Az egyik legsúlyosabb iskolai mészárlás helyszínének, a Columbine iskolának a nevéből fogalom lett. Pedig nem ez volt az első hasonló mészárlás, de a középiskolai lövöldözések között addig az időpontig, a legsúlyosabb. Azt hihetnénk, ebből az esetből sokat tanult a világ, főleg azt, hogy lehet a hasonló tragédiákat megakadályozni, megelőzni. Mégis időről-időre újabb hasonló esetekről számolnak be a híradók. Sőt azóta a 13 halottat és 23 sebesültet követelő lövöldözés rekordja is megdőlt. Elliot Aronson nemrég megjelent könyve, a Columbine után az iskolai agresszió szociológiájával foglalkozik. Ennek kapcsán néztük meg, hogy mi is történt a világban Columbine után.
A szülők odafigyelésén múlott, hogy tegnap nem történt újabb tragédia. Franciaországban, nem messze Beauvais-tól egy 13 éves fiú tervezte, hogy iskolájában társaira és tanáraira lőjön. Internetre is feltett naplórészletében, melyet a rendőrség csak utólag vett észre, azt is leírja, hogy a gyilkosságok után magát is meg akarta ölni. A jól nevelt, udvariasnak ismert fiú szüleinek reggel feltűnt, hogy fiuk korábban indult el az iskolába, és magával vitte apja fegyverét. Azonnal szóltak a rendőrségnek, így mire az ámokfutásra készülő kamasz az iskolához ért már biztosították a helyszínt. A fiú, amint meglátta a rendőröket, eldobta fegyverét és menekülni próbált.Felvetődik a kérdés: kik és miért válnak gyilkossá? Miért van az, hogy a lövöldözéseket nagyon hasonló "forgatókönyv" szerint hajtják végre a gyerekek? Mik az intő jelek? Mi történt Littletonban 1999-ben és mi történt azóta?
kamerájának felvételé
A 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold fegyverekkel és bombákkal felszerelkezve érkeztek reggel iskolájukba, a littletoni Columbine iskolába. Majd egy órán át tartó ámokfutásuk alatt, mely során főképp az iskola könyvtárában és ebédlőjében lövöldöztek 12 diáktársukkal és egy tanárukkal végeztek, további 23 embert pedig megsebesítettek. A borzalomnak öngyilkosságuk vetett véget. Szerencse, hogy az általuk készített bombák nem végeztek akkora pusztítást, mint várták, ha gondosan kitervelt akciójukat "hibátlanul" hajtják végre, akár több száz halottja is lehetett volna a mészárlásnak. Dylan és Eric nem találta meg a közös hangot iskolatársaival, mindketten gyakori célpontjai voltak a csúfolódásoknak. Fekete viharkabátban jártak, furcsa zenéket hallgattak, sok erőszakos számítógépes játékot játszottak. Korábban videofelvételeket készítettek magukról, amin elmondják tettüket a "kisemmizettek forradalmának" tekintik, egyetlen aggályuk az volt, hogy szüleiket boldogtalanná teszik majd az öldökléssel.
2002. április 26, Németország, Erfurt, 17 halott
A Gutenberg Gimnázium volt tanulója, a 19 éves Robert Steinhäuser az írásbeli érettségik utolsó napján két fegyverrel érkezett az iskolába, amelyeket egy sporttáskába rejtett. Az iskola egyik férfimosdójában fekete nindzsa-jelmezbe öltözött majd elindult és a folyósokon illetve egymás után a tantermekbe benyitva sorra lelőtte a tanárokat, valamint két diákot. Az egyik tanteremből kilépve történelemtanárával találta szembe magát, ekkorra már levette fejéről a maszkot, így a tanár megismerte őt. A szemébe nézett és azt mondta: Most lelőhetsz engem is. "Mára már elég volt, Heise tanár úr" - válaszolta. Nem sokkal később öngyilkos lett. Steinhäusert mindenki békés gyereknek ismerte, tettét valószínűleg az motiválta, hogy eltanácsolták az iskolából, mert hamis orvosi igazolást vitt igazolatlan hiányzása után.
