A régészek módszerét bevetve pillanthatták meg olasz csillagászok a Naprendszerünknek is otthont adó Tejútrendszer szívét. A Föld mélyét kutató, letűnt civilizációk vagy őslények nyomaira vadászó szakemberek egymásra terítődött földrétegeken keresztül ásva jutnak el az áhított leletig.
A csillagászok azonban nem ásót használnak, hanem teleszkópokkal igyekeznek átrágni magukat a távoli térségeket takaró kozmikus felhő- és porrétegeken, hogy megpillanthassák a régmúlt idők állapotát feltáró égi objektumokat.A Bolognai Egyetem szervezésében a csillagászoknak sikerült "eljutniuk" a Tejútrendszer szívébe, és bár ők a régészekkel ellentétben nem vehették kezükbe a "leletet", mindenestre számos értékes tudományos felfedezés birtokába jutottak.
A kutatók a Chile déli csücskében épített európai kezelésű óriásteleszkópra, a VLT-re egy új optikai high-tech rendszert illesztettek. A berendezést részben Olaszországban fejlesztették ki.
A megfigyelések alapján kimutathatóvá vált, hogy a Tejútrendszer központi magja, a Terzan 5 jelű gömbhalmaz csillagok generációját tartalmazza, vagyis létrejötte több egymást követő csillagászati korszak eredménye.
A legidősebb csillagok 12 milliárd évesek, a következő korosztály azonban csak hat milliárd esztendővel később keletkezett. Ezek szerint nem állja meg a helyét az a feltevés, hogy a galaxisunk születését egy hatalmas gázfelhő gravitációs összeroppanására lehet visszavezetni.
A kutatók elé tárult csillagpopuláció jellemzői arra engednek következtetni, hogy a Terzan 5 egy ősrégi protogalaktikus rendszer maradványa lehet, amely jelentős mértékben hozzájárult a Tejútrendszer kialakulásához.