44 évvel ezelőtt rögzítették Lamberto Gardelli dirigálásával a Nabucco egyik legemlékezetesebb felvételét, melyen az opera nagy csatáinak egyik legnagyobb hőse, Tito Gobbi játssza a címszerepet.

Gyerekkoromban kaptam egy Újvidéken nyomtatott Képes Bibliát, abban állt Nabuccodonosor aranyszobra, amit megigézve bámultam, majdnem annyiszor fellapoztam ezt a részt, mint a jerikói ostrom színgazdag képeit. Bizonyára lennének olyanok, akiknek ha lehetőségük adódna e nemes anyagból gyúrt opera színre vitelére, akkor a Képes Bibliában illusztratív módon megjelenített színes képeire reflektáltatnák a díszletet.

A zenemű pikantériája, hogy az elnyomott népek egyik kedvenc operájának a szövegkönyve (vö: a híres kórusművel, a Va' pensieróval, azaz a zsidók kórusával, mely afféle szabadsághimnusz lett) nem különösebben izgatta Verdit, kb. akkora jelentőséget tulajdonított neki, mint egy üstdobnak. Ha hinni lehet az operakultúra egyik anekdotájának, Verdire szabályos rátukmálták Temistocle Solera szövegkönyvét, amit finnyásan vett át.
Nem ő tehet róla tehát, hogy az osztrákok által kiszipolyozott olasz nép a zenemű szépségei mellett afféle forradalmi gyúanyagnak tartotta az operát. Milyen szép lett volna, ha a két opera nagyhatalom nem a harcmezőkön vívja csatáit, hanem a Scala színpadán. Azé lesz Dél-Tirol, aki szebben kiénekli, hogy "Va, pensiero".

Gobbi mély átéléssel énekli a címszerepet, baritonja tekintélyt parancsoló. Világos, mint Mitrász fényes napsugara: Verdi nem egy magamutogató, öntetszelgő operát írt. Gardelli alázattal koordinálja e zenemű egyenes beszédét, a szerethető hatásvadász jelenetek egzotikuma pedig kihozza a hallgatóból azt a kisgyereket, aki annak idején megigézve bámulta Nabuccodonosor aranyszobrát az újvidéki Képes Bibliában.
Nabucco Decca/Universal (1965)
Vienna Opera Orchestra&Chorus
53+67 perc