is az utolsó világvége-film. Íme 10+1 apokaliptikus, posztapokaliptikus, disztopikus és még ki tudja, milyen mozi az elmúlt évtizedekből: jók, közepesek és rosszak egyaránt. Az azonban biztos, hogy valamiért mindegyik emlékezetes közülük.
Rendezte: Roland Emmerich
Főszereplők: Dennis Quaid, Jake Gyllenhaal, Emmy Rossum, Sela Ward
A világvége oka: klímakatasztrófa, a beköszöntő jégkorszak
Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket abból, hogy a germán Roland Emmerich perverz élvezettel pusztít el amerikai nagyvárosokat a filmjeiben, de az biztos, hogy a Holnapután sok szempontból A függetlenség napja (lásd később) méltó utódja volt: kínosan szájbarágós, tudományos szempontból erősen megkérdőjelezhető és olyan szimpla, mint a bot, de ennek ellenére is szórakoztató. A tudományos közvélemény ízekre szedte Emmerich filmjét, mondván, ebben a formában úgy badarság, ahogy van, de a Földet néhány nap alatt hatalmába kerítő jégkorszak víziója megragadta az emberek képzeletét, és világszerte 543 millió dollárt hozott a mozipénztáraknál.
Rendezte: Michael Bay
Főszereplők: Bruce Willis, Billy Bob Thornton, Ben Affleck, Liv Tyler
A világvége oka: a Földhöz közelítő aszteroida
1991-ben a Robin Hoodról, 1993-ban a Wyatt Earpről, 1998-ban pedig a Földbe csapódó gigantikus szikladarabokról szóló A-kategóriás szuperprodukciók versengtek a mozinézők kegyeiért. Utóbbi párviadalt bevétel szempontjából kiütéssel nyerte Michael Bay mozija, mely az év legsikeresebb filmje lett (Amerikában 201, világviszonylatban összesen 544 millió dollárt hozott), a kritika azonban szinte egyöntetűen ezt hozta ki vesztesnek a két aszteroidás alkotás közül. Tény, ami tény, az Armageddon pusztán a forgatókönyvet, a dialógusokat és a színészi játékot tekintve valóban felér egy világpusztító katasztrófával, különösen a végtelenül giccses, hazafias és patetikus cukormázba forgatott végkifejlet vált ki émelygést mindenkiből („Szeretnék kezet szorítani a legbátrabb ember lányával!)”, az azonban kétségtelen, hogy a film ettől eltekintve tökéletes popcorn-mozi: szórakoztató, látványos és technikailag nagyon megcsinálták, Bruce Willis és szedett-vedett bagázsa pedig emlékezetes karakterek gyülekezete.
Deep Impact (1998)
Rendezte: Mimi Leder
Főszereplők: Robert Duvall, Téa Leoni, Elijah Wood, Morgan Freeman
A világvége oka: a Földhöz közelítő aszteroida
Habár az Armageddon lényegesen sikeresebb volt a kasszáknál, a vásznon nála két hónappal korábban debütált Deep Impact egyértelműen jobban sikerült Michael Bay mozijánál: Mimi Leder filmje nemcsak tudományos szempontból, de a sztorit és a színészeket tekintve is lenyomta a világmegmentő Bruce Willist és társait. A két film egyébként ettől eltekintve koncepcióját és vonalvezetését tekintve is nagyon közeli rokon, és bár manapság a Deep Impactet kevésbé emlegetik vagy játsszák a televíziókban, csak önmagához viszonyítva azért ez is masszív siker volt.
8. A függetlenség napja (1996)
Rendezte: Roland Emmerich
Főszereplők: Will Smith, Jeff Goldblum, Bill Pullman, Randy Quaid
A világvége oka: földönkívüli invázió
Roland Emmerich filmje a ’90-es évek egyik leghatalmasabb blockbustere volt (csak az amerikai pénztáraknál 306 millió dollárt hozott a készítők konyhájára), és még a zömében negatív kritikák ellenére is klasszikus lett. Mindennek egy titka van: a Németországból elszármazott rendező remekül találta meg azt a szűk mezsgyét, melyen végigtáncolva elérte, hogy a filmen az Egyesült Államokban meghatottan zokogjanak a nézők, a világ más tájain pedig a térdüket csapkodva röhögjenek, méghozzá úgy, hogy mindeközben mindenki jól szórakozik a Földre támadó gonosz földönkívüliekkel harcoló emberiség történetén. A trükktechnikai szempontból kifogástalan, pörgő tempójú mozi a lenyűgöző akció- és várospusztítós jelenetek mellett hajmeresztően buta szájbarágásokkal (így például Jeff Goldblum híres részeg jelenetével), ostoba zászlólobogtatással (Bill Pullman méltán emlékezetes elnöki szónoklatával) és mára szállóigévé vált borzalmas tételmondatokkal („Atomot nekik!”, „Apád meghalt, de te büszke lehetsz rá!”) gazdagította a nyugati világ urbanisztikus folklórját. A legfrissebb hírek szerint Emmerich a következő években trilógiává szeretné bővíteni a filmet.
