"Első éjszakád a swinger klubban. A helyen, ahol nem érvényes a kispolgári morál, ahol lehullanak a társadalmi kötöttségek, ahol kipróbálhatod magad, ahol más emberekben kiteljesedhetsz a szeretett lény oldalán, újra felfedezve magadat és egymást. A nappal józan meghatározottsága után vár rád az éjszaka dionüszoszi zabolátlansága, a konformizmus szacharinos ízei után a tiltott gyümölcsök érzéki édessége! Már csak az a kérdés, elég erős vagy-e élni ezzel a végtelen szabadsággal." (Kupidó Intim Bár)

Különös gondolat swingerklubot választani egy darab helyszínéül. Hogy jutott eszedbe?
A Narancsban olvastam egy cikket a swinger klubokról.
Érdekes dolgokat mondtak a gyakorlott swingerezők, egymással ellentéteseket is. Nekem van egy prekoncepcióm az egésszel kapcsolatban, de megpróbáltam beleképzelni magam abba, hogy ez valakinek valóban egy létező életstratégia lehet. Számomra riasztónak tűnik, soha nem tudnám megtenni, de elképzelhető, hogy valakinek ez még egy tartalmas kapcsolatba is belefér, mert óriási szabadságot jelent. Ez elsősorban nem is a szexualitásról szól, hanem az azon keresztül megtapasztalt szabadságról, a végtelen bizalomról. Nem mentem el terepszemlére, de az interneten minden idevágó cikket, fórumot, bejegyzést megkerestem. Nem a valóság érdekel, hanem az, amit bennem ez a helyzet elindít. Nem szerettem volna dokumentarista módon írni egy darabot a swingerklubokról.

A helyszín volt a lényeg, és köré kerested a történetet, vagy fordítva?
Valahogy egymásból következett a kettő. A vígjáték irodalom 90%-a a megcsalásról szól: lebukik, nem bukik, mit szól hozzá, kimászik-e belőle… A swingerezés viszont egy olyan helyzet, amikor mindenki megcsal mindenkit, a másik tudtával és beleegyezésével, ráadásul a szeme láttára. A féltékenységet, a félrelépést már ezerszer megírták, tudjuk a lehetséges végkimeneteleket. Az volt az igazi írói feladvány, hogy itt minden nyíltan történik. Van egy tökéletesen átlátható kapcsolat, ami valóságnak tűnik, de mi van alatta? Sokan élnek úgynevezett nyitott kapcsolatban; ez viszonylag újfajta, szerintem kifejezetten nagyvárosi, nyugati kulturális forma. És ezzel még nem nagyon foglalkoztunk. Nagyon kevés ember van, akit hidegen hagy ez a jelenség: valahogy biztosan viszonyul hozzá.

A szereplőgárda elég vegyes: hogyan keveredtek össze a volt krétakörösök az Örkény színészeivel?
Eredetileg az Örkénynek készült a darab, Für Anikónak írtam a főszerepet. Aztán kiderült, hogy nem lehet megcsinálni az Örkényben. Közben beindult a Fédra Fitness, és azon kezdtünk gondolkodni Orlai Tiborral, hogy folytatni kéne együtt, ezekkel az emberekkel, hisz jól tudunk együtt dolgozni, értjük egymás nyelvét. És a két dolog egyszer csak egymásra csúszott.

Az is egyértelmű volt, hogy te rendezed?
Ez a darab még mindig íródik, és nem akartam félkészen elengedni. Túl sok titok van még benne, amit az írás során nem tudtam feloldani. A Fédra Fitness után meg már nem is tudtam elképzelni, hogy valaki másnak adjak egy olyan szöveget, amit ezekre az emberekre írok. Nem szeretném, ha megszűnne az a fajta komplex, közösségi színházcsinálás, amit a Krétakör tudott, éppen ezekkel a színészekkel. Mert a kíváncsiság és a kísérletező kedv, ami éveken át összetartott minket, továbbra is működik.