Megjelent a 303 magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című könyv. Tarján Tamás szerkesztővel beszélgettünk a munka nehézségeiről és örömeiről.
Az angol eredeti csupán tág keretet, mintát jelentett (a magyar kiadvány, kiadói kérésre, nem is hivatkozik rá). A regények legfontosabb adatainak közlésében és a tartalmi összefoglalás jellegében nagyjából követtük az 1001…-et, mely maga is belesimul nemzetközi gyakorlatba; a keletkezéstörténet, a szövegváltozatok és a mutatók terén a 303… kissé „filológusabb” munka.
A szerkesztők zöme nem folyóiratokban publikáló kritikusokból, irodalmárokból került ki, hanem egyetemi tanárokból. Miért? A publikáló kollégák esetleg „elkötelezettek” egy-egy értelmezői közösség irányában?
A kiválasztást kizárólag az motiválta, hogy valamennyi regénykorszaknak, regényterületnek legyen szakértője: a könyv nagyobb fejezettömbjei jobbára egy kéztől származhassanak. Ez nem egészen így alakult, mert egy felkért kitűnő kolléga (aki éppenséggel bőven publikál folyóiratokban) egészségi okokból kénytelen volt visszalépni. A szerzőgárdán belül zártabb közösség az ELTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének négy korábbi, illetve mai oktatója, akik azonban többféle irodalomszemlélet követői.
A fő cél olvasásszociológiai közelítésű: a közvetlen közelmúlt ideológiailag megterhelt sikerkönyvei kivételével minden korból – főképp az a 20. század első feléből – fel kívántuk eleveníteni azon regényeket, amelyeknek hajdan nagy olvasótáboruk volt, máig nimbuszuk van.
Voltak-e viták arról, hogy Wass Albertet beszerkesszék-e? Tormay Cecile már nem szerepel a könyvben, pedig vannak, akik jobb tollúnak tartják Wassnál.
A szerzői közösség a munka indulása előtt megismerte a szerkesztői elképzelést (az alaplistát). Javaslatait beszőhette a koncepcióba, de végül is egyszemélyi szerkesztői döntés érvényesült. Ezen belül Wass szereplése ellen – jelen regényével – senki nem emelt kifogást, Tormay Cécile-t pedig senki sem javasolta. (Ő azon szerzők egyike, akik egy esetleges „333…” lapjain helyet kaptak volna, megfelelő körültekintéssel választva könyvei közül.)
Mi alapján dőlt el, hogy portré vagy borítófotó jelenjen meg egy-egy mű illusztrációjaként?
A képválogatás a szerkesztő közreműködésével, de alapvetően a PIM anyagának hatására (és szerzői jogok, például a fotósok honoráriumai) józan figyelembevételével, megbízott képszerkesztő – Debreczeni Boglárka – tervei alapján történt. Amennyiben egy írónak több műve szerepel, róla lehetőleg különféle képek (fénykép, festmény stb.) szerepelnek, vagy kép(ek) és címlap(ok). A regények „arcát” – tipográfiáját, borítóit – is igyekeztünk az írók arca mellé vonni.
Nem lett volna szerencsésebb, ha bizonyos műveket hosszabban ismertettek volna, azaz: hogy nemcsak 2000 karakteres kategóriát állítanak fel, hisz így az Iskola határon ismertetője olyan rövid, mint mondjuk egy olyan könyvvé, mely még nem állták ki az idő próbáját…
A 2000 karakter átlépésére nem nyílt technikai lehetőség. Súlyozni az ismertetőn belüli információkkal lehetett.
A természetes szubjektív hiányok mellett van néhány feltűnő hiány is, pl. Esterházy Péter „paradigmaváltó”, „prózafordulatot” hozó Termelési-regénye. Miért maradt ki ez a könyv?
Minden megfontolás amellett szólt, hogy Esterházy három regénnyel legyen jelen (a maximum öt regény volt, s ez csak klasszikus, termékeny regényíróinknak jutott osztályrészül). A Bevezetés a szépirodalomba és a Harmonia caelestis (amely „hozza magával” negyedik Esterházy-regényként a Javított kiadást) nem hagyható ki. Választani kellett a Termelési-regény (kisssregény) és a Csokonai Lili szerzői név alatt publikált Tizenhét hattyúk között. Épp a szerzői név, továbbá a regény archaizáló-modern nyelvezete az utóbbi mellett szólt. A Termelési-regény bizonyos anyagát és technikáit az említett két nagyregény ismételten megközelíti, feldolgozza, alkalmazza. A 303… nem elsőrendűen irodalomtörténeti szemszögű összeállítás, ezért nem tudhat és nem is kívánt minden paradigmaváltó alkotást és pillanatot tetten érni.
Mérhető-e a könyv könyves szakmai hatása? Azaz: pl. Domahidy Andrást, vagy másokat esetleg felfedeznek-e magyar kiadók? Kértek már esetleg a 303 regény megjelenése után hosszabb lektori jelentést egy-egy elfeledett szerző elfeledett regényéről?
Erre a kérdésre csak kb. egy esztendő teltével lehet válaszolni, amikorra a kötet – remélhetően – jobban beivódik az olvasói, könyvkiadói köztudatba. (A szerkesztő egyébként nem gondolja, hogy a könyves műhelyek hasonló antológiákból merítenék ötleteiket.)
Sok olyan könyv szerepel a listán, amely már hosszú évtizedek óta nem kapható. Kiket tart ezért elsősorban felelősnek? A kiadókat? A szakmát?
A 303…-ban felbukkanó regények egy részét talán nem is szükséges újra megjelentetni. Koruk termékei (voltak), s ez érdemelte meg most és itt a dokumentálást. Egy-két külföldi kiadású regényt nem számítva szinte valamennyi mű viszonylag könnyen elérhető. A szócikkek írói sem elsősorban a házikönyvtárukat használták, s különösebb nehézséget nem okozott, hogy egy-egy regényt a megfelelő könyvtárhálózatból kikölcsönözzenek. Egyébként üdvös lenne a némiképp a Magyar remekírókhoz, a Millenniumi Könyvtárhoz és a – megszakadni látszó – Kossuth-díjas írók könyvsorozatokhoz hasonló (nevezzük így:) nemzeti regénytár közrebocsátása, nem 303, hanem kb. 150-200 kötettel, tanintézmények és olvasni szerető, kispénzű irodalombarátok számára.
Írja az előszóban, hogy 15-20 regény esetében nem volt egységes a megítélés, így aztán kimaradtak. Ezek vonatkozásában szavazattöbbség döntött? Egyáltalán: lehet modellezni egy-egy éles vitát, melyben mondjuk elvérzett X regény Y javára?
„Szavazás” egyetlen esetben sem volt, csupán többlépcsős internetes konzultáció. Ennek során nem „elvéreztek”, hanem bekerültek regények, és az „modellezhető”, hogy néhány író, aki eredetileg két regénnyel szerepelt volna, végül csak eggyel képviselteti magát. Nem volt azonban cél a minél népesebb írói kör, amint – többek között – az sem, hogy a nőírók arányát, a határon túli magyar irodalom képviseletét, egyes regényműfajok jelenlétét, az ifjúsági regények számát stb. mesterségesen megemeljük.
