Van-e még Isten Auschwitz után és a délkelet-ázsiai cunami után? Van-e még Isten a tudományok rendkívüli fejlődése után?

És főként, van-e még Isten, amikor úgy tűnik, hogy kortársaink közül sokan ennyire közömbössé váltak iránta? Vagy a kérdés így érvényes: rendelkezünk-e még azzal az intellektuális lehetőséggel, hogy hitelesen érveljünk a kijelentés mellett vagy ellen?

A kötetben két filozófus a középkort lenyűgöző egyetemi viták és nyilvános hitviták gyakorlatát felelevenítve vitatkozik Isten létezéséről. 

Philippe Capelle atya, a Katolikus Intézet Filozófia Karának doyenje a Katolikus Egyetemek Filozófia Karainak Világkonferenciája elnöke filozófiai és hívő teológusi érveit fejti ki. André Comte-Sponville filozófus és író „hűséges ateistaként” definiálja önmagát. 

Az érvelés szoros, egyszerre szigorú és élénk, követelő és világos; a vita szívélyes, de kérlelhetetlen. A mű megerősíti: egy ilyen érzékeny kérdésben a nagyvonalú vita alkotó jellegű. Olvasván leckét kapunk intellektuális lojalitásból, a másik tiszteletéből, emberiességből – ahogy szeretjük.