2005. március 21. USA, Red Lake, 10 halott
lövöldözés után
A 16 éves Jeffrey Weise előbb nagyapját és annak barátnőjét ölte meg, majd elindult a Red Lake indián rezervátum iskolája felé, ahol öt iskolatársát egy biztonsági embert és egy tanárt gyilkolt meg. Végül magával is végzett. Jeffrey Weise nem sokkal az eset előtt többször megnézte Gus van Sant 2003-as Elefánt című filmjét, ami a Columbine iskolai mészárlás kapcsán készült. Jeffrey Weise, a Columbine-ban lövöldöző két fiúhoz hasonlóan kiközösített, magányos fiú volt, előszeretettel hordott fekete ruhákat, fekete viharkabátot. Többször keveredett iskolai verekedésbe, és aktívan részt vett neonáci internetes oldalak "közösségi" életében. Szemtanúk szerint mosolygott, miközben ölt.
Columbine hatása a tömegkultúrára
Marilyn Manson 2000-es albuma, a Holly Wood, egyértelműen üzenet azoknak, akik Mansont első számú ellenségként kezelték a mészárlás után, mondván Eric Harris és Dylan Klebold személyiségtorzulásában nagy része volt az ő zenéjének is.
2002-ben Michael Moore készítette el dokumentumfilmjét a témában Bowling for Columbine címmel, melyet itthon Kóla, puska, sültkrumpli címmel vetítettek a mozik. Szintén ez az iskolai lövöldözés ihlette Gus van Sant 2003-ban készült Elefánt című játékfilmjét, és Jodie Picoult Tizenkilenc perc című könyvét, mely 2007-ben jelent meg. Míg a fenti példák az eset továbbgondolására sarkallnak, sokkal ijesztőbb, hogy 2005-ben egy Danny Ledonne amerikai filmrendező elkészítette a Super Columbine Massacre RPG! nevű játékot, amellyel Eric Harris és Dylan Klebold életének utolsó napját, a mészárlás napját lehet végigjátszani. Lendonne állította, hogy szerinte játéka az erőszak elleni tiltakozás egy formája, ehhez képest a virginiai egyetemi gyilkosságok elkövetőjének állítólag ez volt a kedvenc játéka.
A 23 éves Dél-Koreaui Seung-Hui Cho nevéhez fűződik a legtöbb halálos áldozatot követelő egyetemi lövöldözés. A Virginiai Műszaki Egyetem tanulója reggel negyed nyolckor ölte meg első két áldozatát, egyikük ex-barátnője volt. Ezután visszatért szobájába, magához vett több fegyvert, lakatot, láncot, elment a postára és feladott egy az NBC Newsnak címzett csomagot, melyben az általa készített videón és írásban a gazdagok iránti gyűlöletéről nyilatkozik, akik csúfolták, bántották őt. Két órával az első két gyilkosság után egy nagy oktatási épület mindhárom bejáratát bezárta, majd teremről teremre járva gyilkolt le diákokat és oktatókat, nyugodt arccal, módszeresen, végül saját magát is fejbe lőtte. Bár kisfiúként még szerény, csendes fiú volt, gimnáziumban már a furcsák közé tartozott, gyakran gúnyolták. Súlyos beszédzavarral küzdött. Az egyetemi oktatói közül többeknek feltűnt a benne dúló düh, volt aki pszichológust ajánlott neki, más a rendőrségnek is szólt. Több alkalommal inzultált lányokat az egyetemi társai közül.