Rendezte: Danny Boyle
Főszereplők: Cillian Murphy, Naomie Harris, Noah Huntley, Christopher Eccleston
A világvége oka: egy gyilkos vírus, a „dühkór”, mely az embereket vérszomjas zombikká változtatta
A 28 nappal később annyiban kilóg a sorból, hogy az apokalipszis itt „csak” Nagy-Britanniára korlátozódik: miután egy állatvédő kommandónak köszönhetően egy laboratóriumból gyilkos vírus szabadul el, néhány hét alatt a szigetország pokollá változik, ahol agyatlan, vérengző vadállatokká vált zombik vadásszák a maroknyi túlélőt, aztán szépen mindenki éhenhal. Noha az alapötlet nem volt eredeti (lásd Az Omega-embert később), a Trainspottinggal elhíresült Danny Boyle tagadhatatlanul szépen mondta fel a leckét: a relatíve olcsó, mindössze 5 millió fontból leforgatott filmet gyomorszorító hangulata, ideges vágásai, néhol sokkoló naturalizmusa és emberi drámái nemcsak sikeressé, de kultuszmozivá is tették. 2007-ben még a folytatás is elkészült 28 héttel később címmel, amikor a vírus látszólag a semmiből ismét visszatámad – és még ez sem volt rossz.
Rendezte: Franklin J. Schaffner
Főszereplők: Charlton Heston, Roddy McDowall, Kim Hunter, Maurice Evans
A világvége oka: nukleáris háború
Habár a csattanó gyakorlati megformálása eltért a Pierre Boulle klasszikus sci-fi regényében leírtaktól, lényege ugyanaz volt: az 1968-as A majmok bolygója záróképe a tengerparti Lady Liberty-rommal sokkolta Amerikát, beleégett a köztudatba, és abszolút beleillett a változások évének alaphangulatába. A Charlton Heston főszereplésével készült film trükktechnikai és maszkmesteri szempontból is úttörő alkotás volt, de kora egyik legdrágább mozijaként többszörösen behozta az árát a kasszáknál. A majmok bolygója akkora siker lett, hogy később még öt folytatás készült hozzá – némelyik egész tűrhető, némelyik nézhetetlenül rossz –, és már a ’80-as években remake-elni akarták Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben. Ebből a verzióból végül nem lett semmi, a filmet csak 2001-ben pedig érte utol a nagy kultmozik sorsa. Tim Burton ugyanakkor alaposan mellényúlt a Mark Wahlberg nevével fémjelzett alkotással: hiába volt látvány szempontjából közel tökéletes a végeredmény, nem tudott versenyre kelni az eredetivel. Még úgy sem, hogy a végén elsütött csattanónál Schaffner helyett Pierre Boulle-hoz nyúlt vissza.
Rendezte: George Miller
Főszereplők: Mel Gibson, Joanne Samuel, Hugh Keays-Byrne, Steve Bisley
A világvége oka: háborúk, totális gazdasági- és értékválság
Kevés film fialt annyi C- és D-kategóriás utánzatot, mint George Miller első Mad Maxe, ami egyúttal köztudatba lökte az utóbbi 30 év egyik leghatalmasabb filmsztárját, Mel Gibsont is. A gazdasági válság és háborúk által felperzselt világban játszódó történet amolyan posztapokaliptikus Bosszúvágy volt, középpontban az üzemanyagért egymást gyilkoló autós utcai bandák háborújában feltűnő, lemészárolt családjáért elégtételt vevő Max Rockatansky karakterével, és alapvető hatást gyakorolt a ’80-as évek akciófilm-szcénájára. A Mad Max mindössze 400 ezer ausztrál dollárból készült, de a mozikasszáknál összesen több mint 100 millió amerikai dollárt hozott: költségarányosan nézve ezzel egészen 2000-ig, a The Blair Witch Projectig minden idők legjövedelmezőbb filmes vállalkozásának számított. Két gyengébb folytatás készült hozzá (a Mad Max: The Road Warrior 1982-ben és a Mad Max: Beyond Thunderdome 1985-ben), és már zajlanak a negyedik rész előkészületi munkálatai, melyben a brit Tom Hardy alakítja majd Rockatanskyt.
