Az Alexandra Könnyűzenei archívum sorozatában megjelent a V’Moto-rock első három lemeze. A másodikról írtunk már, sőt az V. és VI. lemezről is, most az édes következetlenség jegyében debütáló albumot és a harmadik, Gyertyák című lemezt vizsgáltuk meg.

1978-ban rögzített első V’Moto-Rock lemez a legendásan rosszul sikerült bemutatkozások közé tartozik, gyakorlatilag nincs rajta sláger, ami azért is feltűnő, mert például a Gyertyák lemez felét (Jégszív, Újév, Angyallány, Pedál, Gyertyák) a mai napig előszeretettel játsszák a nosztalgia rádiók, arról nem beszélve, hogy a II. albumon olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Várj, míg felkel majd a nap, az El kell hogy engedj, a Gyere, és szeress és a Gépnek születtem. 

Az első album még inkább egy feszesebb, rockosabb Bergendy-lemezt juttathat az ember eszébe, bonyolult a ritmikája, Lerch prog-rockos iskolázottsága és a Demjén Bergendy-féle alapozása eredményezte szokatlan hangzását, az embernek olyan érzése van, mintha egy kiadatlan Bergendy-lemezt hallgatna, ahol betegség miatt hiányzott a fúvós szekció. 

A funkmetálos (!) Ezer fal, ezer szó, ezer dal – melynek a szintetizátor témája később visszaköszön a Boszorkányéjben – jó húzású popdal, a Nekem így, neked úgy is szerethető nóta, ahogy a lemez egésze is, viszont nincs rajta a kötelező három sláger, mellyel jól el lehetett volna adni az albumot, így sokak számára az első V’Moto-Rock lemez afféle fehér folt, a rádió is inkább csak a Száz lóerő című rock and rollt játszotta. Még két évet kellett várni, míg megszületett a karakteres V’Moto-Rock-hangzás.

A Gyertyák album minden kétséget kizáróan a csapat csúcsteljesítménye, a west-coast és a new wave vadházassága. A Boszorkányéj nem mentes az Asia és Saga hatásaitól sem, szóval a zenekar mind hangzásban, mind zenei felfogásban a nyolcvanas évek elejének tipikus megnyilvánulása. Parádés hangszerelési alakzatok, stílusparódiák, érzelmes utazások a romantika hímes mezejére, és az érzékiség dimbes-dombos tájaira.

A lemezen hallható négy kvázi-new wave stílusjáték, az Újév, A pedál, a Világvevő, és a Ne hagyd meghalni a rock and rollt, melyek a maguk nemében slágerek voltak, de gigászi popslágerré a Jégszív és az Angyallány vált, illetve a Gyertyák című érzelmes dal – utóbbi a világi temetések és a karácsonyi rádiós összeállítások repetroárdarabja lett. 

A zenekar a kor csúcstechnikáját használta, de ami a legfurcsább: a dalok ma is korszerűnek hatnak, nem koptak meg. A lemez emblematikus borítóját Vértes György készítette, szíves közlése szerint napokig küzdött, míg cellux-szal sikerült a motorgyertyákra illesztenie a zenekari tagok neveinek betűit. 

A teremtés tematikát feldolgozó nyitó című dal (A gömb) és a Barbara című , a születésre utaló, gyereksírással véget érő etűd keretbe helyezi az 1982 tavaszán megjelent albumot, mely a magyar populáris könnyűzene egyik kreatív magaslata.