Immár hagyomány, hogy november végén, december elején az Operaházba egy estére beköltözik a jazz. A tavaly megrendezett Jazz az Operában sikerén felbuzdulva a Magyar Jazzművészek Társasága az Operaházzal közösen újabb különleges eseményre készül.
Dés László, Borbély Mihály, Balázs Elemér, Horváth Kornél, Kaltenecker Zsolt és Lantos Zoltán erre az alkalomra írt jazzműveire az Operaház fiatal balettművészei -Bajári Levente, Kerényi Miklós Dávid és Venekei Marianna- álmodnak koreográfiákat. A november 30-án, az AIDS világnapjának alkalmából rendezett Jazz és Tánc az Operában gálaestről Dés Lászlóval beszélgettünk.Hogy jött az ötlet, hogy zenével és tánccal hívják fel az emberek figyelmét?
Már mondhatjuk, hogy tradíció, hogy ezen a napon jazz zenészek játszanak a Magyar Operaházban, hiszen tavaly szintén mi szerepeltünk az AIDS világnapján. Fontosnak tartjuk, hogy erre a világszerte súlyos problémára felhívjuk a figyelmet, hiszen sajnos a betegség egyre terjed. És azt is fontosnak tartjuk, hogy minden alkalommal valami sosem volt zenei különlegességgel rukkoljunk elő.
Mennyiben más balettzenét írni, mint bármi mást?
Természetesen úgy ültem le komponálni, hogy végig szem előtt tartottam, erre koreográfia készül. Ezért a zeném nem csak lüktet, zakatol, de nagy, karakteres ritmikai és zenei váltások vannak benne, amik a táncban is jól megjeleníthetőek. Nem volt librettó, illetve szövegkönyv, ami alapján dolgoztam volna, de van egy több évtizedes tapasztalatom a dramatikus műfajokat illetően. Így megpróbáltam zenében elmesélni egy történetet. Venekei Marianna csodaszép és izgalmas koreográfiát komponált rá.
Hogy dőlt el, hogy mely táncosok mely zenészekkel dolgoznak együtt?
A három koreográfus – Venekei Marianna, Bajári Levente és Kerényi Miklós Dávid - megkapta tőlünk a hat etűdöt, és ők osztották el maguk között a zenéket, így egy-egy koreográfusra két-két zeneszám jutott. Az esten lesznek önálló jazz produkciók is, amelyek koncertszerűen hangzanak el.
Alakul még a zene a táncosokkal való közös próbafolyamat során?
Érdekes módon nem a zenék változnak, hanem a koreográfiákban történnek változások a próbák során, ahogy egyre jobban megismerik a táncosok a zenékben rejlő rezdüléseket, úgy változnak lépésről lépésre a táncok. Nagyon izgalmas folyamat.
Mekkora teret engedhetnek táncosok és zenészek az improvizációnak a közös munka során?
Minden zenedarabban van helye az improvizációnak, természetesen adott szerkezeti keretek között, különben nem lehetne koreográfiát készíteni rájuk. Az én darabomban egy nagy zongora és szaxofon improvizációjára van lehetőség.
A jazz zene és a balett rajongótábora nem feltétlenül fedi egymást. Mire számítsanak azok, akik eddig csak a jazzt, vagy csak a balettet ismerték, szerették?
Biztos vagyok benne, hogy akinek eddig idegen volt a balett, most majd a jazz zene közelebb hozza számára ezt a műfajt. És fordítva is: ha valaki a jazz zenétől idegenkedik, közelebb kerülhet hozzá a tánc segítségével.
A rendhagyó párosításon túl a táncban illetve a zeneművekben is számíthat a közönség formabontó, különleges megoldásokra?
Már az is annak számít, hogy a zenészek is a színpadon játsszák el a darabokat, és nem CD-ről hangzanak el a zeneszámok. De engem lenyűgöz, hogy ezekre a modern jazz darabokra modern balettek születtek, nem alibi táncocskák. Nagyon komoly művészi munka van bennük, és sok energia.
Az est több kisebb produkcióból áll össze. Inkább az egységesség, vagy a különbözőség jellemző az egyes produkciókra?
Hat, egyenként 7-10 perces etűddel készülünk, és öt önálló jazz produkcióval. Mivel alaposan szerkesztve van az est, reményeink szerint a változatosság és az egységesség egyaránt jellemző lesz.
Tavaly szimfonikusokkal működtek közre a jazz-zenészek az Operaház színpadán, idén balett táncosokkal dolgoznak együtt. A már hagyománnyá vált rendezvénysorozatnak ezek szerint a jazz a közös pontja. Jövőre milyen művészeti forma kerül a jazz mellé?
Már kaptunk felkérést a jövő évre is. Több ötletünk is van, de még nem döntöttük el, mi legyen a következő est témája.
Az eseményről bővebben itt olvashat.