Átadták a felújított Írók Boltját, örül a szív, már csak azért is, mert az intézmény nem egy olyan könyvesbolt, ahol a szingli irodalom új hullámát kapjuk heavy rotation-ben, hanem alapvetően kortárs magyar szépirodalmat.

 Szóval, nem küldik vissza a kortárs lírát három hónap után, hanem évekig a boltban tartják, akkor is, ha éppen nem olyan sikeresek e kötetek, mint az oregano illatú szakácskönyvek. Van-e élet Paul Coelhón és Vass Virágon túl? Nos, azt kell mondjuk, igen. Hogy klasszikust idézzük: az élet máshol van. Például az Írók Boltjában. Ha kortárs magyar - és világirodalomról van szó, akkor kétségtelen, hogy az Írók Boltja a legjobban fókuszált üzlet. 

Aki nem akar a bestsellerekből emelt erődítmények között szlalomozni, míg eljut a kortárs irodalomhoz, az eddig is az Írók Boltjába járt, és most, hogy az üzlet megújult, és úgy néz ki, mint egy könyvesbolt Berlin belvárosában, nos, talán még inkább ide fog. 

Az eladótér világosabb, tágasabb lett, kibontották az álmennyezetet, feltárult egy titkos világ, napvilágra kerültek az egykori Japán kávéház stukkóinak maradványai, melyeket a galérián megtartottak, illetve a földszinti traktusból is fel lehet pillantani egy kb. 1 négyzetméteres eredeti állapotot konzervált tanúfelületre, amit üveglap fed be. 

A bolt kialakítottak egy galériát, mégis megtartotta eredeti szerkezetét, a polcok és gondolák struktúrája is megmaradt, csak a polc lapjai jobb minőségű faanyagból készültek, mint a korábbi elemek. Ugyanott találjuk a társadalomtudományt, a kortárs lírát, ahol korábban voltak, a művészeti albumok viszont a galériára kerültek – ez jó ötletnek bizonyult, hiszen az albumok lapozgatásához szerencsésebb intimebb közeg. 

A galéria üvegből készült, lépcsőkorlátján kortárs írók (pl. Nádas és Esterházy) idézetei olvashatók, melyek egyfelől biztosítanak némi transzparenciát is, hiszen az üveglapokon át belátunk a galéria terébe, ugyanakkor a kalligrafikus betűk miatt részint mégis szeparálja a teret.
A belsőépítészek, Cselőtei László és Cselőtei Barbara puritán, jól strukturált, átlátható tereket terveztek, a tejüveg lámpák bár formájukat tekintve többfélék, anyaghasználatuk miatt azonban mégis egybetartják az arculatot. Részint a lámpáknak is köszönhető, hogy sokkal több a fény, mint a bolt korábbi életében. 

Egy gépészeti innovációról is beszámolhatunk: beszereltek légkondicionálót, áldás ez a kánikulában, hiszen mire az olvasó a végére jutott egy kétkolumnás dolgozatnak a megfontoltan duruzsoló ventilátor alatt, akkorákat fújtatott, mint a 6.20-as vonat a Bergendy együttes legendás számában. Ha már a zenénél tartunk: Cselőtei Lászlónak (és nejének) nemcsak ezt a professzionális enteriőrt, ügyes térkiosztást, finom ízlésű és designt köszönhetjük, hanem olyan fogalmakat is, mint a súlyos málházó tételek, galoppozó basszus… Ugyanis Cselőtei László a Metal Hammer egyik alapító atyja. 

A bolt tiszta felületei egyszerre feleselnek a Bauhaus-jellegű portálra, illetve a Japán kávéház tradíciójára – utóbbira a megújult bolt ünnepélyes megnyitóját celebráló Parti Nagy Lajos és Forgách András is többször kitért. 

Az üzlet hátsó traktusát leválasztották, a pénztár a folyóirattár helyére került, megszűnt a forgóajtó is – ezeken kívül azonban minden maradt a régiben, csak szebb lett, a líra, a próza és a filozófiai művek kapták meg ezúttal is a „legjobb helyeket” – és ez kiválóan tükrözi a bolt értékrendjét. A lépcsőfelváró transzparens jellegére feleselnek a tonett székek helyére került átlátszó műanyag fotelek is – nyilván ez is a térnövelés egyik gesztusa. Az ablakokból Ady szobrára látni – nos, a Harc a Nagyúrral szerzőjének minden bizonnyal kedvére lenne a 14 ezer cím és háromszáz folyóirat, kedvére lenne a látvány is.