Magyarországon szinte páratlan igényességű koncertkiadvánnyal búcsúzik a közönségtől a hazai dark rock/new wave vonal alapzenekara, az F.O. System.

Az annak idején a rendszerváltás éveinek talán legtökéletesebb soundtrackjét legyártó F.O. System úgy alakult újjá, ahogy azt a nagykönyben megírták: a magyar dark rock vezérhajója nem csinált új albumot, ami eleve rizikós vállalkozás lett volna, nem aprózták el magukat olcsó haknikkal, nem akartak mindenáron mindenütt görcsösen jelen lenni. Sajnos csak kevesen képesek ilyen méltósággal levezényelni a hasonló akciókat, pedig kizárólag így lehet megőrizni a mítoszt annak régi fényében. Nos, Mátyás Attiláéknak sikerült a nagy mutatvány: adtak összesen négy koncertet (kettőt a Petőfi Csarnokban, kettőt a soproni VOLT Fesztiválon), melyek közül mindegyik emlékezetes volt valamiért, aztán szépen letették a lantot, és mindenki ment vissza a saját dolgait intézni. A frissen kiadott Utolsó üvöltés DVD az idén februári PeCsa bulit örökíti meg.

Ami a szemet gyönyörködtetően elegáns digipak csomagolás után elsőként mellbevágja a nézőt, az a felvétel vérprofi, tényleg nyugati koncertanyagokat idéző minősége: olyan pergő, dinamikusan vágott anyag készült a zenekar műhelyében, ami – bátran kijelenthető – párját ritkítja Magyarországon. Néha komolyan olyan érzése támad az embernek, mintha nem is a városligeti betontéglatest jól ismert, ezerszer megjárt posztszocialista, lehangoló nagytermében készült volna a film, hanem valami legalább kétszer akkora, hipermodern színpad- és fénytechnikával felszerelt hi-tech csarnokban. Nagy terek, kiváló kameraállások és mindig a legjobbkor érkező váltások jellemzik a szűk másfél órás koncertanyagot, aminek köszönhetően tényleg olyan, mintha ott lennénk a helyszínen. Lehetséges persze, hogy sokan valami fekete-fehér, puritánabb látványvilágot tartanának üdvösnek ehhez a komor zenéhez, de éppen ez a modern, tényleg mai megközelítés az, amivel a DVD igazán túlmutat a szimpla múltidézésen: fullos produkció, amiben ott van az igazi F.O. System hangulat, mégis minden szempontból megállja a helyét 2009-ben is. A felvétel emellett minden túlzás nélkül nagyon jól is szól, a hatásra pedig a roppant okosan kitalált szimpla, de impozáns és erőteljes fények is rátesznek egy nagy lapáttal.



Ha létezett hazánkban kultuszzenekar, hát az F.O. System egész biztos az volt, és mai füllel is tökéletesen érthető, miért. Lehet, hogy nem az övék volt a földkerekség legeredetibb zenéje, de a minden pillanatban teljesen egyértelmű The Mission, New Model Army, The Cult, Cure, U2 hatások ellenére is rejlik ezekben a dalokban valami sajátosan magyar, méghozzá jellemzően a ’80-as évek második felének kárpát-medencei levegője kísért ott minden pillanatban. Amikor pedig a Holdban Matyi azt énekli, hogy „Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak / Lenn az utcákon a sötétből majd feltűnnek az árnyak”, tényleg nem nehéz beleélni magunkat az akkori mindennapokba, akkor sem, ha gyerekfejjel nem jártunk még a Fekete Lyukba F.O. Systemre…

Apropó gyerekfej: a koncertet néha megszakító rövid kis bejátszásokból kiderül, hogy a jelenlévők tekintélyes részének ez a búcsúkoncert volt az első F.O. élménye. Habár jelenleg úgy fest, az utolsó is, a DVD alapján azért reménykedik az ember, hogy talán mégsem. Egy hasonlóan igényes koncert pár év múlva például határozottan jót tenne mindenkinek, addig is pedig itt ez a kiadvány, ami nemcsak jóval olcsóbb, mint amit a fizimiskája alapján gondolnánk, de még CD-n is benne van a koncert felvétele. Némi extra még lehet, hogy elfért volna az anyagon, bár a fellelhető régi koncertfelvételek minősége bizonyára nehezen élvezhető. Ez mindenesetre már inkább csak kötözködés, az embernek szemernyi hiányérzete sem támad, miután végignézte a DVD-t.

Aki ott volt, annak azért kötelező, aki nem, annak meg azért ajánlott.