2007. november 7. -Finnország, Tuusla, 9 halott
a magáról készített videofelvételen
Amikor a Jokela Gimnázium 18 éves tanulója, Pekka-Eric Auvinen lövöldözni kezdett az iskolájában, az iskola igazgatónője megpróbálta a diákokat biztonságba helyezni és a fiúval beszélni. Auvinnen hét golyóval ölte meg. Lelőtte azt az iskolai alkalmazottat is, aki a sebesült diákokon akart segíteni. Ezután sorra rontott be a termekbe, 40 percig tartó ámokfutása közben még 6 embert lelőtt. A rémálomnak akkor lett vége, maikor saját magát is fejbe lőtte. Auvinen a lövöldözés előtt pár órával feltett a YouTube-ra egy videót "Jokala gimnáziumi vérengzés 7/11/2007" címmel, amelyen látható az iskola és ő egy fegyverrel a kezében. Auvinen gyakran hangoztatta: "Én, természetes kiválasztóként meg fogok semmisíteni mindenkit, akiről úgy látom, hogy alkalmatlan, az emberi faj szégyene és a természetes kiválasztódás kudarca". Példaképként emlegette a Columbine lövöldözőit, de Hitlert és Sztálint is. Mint utólag kiderült, gyakran érték atrocitások diáktársai részéről, pánikkal és depresszióval kezelték és 16 éves kora óta szedett SSRI típusú antidepresszánsokat. Sokan ezt, mások a fiú által hallgatott agresszívnek mondott (KMFDM, Rammstein, Eisbrecher, Nine Inch Nails, The Prodigy) zenéket is okolták a történtekért.
2008. február 14. -USA, Illinois, 6 halott
Steven Phillip Kazmierczak a Northern Illinois Egyetem egyik nagyelőadójába lépett be állig felfegyverkezve. A katedráról kezdett lövöldözni a teremben ülő 200 diákra. 24 embert ért találat, ebből öten meghaltak. Mielőtt a rendőrség kiérkezett volna, magával is végzett. A 27 éves férfi korábban az egyetem tanulója volt, bár tanárai és volt iskolatársai szerint nem volt vele probléma, később kiderült róla, hogy korábban már állt pszichiátriai kezelés alatt, és a tett elkövetésekor is antidepresszánst szedett. Egyszer jelentkezett katonának, ahol az alapkiképzés után kiderült róla, hogy hazudott mentális egészségével kapcsolatban, ezért elküldték. Szociológus hallgatóként érdeklődött az iskolai lövöldözések és a közel-keleti terrorcselekmények iránt.
Erőszak az iskolában - emlékezetes magyarországi esetek a közelmúltból:
2009. szeptembere: egy kaposvári szakközépiskola udvarán egy 18 éves fiú úgy megveri 17 éves társát, hogy életveszélyes állapotban szállítják kórházba.
2009. márciusa: Bátonyterenyén iskolatársai egy 14 éves fiút vernek meg, mert az elmondta tanárának, hogy ellopták tőle MP4 lejátszóját.
2008. májusa: két 17 éves kaposvári fiú előre kitervelten, brutálisan megöli osztálytársát, mert "megromlott a barátságuk".
2008. márciusa: egy kaposvári diáklány több tanárat trágár szavakkal illetti és leköpi, mint kiderül nem először.
Ugyanebben a hónapban egymás után két videó is felbukkan az interneten, amelyen zalai diákok verik magatehetetlen, védtelen társukat, egy budapesti VIII. kerületi iskola diákja pedig óra közben kezdi el lökdösni és egy csapteleppel fenyegetni tanárát, az esetről készült videó szintén felkerül az internetre.
2007. januárja: 9 és 11 éves gyerekek rugdosták meg és ütötték fadarabokkal egyik tanárnőjüket.
Matti Juhani Saari, a Seinäjoki Egyetem 22 éves hallgatója símaszkban, Molotov-koktélokkal és egy félautomata pisztollyal érkezett meg az egyetemre. Lövöldözése során 10 diákkal végzett, majd fejbe lőtte magát, az eset után nem sokkal egy közeli kórházban belehalt sérüléseibe. A tragédia előtt egy nappal Saarit kihallgatta a rendőrség, mert feltett az internetre egy olyan üzenetet, amelyben a Columbine gyilkosait isteníti és egy pisztollyal fenyegetőzik. Mivel konkrétan senkit nem fenyegetett meg, elengedték. Később kiderült róla, hogy 16 éves kora óta tervezte a mészárlást, többször hangoztatta, hogy "utálja az egész emberi fajt", ugyanakkor egyik évfolyamtársa vidám fiúnak írta le, aki könnyen kötött ismeretséget és akinek sok barátja volt.
