Aki akar magának egy fix programot a hétfő estékre, az nézze ma este 9-kor az AXN-t. Aki ugyanis megnézi a csatornán ma debütáló FlashForward - A jövő emlékei első részét, az garantáltan rákattan a sorozatra.

A sztori kiindulópontja egy globális ájulás. Az első részben ugyanis a világon mindenhol, mindenki ugyanabban az időben elveszti az eszméletét 2 perc 17 másodpercre. Az eszméletvesztés alatt a legtöbben álomszerű képeket is látnak, ezekről kiderül, hogy mindenki a hat hónappal későbbi életébe látott bele, azt látták, hol, milyen szituációban lesznek 2010 április 29-én. A világméretű blackout persze hatalmas katasztrófák okozója, tehát igencsak apokaliptikus hangulatban telik a sorozat első háromnegyed órája. Amikor pedig az ájulásból és a sokkból mindenki magához tér, a szereplők és a nézők közösen kezdhetnek neki a milliónyi kérdés megválaszolásának. Mi volt ez? Természeti jelenség? Isten, vagy ember műve? Véletlen? Szándékos? Volt már hasonló korábban, és előfordulhat, hogy megismétlődik? És sorjáznak a filozófiai, pszichológiai vonatkozású kérdések is: mit tehetünk, ha előre láttuk a jövőnket? Higgyünk benne, hogy valóban megvalósul, amit láttunk, vagy ne? Tudunk rajta változtatni? Mi alakítjuk a saját sorsunkat, vagy a sors játékszerei vagyunk, és minden nappal csak közelebb kerülünk eleve elrendelt végzetünkhöz? A kérdésekre minden szereplő magánemberként is keresi a választ, tehát a sorozat bővelkedik emberi drámákban, de mivel az FBI is nyomoz, krimi is van bőven. Mindezek közben pedig természetesen egyre több szálon futnak az események, és egyre több megmagyarázhatatlan, misztikus részletre derül fény.



A sorozat indulásakor sokan úgy beszéltek a FlashForwardról, mint egy második Lostról, aminek nagyjából annyi az alapja, hogy ez is egy misztikus, sci-fi elemekkel tarkított, akciódús sorozat, amiben felsejlik némi filozófiai fejtegetés és látszik a törekvés egy sajátos mitológia kialakítására. A kronológiát ebben is megtörik flash-ekkel, de a fel-felvillanó, jövőben játszódó snittek közel sem uralják annyira a cselekményt, mint a Lostban a szereplők előéletéről és jövőjéről szóló flash-ek. A két sorozat összevetését az is indokolhatja, hogy a színészek között van némi átfedés. A főszereplők között ugyanis ott van a Lost Pennelope Widmore-ja, Sonya Walger, aki állítólag a sztorit elolvasva közölte ügynökével, hogy mindenképp szerepelni akar a FlashForwardban. Valamint a Lostban Charlie-ként megismert exhobbit (ő volt Trufa is a Gyűrűk Urából), Dominic Monaghan is látható egy igencsak sátáni szerepben, kicsit nehéz is megszokni. Mint ahogy Ralph Fiennes tesóját, az angliai színházak deszkáin otthonosan mozgó szerelmes Shakespeare-t, Joseph Fiennes-t is furcsa látni Benford ügynökként, az eddig látottak alapján még nem teljesen meggyőzá az akcióhős és exalkesz FBI nyomozó szerepében.

Bár a dialógusok, a karakterek és a cselekményszövés szintjén egyaránt van még hová fejlődnie a sorozatnak, ha a Losthoz, akarna felnőni, de mivel a pilot nagyon ütős, szinte biztos, hogy aki megnézi, az valamennyire rajta marad a sorozaton. A későbbi epizódok között van pár elég közepes, ezt tükrözik a nézettségi adatok is, hiszen az amerikai premier a maga 12,47 milliós nézettségével elég biztatónak tűnt, ám a nézettség folyamatosan zuhan, a legutóbbi részt már csak 8,27 millióan látták, míg a vele egy időben vetített Survivort a CBS-en majdnem 14 millióan nézték. Az ABC az első évadot ugyan már megrendelte 25 epizóddal, de bármikor dönthet úgy, hogy több évad már ne készüljön, pesszimisták szerint már ezt fontolgatja a tévés társaság. Az alkotók egyébként azt ígérték, hogy a 25. részig minden kérdésre megkapjuk a választ, amit az első évad felvet, kivéve persze, hogy mi okozta az globális eszméletvesztést. Azt is elmondták, hogy körülbelül öt évadra való ötletük van. Sajnos szemben a sorozat szereplőivel mi nem látunk a jövőbe, úgy hogy nem tudhatjuk, hogy lesz-e alkalmuk ezt a sok ötletet még megvalósítani, mindenesetre reméljük, hogy sikerül a szériának megizmosodni és lesz még folytatás.