Két rég kifogyott és egy CD-n soha meg nem jelent kiadvány került a boltokba a magyar újrakiadások sorozatában. Nem kopnak és nem korrodálnak.

Örömteli, hogy a Magyarországon is magasabb sebességfokozatba kapcsolt újrakiadási láz nem kerüli el a keményebb műfajok klasszikusait sem, már csak azért is, mert bizonyos lemezeket évek óta nem lehet beszerezni normális minőségben. A Pokolgép 1990-es Koncertlemezére mindez fokozottan igaz, ez az album ugyanis soha nem is jelent meg CD-n: a klasszikus felállás utolsó nagyszabású megmozdulását megörökítő lemez most végre ismét kapható. Az Omen 1994-es Jelek albuma és az ugyanabban az évben kiadott Koncert esetében pedig a sorok azonban rég kifogytak a raktárakban, és habár kis szerencsével még bele lehet futni egy-egy használt példányba itt-ott, alapvetően nem létező kiadványokról beszélünk. Most tehát ismét beszerezhetők ezek a lemezek, méghozzá megfelelően igényes kiállításban (és erősen baráti áron).

A Pokolgép Koncertlemeze 1990. június 9-én került rögzítésre a Körcsarnokban, a magyarországi heavy metal valaha volt legklasszikusabb formációja a közönség döbbenetes ovációja közepette rongyol végig egy sor slágeren. Bizonyos alapszámok hiányoznak a lemezről (így például helyből a talán legnagyobb örökzöld A jel is), aminek állítólag valami akkori technikai gebasz volt az oka, de sebaj: ezek a dalok többnyire klasszikusok, még a néhol mai füllel már megmosolyogtató szövegekkel együtt is. Habár nehezen hallgatható el, hogy a méltán sokat kárhoztatott című Metál az ész album névadója például színvonalában messze elmarad a többi itt szereplő szerzeménytől. Azon a lemezen már érződött a csapat válsága, nem is csoda, hogy a live album rögzítését követően ketté is szakadtak… Maga a koncertalbum még feljavított változatban sem szól hi-tech tökéletességgel, és mivel csak nagyon kevés vonatkozó képanyag lelhető fel, ezeroldalas, 3D-s ábrákkal teli bookletre se számítson senki, de itt nem is ez a lényeg: már az is örömteli, hogy egyáltalán megjelent ez a CD.

Az eredetileg a klasszikus Pokolgép két alapembere, Kalapács József énekes és Nagyfi László gitáros köré szerveződött Omen erősen átmutálódott formában napjainkban is létezik, bár hogy mit csinálnak az utóbbi lassan egy évtizedben, azt a Nagyfi testvéreken kívül alighanem ember nem érti a földön. Inkább koncentráljunk tehát a Jelekre, ami annak idején a csapat negyedik sorlemezeként jelent meg: ezen debütált náluk Sárközi Lajos szólógitáros, akinek az önálló pályáját választó elsőszámú hazai gitárhős, Szekeres Tamás utódjaként érkezett a zenekarba.

Az album már annak idején is eléggé meglepett itthon mindenkit, aminek roppant egyszerű oka van: a Jelek olyan szinten nem következett az 1994-es magyar rockzenei valóságból, hogy az ember voltaképpen ma is azon agyal a hallgatása közben, miként sikerült ezt így összerakniuk. Ráadásul éppen akkor, a klasszikus rockzene történetének legnagyobb válságidőszakában… Nem mintha az első három Omen albummal bármi gond lett volna, de az biztos, hogy ez volt a zenekar legérettebb, legegységesebb teljesítménye. Méghozzá olyannyira, hogy a Jeleknek igazából a mai napig nincs komoly vetélytársa, ha hazai heavy vagy power metal albumokról beszélünk, ebből a szempontból legfeljebb a Rudán Joe-féle Pokolgép másfél évvel korábbi Vedd el ami jár lemezével lehet rokonítani (ami egyébként hamarosan szintén kijön).

A Jelek már hangzásában is alapvetően tért el a korszak magyar albumaitól: a hazai lemezekre akkoriban – és sajnos még ma is – gyakran jellemző kopogós, töketlen dob helyett vastag, keményen csattanó sound adja az alapot a tömény gitárokhoz. A megszólalás eleve tekintélyt kölcsönöz a daloknak, de keveset érne jó dalok nélkül. Itt azonban ebben a tekintetben sincs hiba: voltaképpen az egész album teljesen kerek, mentes az üresjáratoktól, és mit sem vesztett erejéből az elmúlt 15 évben. Kalapács József is itt nyújtotta pályafutása talán legjobb teljesítményét. Horváth Attila szövegeit nyilván nem kell külön méltatni, ezek is kiállták az idő próbáját.

A szimplán csak Koncert címet viselő élő album a Jelek lemezbemutató buliján, 1994. július 23-án került rögzítésre a PeCsa Szabadtéren: valamivel több mint 70 percnyi Omen live ez tényleg élő hangzással, és ami még fontosabb, szintén csupa jó dallal. Nyilván a teljes koncert nem fért rá annak idején egy diszkre, dupla lemezt meg anyagi okokból nem akartak csinálni (mai fejjel talán hihetetlen, de itthon akkoriban a többségnek még CD-lejátszója sem volt, nemhogy számítógépe, internet pedig a mai formájában nem is létezett), hiányérzetet azonban nem hagy az emberben a végeredmény. Persze senki se számítson a Live Shit vagy a Live & Loud hangminőségére, de vastagon élvezhető az album.