Nem olyan biztos, hogy jó dolog híres festő gyerekének lenni. Amikor apu ránk néz, és megnyalja a száját, nem biztos, hogy csak az apai szeretet vezeti.
A tárlat francia címe - Les enfants modeles - minta- vagy modellgyerekeknek is fordítható. A modellek azonban nem mindig voltak mintagyerekek - ez is kiderült, amikor a kiállítás alkalmából több híresség is "kilépett a képekből", és immár felnőttként emlékezett vissza azokra az órákra, amikor modellt kellett állniuk vagy ülniük.
Pierre Arditi híres francia filmszínész apja, Georges Arditi 1951-ben festett, Pierre a piros szék előtt című képe előtt állva elmondta, hogy számára valóságos kínszenvedés volt apjának segíteni. "Hétéves vagyok, valószínűtlen pozícióban kell tartanom magam, nincs jogom megmozdulni. Ez elviselhetetlen. Ha csak a kisujjamat mozgatom, apám azonnal rám mordul" - emlékezett vissza, hozzáfűzve: "Ma viszont úgy látom, hogy ez nagyon szép kép, megérte."
Catherine Arditi, Pierre lánytestvére is hasonló emlékeket őriz. "Apánk ideges volt, nem volt szabad bosszantani" - erősítette meg egy 1949-es kép előtt, amely testvérével együtt jeleníti meg a műteremben. A két gyerek tátott szájjal, mintegy kővé dermedve látható a festményen, amelyről azonban a színésznő ma már úgy nyilatkozik: "Imádom ezt a képet".
A Párizsban 1950-ben letelepedett Xavier Valls katalán festő családjában a légkör egészen más volt. Fia, Manuel Valls képviselő, Evry városának polgármestere meghatottan elevenítette fel, miként állt modellt apjának 1976-ban. Csend, visszafogottság, komolyság. A képen a fiatal Manuel arckifejezése elgondolkodó, kezeit összekulcsolja. "13-14 éves lehettem. Különleges pillanat volt és az is marad" - mondja a politikus, aki három éve vesztette el festő édesapját. "Fizikai megpróbáltatás volt, mert egyenesen kellett tartani magamat, de éreztem, hogy milyen szeretettel festi ezt a vásznat" - tette hozzá a szocialista politikus.
Jean-Marie Rouart író és akadémikus arra emlékszik, hogy apja, Augustin Rouart "követte az ecsettel". Még éjjel is előfordult, hogy zseblámpával fia arcába világított, hogy megfesse. "Szerettem pózolni, örültem annak, hogy foglalkozik velem" - mondta az akadémikus, akiről több gyermekkori kép is látható a kiállításon. "Apám nagyon érdekes történeteket mesélt" - idézte fel.
Claire Denis, aki Maurice Denis festő unokája, a modellállásra vidám eseményként emlékezett vissza. Igaz, nagyapja gyorsan dolgozott, néhány vázlatot vetett papírra és a továbbiakban nem követelte meg az ő személyes jelenlétét.
A családtagok visszaemlékezésén már nem lehetett jelen Claude Lévi-Strauss antropológus, aki november elején, százéves korában hunyt el. Ő a kiállításon egy 1912-ben készült képen látható, amelyet apja, Raymond Lévi-Strauss festett róla. Csak hároméves volt akkor, de Emmanuel Bréon, az Orangerie múzeum igazgatója szerint a képen tekintete máris eltökélt volt.
A könnyed kiállításon kevésbé ismert művészek számos alkotása mellett Picasso, Matisse és Renoir saját gyermekeikről festett híres művei közül is több megtekinthető - egészen 2010. március 8-ig.
Forrás: MTI
