A finnek magyar szemmel; hogy milyen sztereotípiákon keresztül látjuk a finneket, azt a Néprajzi Múzeumban most megtudhatjuk. A kiállítás egyik rendezőjével, Bata Tímeával, valamint a Hétköznapi történetek című kamara-kiállítás egyik alkotójával, Vilisics Ferenccel barangoltunk a Néprajziban.
„A Milyenek a finnek? kiállítás alapötlete az, hogy mi magyarok megmutassuk, mit gondolunk ma finnekről, hogyan látjuk őket. Kiválasztottunk hat sztereotípiát, mely alapján a finnekről gondolkodunk, ezek mögé kívánunk bekukkantani és megmagyarázni őket” - mondja Tímea, akivel eközben már az ún. felvezető terembe érünk. „Itt a finn-magyar kapcsolatokat, a finnugor nyelvrokonságot mutatjuk be, valamint a néprajzi kutatási kapcsolatok mentén kötjük össze a két országot. Különféle résztémákon keresztül látjuk e kapcsolatokat - a kiállítás elején nagy áttekintő táblázat is segít az eligazodásban.”
A következő teremben a Magyarországon és Finnországban fellelhető jelenségeket elevenítik fel, így látjuk az agrártársadalom, az információs társadalom, a gazdaság átalakulásának példáit, vagyis hogy hogyan lesz egy gazdaság több generáción keresztül sikeres, vagy épp sikertelen. A kiállításon bemutatásra kerül a finnországi kisebbségek kérdése is, hiszen a svédek autonómiát élveznek Finnországon belül, ennek kiindulópontja, hogy Finnország a Svéd Birodalom része volt hosszú ideig.
„A Múmin, amit a magyar gyerekek is ismerhetnek, egy finnországi svéd hölgy meséje, melynek igen nagy kultusza van Finnországban”- magyarázza Tímea. „Az egyik vitrin foglalkozik a karácsony és Mikulás témájával - a lapp (számi) népcsoport is kisebbségnek számít Finnországban, így itt a mai lappokról kialakult sztereotípiákat láthatjuk, mint például a finn Mikulást, azaz a Joulupukkit.”
A következő, „Erdőből a városba” című teremben az ezer tó országa témája jön elő, és megtudjuk, hogyan éltek a finnek az erdőkben és közelükben, hogyan használták ki a tavak adta lehetőséget, valamint hogy hogyan éltek és élnek a természettel harmóniában. Így természetesen a kiállításon megismerhetjük a szauna eredetét, típusait, melynek Finnországban óriási hagyománya van; megtudhatjuk, hogy elsősorban a tisztálkodás, népi hiedelem világhoz kapcsolódott, de itt történt a szülés és a ravatalozás is.
Mindenkinek van egy mökkije
A kiállításon megtudjuk, milyen is a mökki, azaz a finn nyaraló - a csaknem 190 ezer tó országában rengeteg ilyen van, majdnem minden családnak van egy saját mökkije. A tárlaton a finn építészet, a természetes formák, anyagok használata is bemutatásra kerül, majd elérkezünk a kiállítás egyik legizgalmasabb részéhez, melynek címe: a Kalevalától a finn metálzenéig: „Ez az egyik leggazdagabb anyag, ami Magyarországon fellelhető, elsősorban a fordításkötetek révén, másrészt a múzeumokban őrzött hangszerek, bábok, színházi anyagok miatt. A Kalevalában az ének meghatározó szerepet kap. Itt a klasszikus világzenén át jutunk el a metálig, azokhoz az együttesekhez, akik a Kalevalát is feldolgozták már, és itthon, Magyarországon is népszerűek”- mondja Tímea.
Ganxsta Zoli és Räikkönen
A tárlat következő termében végigkísérhetjük, hogy a hagyományos közlekedési eszközből, a sílécből hogyan lesz versenysport eszköz: a finn hoki is előkerül, és láthatjuk Ganxsta Zoli finn hokistól kapott mezét is, majd egy kis atlétikatörténet következik. Utána látjuk az 1952-es olimpiai játékok ereklyéit, valamint a napjainkban népszerű Forma 1-es és ralli pilóták, így például Kimi Raikönnen legismertebbek képeit, ereklyéit, posztereit.