2009. március 11. -Németország, Winnenden, 16 halott
A 17 éves Tim Kretschner, az Albertville-Realschule volt diákja reggel fél kilenckor egy 9 mm-es Berettával rontott be az iskolába és villámgyorsan lelőtt 9 diákot és egy tanárnőt. Az iskolából menekülve egy gondnokkal és még két tanárnővel végzett.
Mi teszi a gyerekeket gyilkossá?
Kamaszok, fiúk, átlagosnál magasabb IQ-juk van, iskolatársaik furcsának "lúzernek" tartják őket, agresszív zenéket hallgatnak és agresszív játékokat játszanak, üzenetekkel jelzik előre tettüket, legálisan szerzett fegyverrel, esetleg szülőktől kölcsönvett fegyverrel ölnek saját iskolájukban, szörnyű tettük után öngyilkosak lesznek.A felsorolt iskolai lövöldözések között számos hasonlóságot lehet felfedezni. Ez megkönnyítheti a tanulságok levonását, de az elhamarkodott bűnbakkeresést is. Az esetek kapcsán rendre felerősödnek a hangok, amelyek a fegyvertartási szabályozás szigorítását, a médiában látható erőszak visszaszorítását, bizonyos zenék és számítógépes játékok betiltását, az antidepresszánsok hatásainak felülvizsgálását követelik. A tiltakozóknak igaza van, hisz ezek is szerepet játszhatnak abban, hogy a gyerekek egyre agresszívabbak és nem találnak elfogadható formát érzelmeik kifejezésére. Ám, ha történik is előrelépés, korlátozzák a fegyverhasználatot, az erőszak sugárzását a televízióban, az iskolai lövöldözéses esetek más városok más iskoláiban újra és újra megismétlődnek.
Az ilyen esetek megtörténte után utólag könnyű vészjósló jeleket találni, amik "egyértelműen" előre jelezték a bajt, ám hiába szedjük ezeket csokorba, a tragédiákat előre látni lehetetlen - figyelmeztet Elliot Aronson szociológus a Columbine után című könyvében. Az pedig nem vezet jóra, ha minden gyereket, aki frusztrált, pszichiáterhez jár, sokat ül a számítógép vagy a tévé előtt és fekete ruhákban jár, gyanús "elemként" kezelünk. Aronson szerint hibázunk, ha csak az elkövetőkben keressük a hibát, és elkönyveljük őket deviáns elemnek, akik így akartak híresek lenni. Bár visszatérő motívum, hogy készítenek magukról valamilyen videót, vagy "dicsekednek" azzal, mire készülnek, a hírnév csak másodlagos szempont náluk, hiszen abban nem akarnak megmártózni, mivel tervük része saját haláluk is.
Gyakran "vesztesnek" tartott, csúfolt gyerekekről van szó, akiknek egyetlen motivációjuk, hogy elégtételt vegyenek, "igazságot" szolgáltassanak. Az életük során gyakran tapasztalt szégyent akarják felcserélni valamivel, amire büszkék lehetnek. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a legtöbben saját iskolájukban ölnek. Ez egyrészt mutatja, hogy kötődnek iskolájukhoz, tartozni akartak oda, másrészt figyelmeztet, hogy azt kell megvizsgálni, mi az a tényező az iskolai légkörben, ami kegyetlenné, gyilkossá teszi ezeket a gyerekeket. További közös vonás, ami nagyon komoly figyelmeztető jel - állítja Elliot Aronson -, hogy magas intelligenciájú fiúkról van szó. Az átlagosnál magasabb intelligenciájuk dacára azonban nem boldogultak a mindennapi életük során, ez is mutatja, mennyire fontos lenne hangsúlyt fektetni az érzelmi intelligencia fejlesztésére is.