Rendezte: Boris Sagal
Főszereplők: Charlton Heston, Anthony Zerbe, Paul Koslo, Rosalind Cash
A világvége oka: egy gyilkos vírus, mely az embereket vérszomjas zombikká változtatta
Az Omega-ember Richard Matheson 1954-es I Am Legend című regényéből készült, azt azonban kevesen tudják, hogy nem ez volt a könyv első megfilmesítése: a gyilkos vírus által vérszomjas zombikká változtatott emberekkel küzdő Robert Neville professzor szerepét már Vincent Price is eljátszotta 1964-ben, a The Last Man On Earth-ben (igaz, ott Robert Morgannek hívták). Érdekesség, hogy az eredeti könyvben az emberiséget a moszkítók változtatják át vérszívó vámpírokká, itt azonban már biológiai fegyverkísérletek maradékaként szabadul el a fertőzés. A sztoriból a ’80-as években is terveztek újabb remake-et – ismét a korszak legnagyobb sztárjával, Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben –, végül azonban 2007-ig kellett várni az újabb megfilmesítésre, ami a könyvnek megfelelően a Legenda vagyok címet kapta, és Will Smith domborított benne. Mivel a mozi 585 millió dollárt termelt, nem meglepő, hogy már előkészítési fázisban van hozzá egy prequel, ami azt mesélné el, hogyan borították el a fertőzöttek New Yorkot.
Rendezte: Nicholas Meyer
Főszereplők: Jason Robards, JoBeth Williams, Steve Guttenberg, John Lithgow
A világvége oka: nukleáris háború
Egy Nyugat-Berlinnél kialakult konfliktus miatt a NATO és a Varsói Szerződés között elmérgesedik a viszony, Washingtonban és Moszkvában pedig megnyomják a piros gombot: a nukleáris holocaust elpusztítja az emberi civilizációt és felperzseli a világot. Nicholas Meyer tévéfilmje még a jellegéből fakadó alacsonyabb büdzsé ellenére is az egyik leghatásosabb apokalipszis-mozi, ami valaha született, melyben elsősorban a hangulatra és az emberi sorsokra helyeződött a hangsúly. A Másnap gyomorszorítóan mutatja be a túlélők ráeszmélését a történtekre, beleértve ebbe a csaknem lehetetlen újrakezdés kényszerét is. Időnként csodával határos módon valamelyik magyar televíziós adón is bele lehet futni, nem szabad kihagyni.
Rendezte: James Cameron
Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Michael Biehn, Linda Hamilton, Lance Henriksen
A világvége oka: a gépek átveszik az irányítást és irtóhadjáratba kezdenek az emberiség ellen
James Cameron 1984-es mozija messze túlmutatott a szimpla lövöldözős akciófilmeken azzal, hogy egy akkoriban még kevésbé elcsépelt ötleten alapult: az apokalipszist itt az emberiség ellen forduló harci számítógéprendszer öntudatra ébredése okozza, az emberi ellenállás vezetőjét, John Connort pedig az időben visszaküldött gyilkos kiborg segítségével próbálják meg elpusztítani. Arnold Schwarzeneggert eredetileg a pozitív hős, Kyle Reese szerepére szemelték ki, ő azonban beleszeretett a Terminator figurájába – és ezáltal eljátszhatta élete legemlékezetesebb szerepét. Az 1991-es második rész, a Terminator 2: Az ítélet napja szintén klasszikus lett, de a későbbi folytatások (Terminator 3: A gépek lázadása, 2003 és Terminator: Megváltás, 2009) már inkább csak az egyszernézős kategóriába estek, nem is beszélve a Terminator: The Sarah Connor Chronicles című televíziós sorozatról, mely gyakorlatilag a világ minden táján - így Magyarországon is - rútul megbukott.
Rendezte: Terry Gilliam
Főszereplők: Bruce Willis, Madeleine Stowe, Brad Pitt, Christopher Plummer
A világvége oka: egy gyilkos vírus
A 12 majom többek között abban tér el Bruce Willis legtöbb filmjétől, hogy a színész itt nemcsak a végére koszolódik el teljesen, hanem már a legelején is teljesen mocskosan és megviselten lép a kamera elé. A Terry Gilliam rendezte szürreális, nyomasztó moziban Willist, azaz James Cole-t 2035-ből, a föld alá szorult emberiség lehangoló világából küldik vissza az időben a ’90-es évekbe, hogy kiderítse, honnan szabadult el a gyilkos kór, hátha így vakcinát tudnak gyártani ellene. Az ex-Monty Python Gilliam neve és korábbi alkotásai (például az 1984-es Brazil) már helyből garanciát jelentettek arra, hogy a film minden lesz, csak tipikus nem, és így is alakult: nem véletlen, hogy a többszörösen megcsavart 12 majom Amerikában nem lett blockbuster, bár gyártási költségeit sokszorosan behozta. A film legnagyobb meglepetése azonban nem az agyas sztori vagy az elállatiasodott Willis volt, hanem Brad Pitt alakítása a begőzölt, elmebeteg úrifiú szerepében. A színészt Oscarra jelölték Jeffrey Goines megformálásáért, és sokan csak itt hitték el először neki, hogy több sima ügyeletes szépfiúnál, Kalifornia ide, Folyó szeli ketté oda.