A kiállításon megismerhetjük a finn népviseletet és a Marimekkót is. „Itt három példát látunk, a hagyományos finn népviseletet, a nemzeti viseleteket, valamint a nálunk a H&M-ben kapható sikeres márkát” – mutatja Tímea a fekete-rozsdabarnak kiállított ruhát. „A Marimekko cég az ötvenes évektől tervez és gyárt Finnországban alapvetően textilneműket. A legismertebb motívumuk, egy pipacs-forma, az Unikko, mely ma a retro-divat kapcsán ismét népszerűvé vált.”
A gumicsizmától a mobiltelefonig
A következő szoba a Nokia cég történetét mutatja be, és megtudjuk, hogy mint oly sok világhíres finn cég, ez is egy fűrészmalomból nőtte ki magát. Először kábeleket, gumicsizmát, autógumit gyártottak, majd mobiltelefont. „A mobilkommunikáció fejlesztése válasz volt egy-egy krízisre”- tudjuk meg Tímeától. Utolsó sztereotípiánk „A kéregedénytől a finn designig” címet viseli, melyben megtestesül mindaz, amit a leginkább szerettek volna a szervezők bemutatni: a hétköznapi használati tárgyakat.
„Itt konyhai eszközöket találunk, régieket és újakat is, ezek veszik körül a finneket. Kiemeltük a kávézást, melynek nagy hagyománya van Finnországban – már a 19. században is fontos volt. Az egyik legjellegzetesebb a finn terített asztal, melynek Finnországban óriási kultusza van. Az Alvar Aalto vázája a finn design egyik mérföldköve - a legenda szerint a számi asszony nadrágja a forma, de ha felülről nézzük, akkor egy tó. „Alvar Aalto” – az Aalto hullámot jelent, és érdekessége, hogy még ma is kézzel készítik és magyar üvegfúvók is dolgoznak a gyárban. Mikor nálunk járt a finn kulturális miniszter, tőle is Alvar Aalto tálkát kaptunk” – mondja Timi. „Nekem is van kettő otthon, a finnek számára ez olyan, mint nálunk a paprika”- ezt már Vilisics Ferenc, a Hétköznapi történetek című kamara-kiállítás alkotója mondja, aki sokat tud a finnekről, hiszen felesége és alkotótársa, Niina Ala-Fossi finn. „Ugyanígy, akárcsak a magyaroknak a Tokaji, ilyen az üvegmadár is”- teszi hozzá. „A Toikka üvegmadár különleges technikával és anyagokkal készül, nagy kultusza van”, hangsúlyozza.
„Minden finn lakásban jellegzetes ez a típusú kehely, ebben tárolják a finnek a kockacukrot – ezt is a Marimekko gyártja – mutat rá Vilisics Ferenc a vitrinben látható tálra, és kiemeli, a finnek bizony szinte csakis finn termékeket használnak és vásárolnak. „Marimekko függöny, póló és táska található a legtöbb háztartásban, ez a finneknek nagyon fontos.”
Eközben már elértünk a tárlat utolsó termébe, a Hétköznapi történetek kamara-kiállításra, mely a finn Téli Háború magyar önkénteseit hozza közelebb a látogatókhoz. Itt első ízben kerülnek bemutatásra a magyar katonák Lapuában készített portréi, amelyeket mintegy 70 éven keresztül üvegnegatívokon őriztek. A kiállításon megtudhatjuk, hogyan esett szerelembe Dr. Sápy László, a magyar önkéntesek orvosa egy helyi lánnyal, vagy hogy Heikki Tuovinen kisfiúként hogyan járt be nap mint nap a magyarokhoz. Vilisics Ferenc és Niina Ala-Fossi kiállításán számos fényképet láthatunk a magyar önkéntesekről, továbbá helyi lakosokkal készült interjúrészleteket is meghallgathatnak és elolvashatnak az érdeklődők.
A tárlatról Vilisics Ferenc mesélt a Kultúrpartnak, erről itt olvashat bővebben.
