Egyszerű album az I Dreamed A Dream, amit Susan Boyle szinte kiböffentett magából - nem volt nehéz, hiszen megvan a tehetsége hozzá. 12 dal, sok slágerrel. De ez is csak egy lemez a sok közül.

Susan Boyle-t csodaként, szenzációként aposztrofálják azóta, hogy áprilisban kinyitotta a száját a Britain’s Got Talent című angol tehetségkutató műsorban. Az elképedés, a sok „Hű!” meghozta a várt eredményt, hiszen hirtelen mindenki felkapta a fejét a csúnyácska, ámde jó hangú nőre. Most itt egy lemez, amit igen gyorsan, éppen csak a minimális befektetéssel hoztak össze. Abban minden bizonnyal mindenki egyetért, hogy Susan Boyle valószínűleg nem kapott volna ekkora figyelmet, ha mondjuk szép, csinos nőként, esetleg némi tapasztalattal, ne adj isten énekesi múlttal áll a színpadra. Mindenesetre nagyon tuti recept a meghökkentés, tudták ezt azok is, akik a Boyle-bizniszre alapoztak (gondoljunk elsősorban a műsorkészítőkre). 

A Youtube-sztár lemeze november 23-án jelent meg, azóta pedig szépen fogy  – az amazon.com eladási listáján például első helyen szerepel, de a Youtube-on is sok nagy sztárt előzött meg.

Az albumról megjelenő első kislemezen Jagger/Richards dala, a Wild Horses is megtalálható, valamint olyan dalok is, mint Madonna You’ll See-je, vagy Arthur Hamilton jazz-blues balladája, a Cry Me a River, amit olyan nagyságok énekeltek már, mint Ella Fitzgerald vagy Diana Krall. Bár a Macskák slágere, a Memory is szerepelt volna a lemezen, végül nem került fel az albumra, és ez így is van jól, éppen elég az I Dreamed A Dream musical-dallam, a Wild Horses, no és persze a Silent Night, ami alap így november vége felé.
E dalok sorával Boyle azt bizonyítja, el tudja énekelni a musicaleket vagy régebbi slágereket is – a szép hang mögött azonban semmilyen más személyes varázs nincs, és hát szép, szép, de az ex-szociális munkás lemeze csupán egy átlagos produktum. Susan Boyle abban sem első, hogy csúnyácska kinézettel áll a plénum elé - voltak ezzel már így többen is, közülük sokan sokra is vitték, nincs tehát ebben semmi különleges.

Mindazonáltal szép lemez az I Dreamed A Dream, amit Boyle valószínűleg játszi könnyedséggel énekelt fel. Nem volt nehéz, hiszen megvan a tehetsége hozzá – 12 dal, szinte egytől egyig sláger. Nem utánzat, tény, hogy az énekes senkit nem majmol, ám nem is alakít ki saját imidzset – ez csak egy produkció, és nincs tovább.  
A lemez egyáltalán nem rossz, ünnepekhez tényleg kifejezetten ajánlott háttérmuzsikaként, Boyle szépen, tisztán és erősen énekel. Ám az ő esetében is szinte biztosra lehet venni, hogy minden csoda 3 napig, talán néhány hónapig tart, és a végén úgy fog eltűnni a süllyesztőben, ahogyan hazánkban is több, szériánként kitermelt tehetség. Addig viszont nagyon jó neki, és amíg 50 Cent vagy Huge Jackman bulizni, duettezni hívja, addig szépen ível a karrierje. Az ő álma már megvalósult.