Idén is átadták a magyar műkritikus szakma kortárs művészeti díjait: az év legjobb képzőművészeti teljesítményének járó elismerést Csörgő Attila kapta, a legjobb kurátori munkának Mélyi József Amerigo Tot-kiállítását választották, míg a legjobb kritikai szöveg Sinkó Katalinnak a Magyar Nemzeti Galéria történetét feldolgozó írása lett.
A hazai művészetkritikus szakma jelentős részét tömörítő Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) Magyar Tagozata a kortárs művészet különböző területein születő kiemelkedő teljesítmények jutalmazására alapította tavaly a díjat.A szervezet 400-400 ezer forinttal ismerte el a három kategória legjobb teljesítményeit, valamint idén először, magántámogatásból a kurátori és műkritikusi kategória díjazottait további 200 ezer forinttal jutalmazta - közölte Bán András, az AICA magyarországi elnöke hétfőn az MTI-vel.
A Ludwig Múzeumban rendezett péntek esti díjátadón a legjobb művészi teljesítménynek járó elismerés Csörgő Attiláé lett, akinek Arkhimédészi pont című kiállítása még január 24-ig látható a Lumúban. A nemzetközileg is ismert művész a fizika, az optika problémáit, végső soron a tér és a látvány kérdéseit vizsgálja izgalmas, eredeti és gyakran szórakoztató műveivel. A maga építette eszközök, kamerák a kinetikus művészet egészen új értelmezését is adják - emelték ki méltatásukban a kritikusok.
A legjobb kurátori teljesítményért járó díjat Mélyi József kapta az Amerigo Tot - Párhuzamos konstrukciók című kiállításért, amelyet szintén a Lumúban láthat a közönség még január 3-ig. A zsűri kiemelte, hogy a kádárizmus időszakára új módon tekintő, a múltfeltárás Magyarországon szokatlan módjainak utat nyitó kiállításról van szó, amely az egykor népszerű, izgalmas életutat, de vitatott művészi pályát befutó magyar Amerigo Tot munkásságát helyezi kortárs szemléletű perspektívába.
A legjobb kritikusi teljesítményért járó elismerést Sinkó Katalinnak ítélték Nemzeti képtár című munkájáért, amely a Magyar Nemzeti Galéria Évkönyvében jelent meg, s az intézmény történetét dolgozza fel. Az indoklás kiemelte, hogy Sinkó Katalin a kortárs művészet, művészetszemlélet számára rendkívül fontos intézménykritikát írt, úgy érteti meg a Magyar Nemzeti Galéria múltját és jelenét, hogy azt a változó társadalmi, politikai rendszerek, ideológiák kontextusában helyezi el.
Mindhárom kategóriában a szervezet tagsága és elnöksége is jelölhetett. A zsűri, amely az előző évhez hasonlóan, az AICA vezetőségének tagjaiból állt, hármas jelöltlistákat hozott nyilvánosságra a folyamat végén, s a díjazottakat szavazás útján e listákból választotta ki.
